MÚLT-KOR | 1548-tól Dobó István lett a vár kapitánya. Ezzel megszűnt a protestáns uralom,
hiszen maga Dobó katolikus volt, de a püspöki jövedelmeket Oláh Miklós
püspök korábbi áldozatkész felajánlása alapján továbbra is a várra kellett
fordítani.
Az egri vár jövedelmeit a király és a püspök által kötött szerződés alapján három részre kellett osztani, egyharmadát a püspökség élvezte, egyharmadát a vár megerősítésére, egyharmadát pedig a várőrség ellátására kellett költeni.
Erre azért volt nagy szükség, mert Buda 1541-ben történt elfoglalása után a megmaradt országrész legfontosabb védőbástyája Eger lett, és az erődítményt fel kellett készíteni a várható ostromra. Dobó megkezdte a püspöki jövedelmek szigorú behajtását és vár megerősítését. Mindenek előtt befejezte a Varkoch által megkezdett belső és külső várra osztást, ekkor lett a várbeli székesegyház szentélyéből bástya. Tévedés azonban azt hinni, hogy Dobó nevéhez fűződik a katedrális megsemmisítése, hiszen az már a korábbi években, a protestánsok és a katolikusok közt dúló harcokban olyan károsodásokat szenvedett, hogy alkalmatlanná vált funkciójának betöltésére.
A belső vár délnyugati oldalán is megépült egy bástya, amely a hős várkapitány nevét viseli, a vár északnyugati csücskén pedig a Tömlöc bástya, melyet félkör alakban az eléje épített Földbástya oltalmazott. A vár északkeleti csücskét a Sándor bástya védelmezte. A külső vár két keleti csücskét ekkor még két kis körbástya védelmezte, melyeket Bebek Imre épített. A külső és belső várat árok választotta el egymástól, az egyetlen összeköttetést a ma Sötét kapunak nevezett átjáró jelentette. 1550-ben Szolnokon Dobó palánkból megépítette Eger elővárát is. A fentieken kívül Dobó egyik kimagasló erénye volt, hogy kortársainál világosabban ismerte föl a felderítő jellegű hírszerzés jelentőségét. Egerben azután 1551-ben felszerelte az erődítményt a védekezéshez szükséges fegyverekkel és élelmiszerrel.
Ekkora már megérkezett ugyanis annak a híre, hogy Drinápolyban seregszemlét tartottak az újabb offenzívára készülő török seregek. 1552 nyarán Ahmed fővezér el is foglalta Temesvárt, ezalatt Ali budai basa az itteni helyőrséggel pedig Drégelyt, Szécsényt, Hollókőt és Bulyákot. Ezt követően szeptember elején a két sereg Szolnok alatt egyesült. A szolnoki erődítmény idegen zsoldosokból álló őrsége szeptember 6-án kiszökött a várból. Ez a tettük hatalmas csapást mért Egerre, hiszen Dobónak nem maradt elegendő ideje arra, hogy feltöltse az egri vár védőinek létszámát, Tinódi szerint 1935 védővel volt kénytelen szembeszállni a 150 ezer főt kitevő két egyesült török sereggel, akik szeptember 14-én vették ostromzár alá az egri várat.
A zsoldos katonák közé így kénytelen volt fölvenni a környék lakosságából verbuválódott önkénteseket és a fegyverforgatásban jártas jobbágyokat is. A török fősereg megérkezése után rögtön kiépítette az ágyúállásokat, melyek a vár gyengébb pontjaival szemben helyezkedtek el, így a külső vár, a Tömlöc-és a Földbástyák voltak a fő célpontok. Az első komolyabb roham az Ókapu bástya ellen irányult, szeptember 29-én a törökök számára sikertelenül fejeződött be. Ekkor taktikát változtattak. Lövegeiket a falakhoz közelebb helyezték el, és elkezdték módszeresen lőni a várat. Egy hét után elfogyott a lőszerük. Ezután a védőket felszólították, hogy ha átadják a várat, békésen eltávozhatnak, nem esik bántódásuk.
Az ígérgetések hatására Hegedűs István hadnagy vezetésével egy kisebb csoport összeesküvést készített elő, amiről Dobó kellő időben tudomást szerzett. Hegedűst kötél általi halálra ítélte, társainak pedig levágták a fülét. Október 4-én újabb csapás érte a várat. A székesegyház sekrestyéjében tárolt puskapor fölrobbant, aminek következtében a várban többen meghaltak, a székesegyház tornya pedig leomlott. Amikor a törökök észlelték a robbanást, kihasználva a keletkezett fejetlenséget, azonnal rohamra indultak. Közben tovább folyt a módszeres ágyúzás. Az ostromlók fegyelme közben folyamatosan lazult. Az utolsó rohamra október 12-13-án került sor. Első nap az Ókapu bástyát támadták meg, amelyet Mekcsey védett, majd a Földbástyát, végül pedig a Bolyki bástyát. A sikertelen nap után ismét a Földbástyát, és a Bolyki bástyát támadták.
A vár annyira megrongálódott, hogy már szinte védhetetlen volt. A törökök mégis abbahagyták az ostromot. Bél Mátyás, Eger és Heves megye történetírója csaknem két évszázaddal később a következőképpen ír az egri várvédők hősiességéről: „Amikor Eger város Oláh püspök birtokába jutott, nagy háború tört ki.
Ebben az időben Dobó volt a várkapitány, egy jó szervező, bátor férfi, aki addig védte Eger városát, míg annak helyzete teljesen reménytelenné vált. A török ugyanis a várost és a várat egyszerre fogta ostrom alá, így a város hamarosan elesett. S amikor magában a várban is megfogyatkozott a védők száma, a várkapitány olyan fogadalmat vett ki tőlük, hogy inkább együtt halnak meg, de Egert a töröknek át nem adják. Amikor a várban lévő asszonyok szemtanúi voltak annak, hogyan gyilkolja férjüket a török, a bosszúvágytól fűtve olyan szenvedéllyel vetették magukat a várba törő pogányokra, hogy egy-egy nő három-négy törököt ölt meg elesett férje helyett. Szolimán végül is nem tudta bevenni Eger várát.” Az október 13-i, utolsó, sikertelen roham után egyes kisebb hadtestek megkezdték az elvonulást. Október 17-én Ahmed Belgrád felé, Ali Basa pedig Buda irányába vezette seregeit. A győzelem Európa-szerte óriási szenzációt keltett. A 38 napig tartó ostrom során a törökök több, mint 8000 embert vesztettek, a védők soraiban pedig Tinódi 300 halottról és 200 sebesültről számolt be. Az ostrom rettenetes károkat okozott az erődítményben is, és tudvalévő volt, hogy a harcnak nincs vége, a török előnyomulást nem lehetett megállítani, csak késleltetni.
Ezért Dobó a török elvonulása után azonnal munkához látott: Tokajból élelmiszereket szállíttatott a várba, a város leégett malmát helyreállíttatta, sőt az Eger patak mellé új malmot is építtetett. Miután azonban sem a király, sem a felvidéki vármegyék és városok semmilyen segítséget nem nyújtottak a vár helyreállításához, helyettesével, Mekcsey Istvánnal együtt 1552. november 25- én lemondott tisztéről. A tényleges átadásra 1553. január 11-én került sor. A vár hős kapitánya 1553 májusában erdélyi vajda lett.
Erdélyben igen nehéz és válságos helyzet fogadta. Az erdélyi rendek ugyanis ingadoztak a két király, Szapolyai János és Ferdinánd között, s ez belháborúhoz vezetett, melybe a két királyon kívül még a török is beavatkozott. Végül Ferdinándot egyedül a Szamosújvárba bezárkózott Dobó képviselte, aki 1556 novemberében feladni kényszerült a várat. A felvidéki birtokai felé igyekvő Dobót Izabella királyné elfogatta, csak egy év múlva sikerült a börtönből kiszabadulnia.
Ferdinánd király ekkor Dobót erdélyi működése jutalmául hatalmas birtokokkal és főispáni címmel jutalmazta. Sorozatosan érték azonban az alaptalan vádak, melyek alapján 1569-ben hűtlenség miatt Pozsonyban bebörtönözték. Innen 1572-ben, súlyos betegen szabadult, és szerednyei várában hamarosan meg is halt. Dobóruszkán temették el, szarkofágjának fedőlapja ma az egri vár gótikus palotájának földszintjén, az úgynevezett Hősök Termében látható. forrás: egrirege.hu
Az egri vár jövedelmeit a király és a püspök által kötött szerződés alapján három részre kellett osztani, egyharmadát a püspökség élvezte, egyharmadát a vár megerősítésére, egyharmadát pedig a várőrség ellátására kellett költeni.
Erre azért volt nagy szükség, mert Buda 1541-ben történt elfoglalása után a megmaradt országrész legfontosabb védőbástyája Eger lett, és az erődítményt fel kellett készíteni a várható ostromra. Dobó megkezdte a püspöki jövedelmek szigorú behajtását és vár megerősítését. Mindenek előtt befejezte a Varkoch által megkezdett belső és külső várra osztást, ekkor lett a várbeli székesegyház szentélyéből bástya. Tévedés azonban azt hinni, hogy Dobó nevéhez fűződik a katedrális megsemmisítése, hiszen az már a korábbi években, a protestánsok és a katolikusok közt dúló harcokban olyan károsodásokat szenvedett, hogy alkalmatlanná vált funkciójának betöltésére.
A belső vár délnyugati oldalán is megépült egy bástya, amely a hős várkapitány nevét viseli, a vár északnyugati csücskén pedig a Tömlöc bástya, melyet félkör alakban az eléje épített Földbástya oltalmazott. A vár északkeleti csücskét a Sándor bástya védelmezte. A külső vár két keleti csücskét ekkor még két kis körbástya védelmezte, melyeket Bebek Imre épített. A külső és belső várat árok választotta el egymástól, az egyetlen összeköttetést a ma Sötét kapunak nevezett átjáró jelentette. 1550-ben Szolnokon Dobó palánkból megépítette Eger elővárát is. A fentieken kívül Dobó egyik kimagasló erénye volt, hogy kortársainál világosabban ismerte föl a felderítő jellegű hírszerzés jelentőségét. Egerben azután 1551-ben felszerelte az erődítményt a védekezéshez szükséges fegyverekkel és élelmiszerrel.
Ekkora már megérkezett ugyanis annak a híre, hogy Drinápolyban seregszemlét tartottak az újabb offenzívára készülő török seregek. 1552 nyarán Ahmed fővezér el is foglalta Temesvárt, ezalatt Ali budai basa az itteni helyőrséggel pedig Drégelyt, Szécsényt, Hollókőt és Bulyákot. Ezt követően szeptember elején a két sereg Szolnok alatt egyesült. A szolnoki erődítmény idegen zsoldosokból álló őrsége szeptember 6-án kiszökött a várból. Ez a tettük hatalmas csapást mért Egerre, hiszen Dobónak nem maradt elegendő ideje arra, hogy feltöltse az egri vár védőinek létszámát, Tinódi szerint 1935 védővel volt kénytelen szembeszállni a 150 ezer főt kitevő két egyesült török sereggel, akik szeptember 14-én vették ostromzár alá az egri várat.
A zsoldos katonák közé így kénytelen volt fölvenni a környék lakosságából verbuválódott önkénteseket és a fegyverforgatásban jártas jobbágyokat is. A török fősereg megérkezése után rögtön kiépítette az ágyúállásokat, melyek a vár gyengébb pontjaival szemben helyezkedtek el, így a külső vár, a Tömlöc-és a Földbástyák voltak a fő célpontok. Az első komolyabb roham az Ókapu bástya ellen irányult, szeptember 29-én a törökök számára sikertelenül fejeződött be. Ekkor taktikát változtattak. Lövegeiket a falakhoz közelebb helyezték el, és elkezdték módszeresen lőni a várat. Egy hét után elfogyott a lőszerük. Ezután a védőket felszólították, hogy ha átadják a várat, békésen eltávozhatnak, nem esik bántódásuk.
Az ígérgetések hatására Hegedűs István hadnagy vezetésével egy kisebb csoport összeesküvést készített elő, amiről Dobó kellő időben tudomást szerzett. Hegedűst kötél általi halálra ítélte, társainak pedig levágták a fülét. Október 4-én újabb csapás érte a várat. A székesegyház sekrestyéjében tárolt puskapor fölrobbant, aminek következtében a várban többen meghaltak, a székesegyház tornya pedig leomlott. Amikor a törökök észlelték a robbanást, kihasználva a keletkezett fejetlenséget, azonnal rohamra indultak. Közben tovább folyt a módszeres ágyúzás. Az ostromlók fegyelme közben folyamatosan lazult. Az utolsó rohamra október 12-13-án került sor. Első nap az Ókapu bástyát támadták meg, amelyet Mekcsey védett, majd a Földbástyát, végül pedig a Bolyki bástyát. A sikertelen nap után ismét a Földbástyát, és a Bolyki bástyát támadták.
A vár annyira megrongálódott, hogy már szinte védhetetlen volt. A törökök mégis abbahagyták az ostromot. Bél Mátyás, Eger és Heves megye történetírója csaknem két évszázaddal később a következőképpen ír az egri várvédők hősiességéről: „Amikor Eger város Oláh püspök birtokába jutott, nagy háború tört ki.
Ebben az időben Dobó volt a várkapitány, egy jó szervező, bátor férfi, aki addig védte Eger városát, míg annak helyzete teljesen reménytelenné vált. A török ugyanis a várost és a várat egyszerre fogta ostrom alá, így a város hamarosan elesett. S amikor magában a várban is megfogyatkozott a védők száma, a várkapitány olyan fogadalmat vett ki tőlük, hogy inkább együtt halnak meg, de Egert a töröknek át nem adják. Amikor a várban lévő asszonyok szemtanúi voltak annak, hogyan gyilkolja férjüket a török, a bosszúvágytól fűtve olyan szenvedéllyel vetették magukat a várba törő pogányokra, hogy egy-egy nő három-négy törököt ölt meg elesett férje helyett. Szolimán végül is nem tudta bevenni Eger várát.” Az október 13-i, utolsó, sikertelen roham után egyes kisebb hadtestek megkezdték az elvonulást. Október 17-én Ahmed Belgrád felé, Ali Basa pedig Buda irányába vezette seregeit. A győzelem Európa-szerte óriási szenzációt keltett. A 38 napig tartó ostrom során a törökök több, mint 8000 embert vesztettek, a védők soraiban pedig Tinódi 300 halottról és 200 sebesültről számolt be. Az ostrom rettenetes károkat okozott az erődítményben is, és tudvalévő volt, hogy a harcnak nincs vége, a török előnyomulást nem lehetett megállítani, csak késleltetni.
 |
| illusztráció |
Ezért Dobó a török elvonulása után azonnal munkához látott: Tokajból élelmiszereket szállíttatott a várba, a város leégett malmát helyreállíttatta, sőt az Eger patak mellé új malmot is építtetett. Miután azonban sem a király, sem a felvidéki vármegyék és városok semmilyen segítséget nem nyújtottak a vár helyreállításához, helyettesével, Mekcsey Istvánnal együtt 1552. november 25- én lemondott tisztéről. A tényleges átadásra 1553. január 11-én került sor. A vár hős kapitánya 1553 májusában erdélyi vajda lett.
Erdélyben igen nehéz és válságos helyzet fogadta. Az erdélyi rendek ugyanis ingadoztak a két király, Szapolyai János és Ferdinánd között, s ez belháborúhoz vezetett, melybe a két királyon kívül még a török is beavatkozott. Végül Ferdinándot egyedül a Szamosújvárba bezárkózott Dobó képviselte, aki 1556 novemberében feladni kényszerült a várat. A felvidéki birtokai felé igyekvő Dobót Izabella királyné elfogatta, csak egy év múlva sikerült a börtönből kiszabadulnia.
Ferdinánd király ekkor Dobót erdélyi működése jutalmául hatalmas birtokokkal és főispáni címmel jutalmazta. Sorozatosan érték azonban az alaptalan vádak, melyek alapján 1569-ben hűtlenség miatt Pozsonyban bebörtönözték. Innen 1572-ben, súlyos betegen szabadult, és szerednyei várában hamarosan meg is halt. Dobóruszkán temették el, szarkofágjának fedőlapja ma az egri vár gótikus palotájának földszintjén, az úgynevezett Hősök Termében látható. forrás: egrirege.hu
Megjegyzés küldése