Az egri Várhegyen már a XIII. században állt egy kisebb erősség, melynek igazi fejlődése az ország tatárjárás utáni újjáépítésével kezdődött, amikor az egri püspök parancsára magas kőfalakat kapott. A könnyen faragható, de gyenge fagyálló képességű riolittufa azonban gyakran leomlott, ami miatt a vár rendszeres karbantartást igényelt.
A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult, s falai fölött az Almagyar dombról is át lehetett lőni.
A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a XVI. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak, aki legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az erődítményt felkészítse a török támadásra, amely 1552 szeptemberében be is következett. A falak többsége az ostrom során súlyosan károsodott, újjáépítésük és modernizációjuk évtizedekig tartott.
Az erősség végül 1596-ban került török kézre, akik a hódoltság idején tovább bővítették. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső védműveket, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.
Ezt követően a régi dicsőség színhelyének köveit szekérszámra hordták el a városi építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak 1862-ben kezdődött meg és egészen 1870-ig tartott. Az erőd tudatos lebontása a 18-19. század fordulóján óriási károkat okozott a vár középkori és kora újkori emlékeiben.
A Horthy-rendszer megszilárdulásának időszakában - 1919. augusztus elejétől 1921 végéig - 300 kommunistát tartottak fogva a Várlaktanya helyiségeiben, majd a komplexum 1939 szeptemberétől az Egerbe menekült lengyel tisztek egy csoportjának adott otthont. A Vörös Hadsereg betörése után, 1945 januárjától itt állították fel az ország első internálótáborát, majd a vár egy ideig a szovjet csapatok állomáshelyéül szolgált.
Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, ami ezért megroggyant és életveszélyessé vált. Az 1970-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték.
A vár rekonstrukciója 2009-ben kezdődött, a régészeti feltárások pedig 2013-ban indultak újra.
A 2014 végén zárult első ütemben készült el a látogatók elől évtizedek óta elzárt Török-kert rekonstrukciója, felépült a fegyvertár, befejeződött a közművek cseréje, és elkészült a Szép-bástya rekonstrukciója is (ezt végül csak 2016-ban nyitották meg a nagyközönség előtt), a várat ekkor nyilvánították nemzeti emlékhellyé.
Ekkor adták át a 170-180 millió forintos beruházás keretében elkészült Külső Vársétányt is, ami a panorámaélményen túl, elvileg az épület megközelíthetőségét hivatott javítani, ám a 384 méteres szakaszt nem akadálymentesítették, így mozgáskorlátozottaknak továbbra is problémát okoz a feljutás.
A 2016. május 8-án lezárult második ütemben az aknafolyosó meghosszabbításával a Dobó utca 12. szám alatti épületből újabb közlekedési kapcsolat létesült a várba. Az aknafolyosó egy része korábban is látogatható volt, ám annak déli vége még a vár 1596-os ostroma során beomlott, így ez a rész 420 év után lesz ismét járható. A Kazamatában interaktív, multimédiás elemekkel tarkított kiállítások valósultak meg.
A munkálatok során több falszakaszt is megerősítettek, helyreállítottak és új közlekedő felületeket alakítottak ki. Ennek keretében újult meg a Setét-kapu is.
A következő fejlesztési ütem keretében - 5,5 milliárdosra becsült összegből - többek között a következő célkitűzések szerepelnek a város 2014-2020-as integrált településfejlesztési stratégiájában:
A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult, s falai fölött az Almagyar dombról is át lehetett lőni.
A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a XVI. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak, aki legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az erődítményt felkészítse a török támadásra, amely 1552 szeptemberében be is következett. A falak többsége az ostrom során súlyosan károsodott, újjáépítésük és modernizációjuk évtizedekig tartott.
Az erősség végül 1596-ban került török kézre, akik a hódoltság idején tovább bővítették. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső védműveket, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.
Ezt követően a régi dicsőség színhelyének köveit szekérszámra hordták el a városi építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak 1862-ben kezdődött meg és egészen 1870-ig tartott. Az erőd tudatos lebontása a 18-19. század fordulóján óriási károkat okozott a vár középkori és kora újkori emlékeiben.
A Horthy-rendszer megszilárdulásának időszakában - 1919. augusztus elejétől 1921 végéig - 300 kommunistát tartottak fogva a Várlaktanya helyiségeiben, majd a komplexum 1939 szeptemberétől az Egerbe menekült lengyel tisztek egy csoportjának adott otthont. A Vörös Hadsereg betörése után, 1945 januárjától itt állították fel az ország első internálótáborát, majd a vár egy ideig a szovjet csapatok állomáshelyéül szolgált.
Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, ami ezért megroggyant és életveszélyessé vált. Az 1970-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték.
Az egri vár elméleti rekonstrukciója a Pazirik kft-től
A 2014 végén zárult első ütemben készült el a látogatók elől évtizedek óta elzárt Török-kert rekonstrukciója, felépült a fegyvertár, befejeződött a közművek cseréje, és elkészült a Szép-bástya rekonstrukciója is (ezt végül csak 2016-ban nyitották meg a nagyközönség előtt), a várat ekkor nyilvánították nemzeti emlékhellyé.
Ekkor adták át a 170-180 millió forintos beruházás keretében elkészült Külső Vársétányt is, ami a panorámaélményen túl, elvileg az épület megközelíthetőségét hivatott javítani, ám a 384 méteres szakaszt nem akadálymentesítették, így mozgáskorlátozottaknak továbbra is problémát okoz a feljutás.
A 2016. május 8-án lezárult második ütemben az aknafolyosó meghosszabbításával a Dobó utca 12. szám alatti épületből újabb közlekedési kapcsolat létesült a várba. Az aknafolyosó egy része korábban is látogatható volt, ám annak déli vége még a vár 1596-os ostroma során beomlott, így ez a rész 420 év után lesz ismét járható. A Kazamatában interaktív, multimédiás elemekkel tarkított kiállítások valósultak meg.
A munkálatok során több falszakaszt is megerősítettek, helyreállítottak és új közlekedő felületeket alakítottak ki. Ennek keretében újult meg a Setét-kapu is.
A következő fejlesztési ütem keretében - 5,5 milliárdosra becsült összegből - többek között a következő célkitűzések szerepelnek a város 2014-2020-as integrált településfejlesztési stratégiájában:
- Déli kapu: A vár fő beléptetési pontjánál új pénztárépületet, vizesblokkot, kerékpár- és babakocsi-tárolót alakítanak ki.
- Hippolyt-kapu: A kapubelsőben lépcsőt alakítanak ki, ami alternatív megközelítési útvonalként üzemelne a várudvar felé, de a Varkoch-kapu kiváltására vagy átbocsátó képességének kiegészítésére is alkalmas lehet.
- Varkoch-kapubástya: A kapubástya teljes rekonstrukciója magában foglalja az eredeti helyén visszaállításra kerülő, működőképes, korabeli szerkezetű felvonóhidat, farkasveremmel, ahol az emeletes kapu felvonószerkezete is látható lesz, illetve a legfelső szinten kilátót létesítenek.
- Déli várfal: A várfal védműveinek rekonstrukcióján (gyilokjáró, falszövet, mellvéd) túl, a vár történelmi örökségének nemzetközi kontextusba helyezését erősítő bemutatóhely kialakítását tervezik.
- Zászlódomb: Belsejében 3D panoráma vetítőterem kerül kialakításra 50-60 fő részére, az 1552. évi ostromot, a török túlerő elleni heroikus küzdelmet hitelesen bemutató látványos animációs és élőszereplős filmmel.
- Ispotály-pince: Az animációra is lehetőséget nyújtó állandó kiállítás keretén belül kerül bemutatásra az eredetileg is ezzel a funkcióval rendelkező helyszín.
- Cipóosztó ház: Középkori látványkonyha és vendéglátóhely valósul meg a váron belüli történelmileg hiteles helyszínen. Szerepe elsődlegesen a korabeli hangulat erősítése, kizárólag korhű, kézműves termékek bemutatása és értékesítése lenne.
- Képtár épület: A jelenlegi kiállítási tér funkciója megváltozna és a továbbiakban egy minimum 150 fős rendezvényközpontot alakítanának ki benne, ami konferenciák megtartására is alkalmas lenne.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: www.alfahir.hu
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés