Az egri edző már tíz éve elmondta, amit Massimo Morales most.
Gyenge utánpótlásképzés, bratyizás, erkölcsi válság – ezeket a témákat feszegette a magyar futball problémáit citálva a sportnapilapban Massimo Morales, a Budapest Honvéd NB I-es labdarúgó-csapatának korábbi edzője. A téma kapcsán elég volt a Hírlap archívumát felütni és mindjárt találtunk egy idevágó véleményt. Igaz, ezt, nem egy olasz trénertől és nem tegnap, hanem tíz éve jegyeztük le.
„Nekem van egy dumám, amit sokan nem szeretnek, viszont én imádom a játékosokat – nyilatkozta akkor lapunknak Kiss Tibor, egykori NB I-es egri labdarúgó, edző, majd vezető. – Érdekes módon, akiket elküldtem a csapataimtól, azok egyike sem bizonyította máshol, hogy akár az NB I-ben is futballozhatna. Büszke vagyok rá, hogy olyan edzőim voltak, mint Szentmarjay Tibi bácsi, vagy Csank Jani. Állítom, ha 20 évesen Csanknál játszok, s ezt minden nagyképűség nélkül mondom, válogatott lettem volna.
Azt mondják, hogy az edzők tették ilyenné a futballunkat! Ha nekem olyan utánpótlás-edzőim lettek volna, mint amilyenek most vannak, én a pálya környékére sem megyek. Nincs megkövetelve a rend, a fegyelem, 15–16 éves gyerekek nem tudtak lőni, fejelni, meg persze futballozni se, mert nem is játszanak, csak a bójákat kerülgetik. Némelyik gyerek örül, ha az edzés végére visszatalál a pályára.
Biztos vagyok benne, hogy a magyar játékosok futballoznak a legkevesebbet hét közben. Nem hiszem, hogy fellépés előtt Pavarotti is súlyokat emelgetne énekelés helyett. És hol van az az utánpótlás, amit évtizedek óta emlegetnek, hogy majd ha ők felnőnek, akkor lesz foci? Úgy látszik, ezek a fiatalok nem akarnak sose megöregedni.
Edzőik viszont már nagyon is értik, mit kell nyilatkozni, ami nem is csoda, mert ők a füzetből tanulták a labdarúgást. Némelyik úgy járkál a pálya mellett, mint Feleki Kamill az Állami Áruházban. Könyvelők, irattárosok lettek, ahelyett, hogy futballozni tanítanák a gyerekeket.
Vagy ott vannak a szülők: lassan már belőlük áll a kerítés, az én időmben ilyen elő nem fordult volna, az meg pláne nem, hogy az összeállítást is ők diktálják. Matthäusnak örülök, de meg lehet nézni: aki Magyarországon bekeményít, fegyelmet követel, és elmondja a véleményét, azt leírják, kicsinálják. Elég csak Varga Zolit felhozni. Nehogy már a játékos szabja meg, hogy mikor legyen az edzés!
Sajnos, a mi edzőink félnek, mert ha a kikap a csapat, lehet, hogy már holnap menniük kell. Vagy a szponzorok. Tisztelet illet mindenkit, aki a pénzét teszi a futballba, ám csak addig, amíg nem szól bele a szakmai munkába. Ha meg azt akarja, akkor megspórolhat egy fizetést, az edzői bért. Akkor majd rájön, hogy miről is szól ez. Én még egyszer sem mentem oda, mondjuk egy zenetanárhoz elmondani neki, hogy miként kell tanítani” – így Kiss Tibor.
Hát ennyi, illetve dehogyis! Napokig lehetne beszélni arról, hogy miért, ki vagy kik miatt jutott ide a magyar labdarúgás. Kiss Tibor évek óta nem jár meccsre. Szívinfarktusok után az ember még jobban meggondolja, hogy hová menjen. Az Egerben élő szakember úgy véli, ha a megyeszékhelyen nincs minőségi futball, annak a megye labdarúgása is megissza a levét. Morales vagy az ő véleményétől függetlenül.
heol.hu
Gyenge utánpótlásképzés, bratyizás, erkölcsi válság – ezeket a témákat feszegette a magyar futball problémáit citálva a sportnapilapban Massimo Morales, a Budapest Honvéd NB I-es labdarúgó-csapatának korábbi edzője. A téma kapcsán elég volt a Hírlap archívumát felütni és mindjárt találtunk egy idevágó véleményt. Igaz, ezt, nem egy olasz trénertől és nem tegnap, hanem tíz éve jegyeztük le.
„Nekem van egy dumám, amit sokan nem szeretnek, viszont én imádom a játékosokat – nyilatkozta akkor lapunknak Kiss Tibor, egykori NB I-es egri labdarúgó, edző, majd vezető. – Érdekes módon, akiket elküldtem a csapataimtól, azok egyike sem bizonyította máshol, hogy akár az NB I-ben is futballozhatna. Büszke vagyok rá, hogy olyan edzőim voltak, mint Szentmarjay Tibi bácsi, vagy Csank Jani. Állítom, ha 20 évesen Csanknál játszok, s ezt minden nagyképűség nélkül mondom, válogatott lettem volna.
Azt mondják, hogy az edzők tették ilyenné a futballunkat! Ha nekem olyan utánpótlás-edzőim lettek volna, mint amilyenek most vannak, én a pálya környékére sem megyek. Nincs megkövetelve a rend, a fegyelem, 15–16 éves gyerekek nem tudtak lőni, fejelni, meg persze futballozni se, mert nem is játszanak, csak a bójákat kerülgetik. Némelyik gyerek örül, ha az edzés végére visszatalál a pályára.
 |
Kiss Tibor kritikáit sokan sértésnek vették, pedig – mint állította
– ő csak a futball miatt került konfliktusba Fotó: Lénárt Márton
|
Biztos vagyok benne, hogy a magyar játékosok futballoznak a legkevesebbet hét közben. Nem hiszem, hogy fellépés előtt Pavarotti is súlyokat emelgetne énekelés helyett. És hol van az az utánpótlás, amit évtizedek óta emlegetnek, hogy majd ha ők felnőnek, akkor lesz foci? Úgy látszik, ezek a fiatalok nem akarnak sose megöregedni.
Edzőik viszont már nagyon is értik, mit kell nyilatkozni, ami nem is csoda, mert ők a füzetből tanulták a labdarúgást. Némelyik úgy járkál a pálya mellett, mint Feleki Kamill az Állami Áruházban. Könyvelők, irattárosok lettek, ahelyett, hogy futballozni tanítanák a gyerekeket.
Vagy ott vannak a szülők: lassan már belőlük áll a kerítés, az én időmben ilyen elő nem fordult volna, az meg pláne nem, hogy az összeállítást is ők diktálják. Matthäusnak örülök, de meg lehet nézni: aki Magyarországon bekeményít, fegyelmet követel, és elmondja a véleményét, azt leírják, kicsinálják. Elég csak Varga Zolit felhozni. Nehogy már a játékos szabja meg, hogy mikor legyen az edzés!
Sajnos, a mi edzőink félnek, mert ha a kikap a csapat, lehet, hogy már holnap menniük kell. Vagy a szponzorok. Tisztelet illet mindenkit, aki a pénzét teszi a futballba, ám csak addig, amíg nem szól bele a szakmai munkába. Ha meg azt akarja, akkor megspórolhat egy fizetést, az edzői bért. Akkor majd rájön, hogy miről is szól ez. Én még egyszer sem mentem oda, mondjuk egy zenetanárhoz elmondani neki, hogy miként kell tanítani” – így Kiss Tibor.
Hát ennyi, illetve dehogyis! Napokig lehetne beszélni arról, hogy miért, ki vagy kik miatt jutott ide a magyar labdarúgás. Kiss Tibor évek óta nem jár meccsre. Szívinfarktusok után az ember még jobban meggondolja, hogy hová menjen. Az Egerben élő szakember úgy véli, ha a megyeszékhelyen nincs minőségi futball, annak a megye labdarúgása is megissza a levét. Morales vagy az ő véleményétől függetlenül.
heol.hu
Megjegyzés küldése