Menedék a Bükk mélyén – a legendás Cserepes-kői barlangszállás

A Bükk mélyén van egy hely, ahol nincs recepció, nincs villany, nincs vezetékes víz, és a szállás kényelmét is mindössze néhány egyszerű fekvőhely és egy vaskályha jelenti. Mégis generációk óta keresik fel a természetjárók. A Cserepes-kői barlangszállás a Bükk egyik legkülönlegesebb turistamenedéke, ráadásul az Országos Kéktúra egyik emlékezetes pecsételőhelye is.

A Bükk-fennsík peremén, 823 méteres magasságban megbújó sziklaodú nem egyszerű turistalátványosság. Ma is valódi menedék: bárki használhatja, aki elfogadja a nomád körülményeket, és hajlandó néhány órára vagy akár egy egész éjszakára maga mögött hagyni a megszokott kényelmet.

Egy ajtó a mészkőszikla oldalában

A Cserepes-kőhöz érkező túrázó először talán el is bizonytalanodik: valóban ez lenne az ország egyik leghíresebb barlangszállása?

A sziklák és fák között egyszerű deszkaajtó zárja le a természetes üreget. Nincs látványos épület, nincs nagy tábla, és semmi sem próbálja turistalátványossággá változtatni a helyet. Éppen ez adja különleges hangulatát.

A mészkőszikla belsejében körülbelül 6 × 4 méteres helyiség várja a vándorokat. A berendezés a lehető legegyszerűbb: fekvőhelyek és vaskályha szolgálják azokat, akik itt szeretnének megpihenni vagy éjszakázni.

Aki ide érkezik, annak számolnia kell azzal, hogy valóban barlangban tölti az éjszakát. Nincs áram, nincs folyóvíz, nincs fürdőszoba, és a szükséges felszerelésről is magának kell gondoskodnia.

Egri természetjárók alakították ki a menedéket

A Cserepes-kő történetének van egy különösen érdekes egri kapcsolata is.

A barlangot 1950-ben egri természetjárók alakították át turistamenedékké. A sziklaüreg természetesen jóval korábban is létezett, és a hozzá kapcsolódó történetek szerint már régebbi korokban is használhatták menedékként.

A 20. század közepén azonban új szerepet kapott. Az egri turisták munkájának köszönhetően olyan egyszerű szálláshely jött létre, amely több mint hét évtizeddel később is a bükki természetjárás egyik különlegessége.

Ez a kapcsolat jól mutatja, milyen régi hagyománya van Egerben a Bükk járásának. A hegység közelsége miatt az egri természetjárók számára a Bükk-fennsík, Bélapátfalva, Szilvásvárad, Bánkút és a hegység belső turistaútjai évtizedek óta természetes célpontnak számítanak.

A Cserepes-kői menedék pedig ennek a régi egri természetjáró kultúrának ma is kézzelfogható emléke.

A Kéktúra hozta el ide az ország vándorait

A barlangszállás országos ismertségéhez az Országos Kéktúra is nagyban hozzájárult. A kéktúrázók számára ugyanis nem csupán érdekes kitérő: itt található az útvonal egyik pecsételőhelye.

A bélyegzőt a barlang bejáratánál helyezték el, így aki teljesíti a Kéktúrát, annak a Cserepes-kőhöz is el kell jutnia.

Kevés hangulatosabb pecsételőhelyet lehet elképzelni.

A túrázó kilométereken keresztül halad a Bükk erdeiben, majd egy mészkősziklába vájt menedéknél kerül elő a kéktúrás igazolófüzet. Itt nincs vasútállomás vagy település, csak az erdő, a szikla és a barlang.

A Kéktúra bükki szakaszával az elmúlt hónapokban többször is foglalkoztunk a Minden, ami Eger oldalán.

Júliusban arról számoltunk be, hogy ismét a Bélapátfalvai Ciszterci Apátságon át vezet az Országos Kéktúra. A módosítás különösen fontos a Bükköt járóknak, hiszen a túra így ismét közvetlenül érinti a térség egyik legjelentősebb történelmi emlékét.

Szeptemberben pedig egy országos kéktúrás kezdeményezést mutattunk be: egy nap alatt megmozdul a teljes Kéktúra, és az útvonal különböző szakaszain egyszerre indulnak útnak a természetjárók.

A Cserepes-kő jól mutatja, miért tud ennyi embert magával ragadni ez az útvonal. A Kéktúra nem pusztán kilométerek egymás után fűzött sora, hanem olyan helyek láncolata, amelyekhez történetek és emlékek kapcsolódnak.

Nem szálloda – és éppen ez benne a különleges

A Cserepes-kői barlangszállást bárki használhatja, de aki itt szeretne éjszakázni, annak fel kell készülnie a körülményekre.

A barlangban nyáron is hűvös lehet, ősszel pedig már komoly hidegre kell számítani. Megfelelő hálózsák, derékalj, fejlámpa, elegendő ivóvíz és élelem nélkül nem érdemes nekivágni az éjszakának.

A víz különösen fontos. A környéken nem lehet úgy számítani biztos vízvételi lehetőségre, mint egy kiépített turistaház esetében, ezért az ivóvizet is célszerű magunkkal vinni.

Aki azonban felkészülten érkezik, egészen különleges élményt kaphat.

Amikor este elcsendesedik az erdő, eltűnnek a nappali túrázók, és bezárul a barlang egyszerű faajtaja, néhány órára egészen más világ veszi körül az embert. Nincsenek utcai fények, autók vagy városi zajok. Odakint csak a Bükk éjszakai erdeje marad.

Ősszel talán a legszebb

A Cserepes-kő környéke az év minden időszakában látványos, de ősszel különösen szép arcát mutatja.

A bükkösök lombja sárgára, vörösesbarnára változik, az ösvényeket vastagon borítják a lehullott levelek, a ritkuló növényzet közül pedig egyre jobban előbukkannak a hegység mészkősziklái.

A Bükk-fennsík peremének világa távol áll a zsúfolt kirándulóhelyektől. Itt már maga az út is az élmény része.

A Cserepes-kő felkeresése ezért nem egyszerűen arról szól, hogy valaki lefényképezze a barlang bejáratát és megszerezze a kéktúrás pecsétet. Az oda vezető gyaloglás ugyanúgy hozzátartozik a történethez.

Bélapátfalva és a Bükk-fennsík között

A környéket járva egymást érik azok a helyek, amelyek önmagukban is megérnek egy túrát.

Bélapátfalva felől ott találjuk a Bél-kő hatalmas sziklafalát, a ciszterci apátságot és a Lak-völgyi-tavat. A Bükk belseje felé haladva pedig egyre inkább a fennsík erdői veszik át a főszerepet.

Továbbhaladva Bánkút és a Bükk-fennsík más ismert túracélpontjai is elérhetők. Ez már az a világ, ahol érdemes megfelelő turistatérképpel, elegendő vízzel és az időjárásnak megfelelő felszereléssel útnak indulni.

A Cserepes-kő pedig valahol e nagy bükki túravilág közepén őrzi különös menedékét.

Több mint hetven éve várja a Bükk vándorait

Sok minden megváltozott 1950 óta.

Megváltozott a természetjárás, fejlődött a felszerelés, GPS került a telefonokba, az útvonalak pedig néhány érintéssel megtervezhetők. Amihez egykor térkép, tájoló és komoly helyismeret kellett, abban ma már digitális alkalmazások segítenek.

A Cserepes-kői barlangszállás mégis szinte dacosan őrzi a régi természetjárás hangulatát.

Egyszerű, puritán és kényelmetlen – ugyanakkor éppen ezért különleges.

Aki csak néhány percre áll meg itt pecsételni, már az is megérezhet valamit ebből a hangulatból. Aki pedig egyszer éjszakára is marad, annak alighanem örökre emlékezetes marad a sziklafalak hidege, a vaskályha, az erdő csendje és az érzés, hogy azon az éjszakán valóban a Bükk adott neki menedéket.

És van még valami, ami miatt nekünk különösen érdekes ez a hely: a Cserepes-kői barlangszállás történetébe több mint hetven évvel ezelőtt egri természetjárók is beírták a nevüket.

Források

Minden, ami Eger – Egy nap alatt megmozdul a teljes Kéktúra

Minden, ami Eger – Újra az apátságon át vezet az Országos Kéktúra

Turista Magazin – A bükki vadon legendás barlangmenedéke: Cserepes-kő

Turista Magazin – A Kéktúra legszebb pecsételőhelyei

Borítókép: Cserepes-kői barlangszállás, Bükk – a barlangszállásként használt sziklaodú a Bükk-fennsík peremén, 823 méteres magasságban található. Fotó: Magyar Természetjáró Szövetség