1825. szeptember 27-én Angliában megnyílt a Stockton–Darlington vasútvonal, amelyet a vasúttörténet egyik nagy kezdőpontjaként tartanak számon. Eger ekkor még postakocsikkal és szekerekkel tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Közel fél évszázad telt el, mire 1872-ben először gőzmozdony érkezett a városba. A vasút aztán nemcsak az utazást változtatta meg: átalakította Eger gazdaságát, új városrészt formált az állomás körül, majd a sínek észak felé is továbbindultak, át a váron és a Bükkön egészen Putnokig.
1825. szeptember 27. – elindult a vasút új korszaka
Kétszázegy évvel ezelőtt különös látvány fogadta az északkelet-angliai Stockton és Darlington környékének lakóit.
- szeptember 27-én ünnepélyesen megnyitották a Stockton–Darlington vasútvonalat. A pályán George Stephenson híres Locomotion No. 1 gőzmozdonya is dolgozott.
A mintegy 27 mérföldes vasút elsősorban a szén szállítására készült, de a megnyitó szerelvényen utasok is helyet kaptak. A National Railway Museum a Stockton–Darlington vonalat a világ első nyilvános személyszállítást is végző vasútjaként mutatja be.
A szeptember 27-i esemény azért vált jelképpé, mert megmutatta, hogy a gőzvontatású vasút már nem pusztán bányák és ipartelepek kiszolgálására használható.
Elkezdődött egy közlekedési forradalom.
Néhány évtized alatt vasúti pályák hálózták be Európát.
Eger azonban ebből sokáig kimaradt.
Magyarországon 1846-ban, Egerben csak 1872-ben jött el a nagy nap
Magyarország első gőzüzemű közforgalmú vasútvonalát 1846-ban nyitották meg Pest és Vác között.
Eger számára még ez sem hozta el közvetlenül a vasutat.
A város földrajzi fekvése nem kedvezett annak, hogy az ország egyik legfontosabb fővonala rajta keresztül vezessen. Amikor kiépült a Pest–Hatvan–Miskolc vasúti kapcsolat, Eger kimaradt a fővonalból.
Ez hosszú időre meghatározta a város vasúti helyzetét.
A megoldást Füzesabony jelentette.
Végül innen épült ki az a szárnyvonal, amely összekötötte Egert az országos vasúthálózattal.
1872. november 3. – először érkezett vonat Egerbe
A város vasúttörténetének egyik legfontosabb napja 1872. november 3.
Ekkor indult meg a gőzvontatású vasúti közlekedés Füzesabony és Eger között.
Pontosan 47 évvel a Stockton–Darlington vasút megnyitása után Eger is belépett a vasút korába.
A változás jelentőségét ma már nehéz elképzelni.
Addig az emberek és az áruk szállítását alapvetően az utak állapota, az időjárás, a lovak teljesítménye és a távolság határozta meg. A vasúttal Eger hirtelen bekapcsolódott egy olyan országos közlekedési rendszerbe, amely gyorsabb és nagyobb tömegű szállítást tett lehetővé.
Az egri értéktár a Füzesabony–Eger vasúti szárnyvonalat ma is a város értékei között tartja számon.
Nem véletlenül.
A vasút közelebb hozta Budapestet Egerhez
A vasút megérkezése nem egyszerűen azt jelentette, hogy lett egy új közlekedési eszköz.
Megváltozott Eger helyzete az országban.
A Füzesabonyon keresztül elérhető országos hálózat közelebb hozta a fővárost és más nagyvárosokat. Az egri vállalkozások könnyebben juttathatták el termékeiket távolabbi piacokra, és egyszerűbbé vált a város ellátása is.
A vasút az emberek életében ugyancsak hatalmas változást hozott. Gyorsabban és olcsóbban lehetett utazni, mint a korábbi közúti lehetőségekkel.
Az Egri Értéktár összeállítása egy kevésbé emlegetett következményt is kiemel: a vasút az egyházi zarándoklatokat is megváltoztatta. Az egyházmegye központjába immár jóval nagyobb tömegek juthattak el.
Később pedig a turizmus fejlődésének is fontos feltétele lett.
Eger látnivalói egyszerűen közelebb kerültek az országhoz.
Az állomás körül egy új Eger kezdett kialakulni
A vasút nem állt meg az állomás peronjainál.
Az új közlekedési kapcsolat a környezetét is átalakította. Az állomás környéke fokozatosan egyre fontosabb területté vált, és a vasúthoz kapcsolódó létesítmények jelentek meg.
Vágányok, raktárak, szolgálati épületek, rakodóterületek és később a fűtőház tartozott ahhoz a vasúti világhoz, amely generációkon keresztül Eger mindennapjainak része volt.
A Minden, ami Eger oldalán nemrég az egykori egri fűtőház történetét is felidéztük. A gőzmozdonyok felfűtésére és karbantartására szolgáló létesítmény egészen 1979-ig működött. Mára az egykori vasúti világ jelentős része eltűnt.
A régi fényképeken azonban még egy olyan Eger látható, ahol a vasút sokkal erősebben jelen volt a városképben.
Eger azonban vasúti zsákutca maradt
Az 1872-ben átadott szárnyvonalnak volt egy komoly hátránya.
Egerből a vasút nem folytatódott észak felé.
A város gyakorlatilag egy vasúti végpont lett.
Az egriek ezt már a 19. században szerették volna megváltoztatni. A Magyar Nemzeti Levéltár kutatása szerint 1884-ben egri küldöttség kereste fel Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minisztert, és egy Kisterenye–Eger–Karcag vasútvonal megépítését szorgalmazta.
A tervből ebben a formában nem lett vasút.
De az északi összeköttetés gondolata nem tűnt el.
A síneknek át kellett jutniuk a Bükkön
A 19. század végén a Bükk nyugati oldalának gazdasági fejlődése egyre sürgetőbbé tette a vasútépítést.
A térség erdeiből nagy mennyiségű fát termeltek ki, működtek kő- és szénbányák, később pedig a bélapátfalvi cementgyár számára is létfontosságúvá vált a vasúti szállítás.
A Minden, ami Eger korábbi vasúttörténeti összeállításában már bemutattuk, hogy 1899-ben előmunkálati engedélyt kértek egy Egerből Felnémeten, Mónosbélen, Visnyón és Dédesen keresztül Vadnáig vezető vasúthoz.
A terveket többször módosították.
A végleges nyomvonal végül Egerből Bélapátfalva, Szilvásvárad, Sáta és Királd érintésével vezetett Putnok felé.
1908-ban Egerből továbbindultak a sínek
1908. november 12-én megnyílt az Eger–Putnok vasútvonal.
Ezzel 36 évvel az első egri vonat érkezése után alapvetően megváltozott a város vasúti helyzete.
Eger többé nem egyszerű végállomás volt.
A körülbelül 68 kilométeres hegyi vasút összekötötte a várost a Bükk településeivel és az északi iparvidékkel.
A vonal építésének megszervezésében fontos szerepet játszott Wessely Károly szilvásváradi földbirtokos és gróf Serényi László putnoki nagybirtokos.
A vasút elsősorban gazdasági ütőér volt.
Szenet, fát, követ, meszet és cementet szállítottak rajta, miközben természetesen az utasforgalom számára is teljesen új lehetőségeket teremtett.
Egerből immár vonattal lehetett eljutni Felnémetre, Szarvaskőre, Mónosbélre, Bélapátfalvára, Szilvásváradra és tovább Putnok felé.
A vasút még az egri várat sem kerülte el
Az új vonal egyik legkülönlegesebb szakasza rögtön Egerben született meg.
A vasutat észak felé kellett kivezetni a városból, a nyomvonal pedig az egri vár történelmi területét is érintette.
A pálya kialakítása a Zárkándy-bástya környezetét is megváltoztatta.
Ami ma természetes látványnak tűnik – a várfal tövében haladó vonat –, több mint száz évvel ezelőtt komoly beavatkozás volt a történelmi környezetbe.
Erről a Minden, ami Eger oldalán korábban külön is írtunk, hiszen kevés olyan magyar vár akad, amelynek közvetlen közelében, történeti területén vasútvonal halad.
A sínpár idővel maga is az egri városkép részévé vált.
A gőzösöket felváltotta a „Kispiros”
A vasút története természetesen nem állt meg a gőzmozdonyok koránál.
Az Eger–Putnok vonal egyik későbbi jelképévé a piros Bzmot motorkocsi, vagy ahogyan sokan ismerik, a Kispiros vált.
Generációk utaztak vele Egerből a Bükk felé.
Ma elsősorban az Eger és Szilvásvárad közötti kirándulásokkal kapcsoljuk össze, de egykor jóval messzebbre járt.
Szilvásvárad után Nagyvisnyó, Nekézseny, Csokvaomány, Sáta, Kiskapud és Királd következett, a vonat pedig egészen Putnokig eljutott.
A Kispiros történetét korábban részletesen is bemutattuk a Minden, ami Eger oldalán.
A teljes Eger–Putnok útvonal ma már csak történelem
A 87-es vasútvonal felső szakaszának sorsa a 21. században pecsételődött meg.
A Szilvásvárad és Putnok közötti személyforgalom megszűnt. A valaha gazdasági ütőérnek épült vonal északi részén azóta egyre inkább a természet veszi vissza a területet.
2026-ban a Minden, ami Eger oldalán mi magunk is végigjártuk a Szilvásvárad–Putnok szakasz még megközelíthető részeit.
Különös időutazás volt.
Egy 2006-ban készült vezetőállás-felvételen ugyanott még működő vasút, járható pálya és vasúti élet látható. Húsz évvel később sok helyen rozsdás sínek, növényzettel benőtt pálya és az egykori infrastruktúra maradványai őrzik ugyanennek a világnak az emlékét.
Eger és Szilvásvárad között azonban 2026-ban továbbra is él a vasút.
Kétszázegy év – egy angliai gőzöstől az egri Kispirosig
- szeptember 27-én, amikor a Locomotion No. 1 elindult Angliában, Egerben még senki nem szállhatott vonatra.
A városnak további 47 évet kellett várnia.
1872. november 3-án megérkezett a vasút Egerbe.
Majd újabb 36 év elteltével, 1908. november 12-én a sínek továbbindultak a Bükkön keresztül Putnok felé.
A három dátum között tulajdonképpen végigkövethető a vasút 19. századi történetének egyik legnagyobb változása.
Az angliai iparvidék technikai újdonságából néhány évtized alatt olyan közlekedési rendszer lett, amely Eger életét is alapjaiban alakította át.
Munkahelyeket teremtett, árut szállított, közelebb hozta a fővárost, segítette a turizmust, zarándokokat és kirándulókat hozott Egerbe, majd észak felé összekötötte a várost a Bükkel.
201 évvel az 1825. szeptember 27-i történelmi indulás után pedig a vasút Egerben sem pusztán közlekedési eszköz. A város történetének része.
Források
Minden, ami Eger – Hegymenetben: az Eger–Putnok vasútvonal története 1908-tól napjainkig
Minden, ami Eger – A Bükk legendás vasútja: a szilvásváradi Kispiros története
Minden, ami Eger – Egy kis vasúttörténet: Eger–Szilvásvárad–Putnok
Eger Megyei Jogú Város – Egri Értéktár: Füzesabony–Eger vasúti szárnyvonal
Magyar Nemzeti Levéltár – A Kisterenye–Dévaványa vasútvonal története és Eger vasúti törekvései
National Railway Museum – A Stockton–Darlington vasút története
Borítókép: Az egri vasútállomás egy régi képeslapon. Forrás: vasutallomasok.hu / Darabanth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése