Az utcanév története
A Grónay Sándor utca hajdanán a Pacsirta utca nevet viselte (Egerben ma is található Pacsirta utca, de ez a Farkasvölgy utcától a Grónay Sándor utcáig tart). Meglehetősen rövid kis utcácska, régi és új építésű házakat egyaránt találhatunk benne. Összeköti a Szvorényi utcát (régen Szovjet hadsereg u.) a Deák Ferenc utcával (régen Lenin út).
Grónay Sándor életrajza
Grónay Sándor Egerben született 1842-ben. A városban járt gimnáziumba, jogi tanulmányait helyben kezdte, majd Pesten folytatta. 1867-től aljegyző volt, 1875-től városi közigazgatási tanácsnokként dolgozott. 1878-ban Eger város rendőrfőkapitányának nevezték ki, majd 1886-ban polgármesterré választották.
A filoxéravész a polgármestersége alatt támadta meg az Eger környéki szőlőket, s mivel a lakosság nagy részének megélhetése így bizonytalanná vált, elhatározták, hogy dohánygyárat létesítenek a városban. A termelés 1894-ben indult meg, először a Klapka utcában az egykori Korona Vendéglő helyiségében szivarokat gyártottak, rá két évvel költözhettek át a már megépült Dohánygyárba.
Grónayt 1883-tól az Egri Önkéntes Tűzoltó- és Mentőegyesület főparancsnokává választották, ő azonban nem kívánt élni a tisztséggel. Részt vállalt az Alapítványi Női Kórház igazgatósági tanácsában. Tagja volt a Vármegyei Törvényhatósági Bizottságnak és a város majdnem valamennyi közhasznú egyesületének.
Polgármesterségének idején az alábbi fejlesztések történtek: 1890-ben létrejött az Egri Reáliskola, 1891-ben megkezdte működését az Épület- és Bútorvasalási Gyár. 1892-ben megalakult a Közvilágítási Bizottság, létrejött az egri elektromos világítás terve. 1893. január 20-án a városi képviselő testület úgy döntött, hogy megszünteti a gázlámpákat és beindítja a villamosenergia szolgáltatást, ami 1894 novemberében meg is valósult.
Ebben az időben erőművet Eger városánál korábban csak Budapesten (1893) és Temesváron (1882) létesítettek. Kétségtelen, hogy ez összefüggést mutat a Dohánygyár létesítésével, hiszen itt elsődlegesen fontossá vált a folyamatos munkavégzés és az ehhez szükséges mesterséges világítás kialakítása. Előtte a város utcáit és köztereit 224 petróleumlámpa világította be. A széntüzelésű erőmű a város déli részén, a Sas úton kapott helyet.
Grónay Sándor 1897-ben az Egri Lakatosárugyár küldöttségének tagjaként Budapesten járt, ekkor meghűlt és nem sokkal később meghalt.
Látnivalók
Az utcában műemlék épület nem található.
.jpg)
.jpg)
Forrás
Irodalom
Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
Dohánymúzeum – Egri dohánygyár
Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei. Eger, 1990
Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
Képek
1. kép, Utcatábla
2. kép, A Grónay-Szvorényi sarok
3. kép, Utcarészlet
Írta és fényképezte: Molnár Katalin
beszeloutcanevek.ektf.hu
A Grónay Sándor utca hajdanán a Pacsirta utca nevet viselte (Egerben ma is található Pacsirta utca, de ez a Farkasvölgy utcától a Grónay Sándor utcáig tart). Meglehetősen rövid kis utcácska, régi és új építésű házakat egyaránt találhatunk benne. Összeköti a Szvorényi utcát (régen Szovjet hadsereg u.) a Deák Ferenc utcával (régen Lenin út).
Grónay Sándor életrajza
Grónay Sándor Egerben született 1842-ben. A városban járt gimnáziumba, jogi tanulmányait helyben kezdte, majd Pesten folytatta. 1867-től aljegyző volt, 1875-től városi közigazgatási tanácsnokként dolgozott. 1878-ban Eger város rendőrfőkapitányának nevezték ki, majd 1886-ban polgármesterré választották.
A filoxéravész a polgármestersége alatt támadta meg az Eger környéki szőlőket, s mivel a lakosság nagy részének megélhetése így bizonytalanná vált, elhatározták, hogy dohánygyárat létesítenek a városban. A termelés 1894-ben indult meg, először a Klapka utcában az egykori Korona Vendéglő helyiségében szivarokat gyártottak, rá két évvel költözhettek át a már megépült Dohánygyárba.
Grónayt 1883-tól az Egri Önkéntes Tűzoltó- és Mentőegyesület főparancsnokává választották, ő azonban nem kívánt élni a tisztséggel. Részt vállalt az Alapítványi Női Kórház igazgatósági tanácsában. Tagja volt a Vármegyei Törvényhatósági Bizottságnak és a város majdnem valamennyi közhasznú egyesületének.
Polgármesterségének idején az alábbi fejlesztések történtek: 1890-ben létrejött az Egri Reáliskola, 1891-ben megkezdte működését az Épület- és Bútorvasalási Gyár. 1892-ben megalakult a Közvilágítási Bizottság, létrejött az egri elektromos világítás terve. 1893. január 20-án a városi képviselő testület úgy döntött, hogy megszünteti a gázlámpákat és beindítja a villamosenergia szolgáltatást, ami 1894 novemberében meg is valósult.
Ebben az időben erőművet Eger városánál korábban csak Budapesten (1893) és Temesváron (1882) létesítettek. Kétségtelen, hogy ez összefüggést mutat a Dohánygyár létesítésével, hiszen itt elsődlegesen fontossá vált a folyamatos munkavégzés és az ehhez szükséges mesterséges világítás kialakítása. Előtte a város utcáit és köztereit 224 petróleumlámpa világította be. A széntüzelésű erőmű a város déli részén, a Sas úton kapott helyet.
Grónay Sándor 1897-ben az Egri Lakatosárugyár küldöttségének tagjaként Budapesten járt, ekkor meghűlt és nem sokkal később meghalt.
Látnivalók
Az utcában műemlék épület nem található.
Forrás
Irodalom
Bakos József – Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei. 2. köt., A belterület nevei. Eger, 1973
Dohánymúzeum – Egri dohánygyár
Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei. Eger, 1990
Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007
Képek
1. kép, Utcatábla
2. kép, A Grónay-Szvorényi sarok
3. kép, Utcarészlet
Írta és fényképezte: Molnár Katalin
beszeloutcanevek.ektf.hu
Megjegyzés küldése