IRODALOM | Dr. Kusper Judit docens komoly tudományos-kulturális szervezői tevékenységével járult hozzá a Gárdonyi–Bródy-emlékév eseményeihez. Ennek apropóján beszélgettünk vele.
– A tavalyi évben a szélesebb közvélemény is megismerte a nevét, minthogy aktívan hozzájárult Gárdonyi Géza és Bródy Sándor közös, kerek évfordulójának méltó megünnepléséhez. Hogyan vonná meg a megrendezett események mérlegét?
– Nos – mondja dr. Kusper Judit –, számos rendezvényen ünnepeltük a Gárdonyi–Bródy-évfordulót. Megszólítottuk a legkisebbeket és a felnőtteket is. Voltak kerekasztal-konferenciáink, a kisdiákok mesenapon vehettek részt, pályázatokat hirdettünk minden korosztálynak, Gárdonyi novelláit írtuk újra kortárs szerzőkkel, szeptemberben pedig országos konferenciát rendeztünk, ahol 40 előadó gondolatait ismerhettük meg Gárdonyi és Bródy műveiről.
– A konferencia előadásai a most szeptemberben megjelenő tanulmánykötetben lesznek olvashatók. Úgy látom, hogy az évforduló eseményei meghozták a remélt és várt eredményeket. A két szerző műveit újra kézbe vették az érdeklődő olvasók, akik nem voltak kevesen. Az emlékezésben és a felelevenítésben együtt vettünk részt Keller Péterrel, Gárdonyi dédunokájával és Alexander Brodyval, Bródy unokájával.
– Ön főiskolánk ismert és elismert irodalomtörténésze. Mivel nem Egerből indult, érdekelne, hogy miként került kapcsolatba a várossal...
– Debrecenben jártam magyar szakra, ott végeztem el a 3 éves doktori képzést is. Utána pályáztam az egri főiskolára egy meghirdetett tanársegédi állásra, s ekkor kerültem közelebb a városhoz. Már az első alkalommal magával ragadott a hangulata, és a főiskolán tett látogatásom alkalmával az intézmény is jó benyomást tett rám. S. Varga Pál, a témavezetőm és Taxner-Tóth Ernő, az egyik tanárom javaslatára és támogatásával kerültem ide.
– Az egyik fő területe a gender-téma az irodalomban. Elmondaná, mit takar ez a kifejezés, illetve miért fontos a kutatása?
– Az én olvasatomban női értelmezést jelent. A tapasztalatok alapján nyilvánvaló, hogy más kérdések fontosak a női olvasó számára az irodalmi művek olvasásakor, mint amit a legtöbb tankönyv megfogalmaz. Az olvasmányok nagy része férfi hősöket mutat be, ezért a lányok, a nők számára sokkal kevesebb azonosulási lehetőség adódik. A női irodalom nemcsak témájában jelentkezhet, hanem nyelvében, szóképeiben is.
– A másik fontos területe a 19. század második felének irodalma. Meghatározta az érdeklődését Gárdonyi és Bródy irodalmi öröksége?
– Természetesen, jóllehet ezzel a korszakkal még egyetemi hallgatóként kezdtem el foglalkozni. A 19. század második felében megszűntek a korábbi bizonyosságok az irodalomban és a mindennapi életben. Izgalmasnak tűnt, milyen lehetőségek adódnak, hogy a mindenkori ember ennek ellenére törekedjen valamiféle egészre. Bródyval és Gárdonyival már Egerbe kerülésem után kezdtem el alaposabban foglalkozni. A két szerző művei mintha mindig rám vártak volna, hiszen olyan kérdéseket boncolgatnak, amelyek megszólíthatják a mai olvasót is.
– Az oktatási és tudományos tevékenységével hogyan igyekszik hozzájárulni a szépirodalom befogadótáborának a növeléséhez?
– Egyrészt a közeljövőben Gárdonyi-kismonográfiám jelenik meg. Másrészt a terveim között szerepel a női irodalom alapos tanulmányozása és népszerűsítése. Mindezeket megelőzheti az olvasóvá nevelés. Úgy gondolom, hogy az olvasás nem pusztán a műveltség megszerzése és a szórakoztatás miatt fontos, hiszen az olvasás során mindenki önmagát is értelmezi, ezáltal pedig jobban megismeri.
heol.hu
– A tavalyi évben a szélesebb közvélemény is megismerte a nevét, minthogy aktívan hozzájárult Gárdonyi Géza és Bródy Sándor közös, kerek évfordulójának méltó megünnepléséhez. Hogyan vonná meg a megrendezett események mérlegét?
– Nos – mondja dr. Kusper Judit –, számos rendezvényen ünnepeltük a Gárdonyi–Bródy-évfordulót. Megszólítottuk a legkisebbeket és a felnőtteket is. Voltak kerekasztal-konferenciáink, a kisdiákok mesenapon vehettek részt, pályázatokat hirdettünk minden korosztálynak, Gárdonyi novelláit írtuk újra kortárs szerzőkkel, szeptemberben pedig országos konferenciát rendeztünk, ahol 40 előadó gondolatait ismerhettük meg Gárdonyi és Bródy műveiről.
– A konferencia előadásai a most szeptemberben megjelenő tanulmánykötetben lesznek olvashatók. Úgy látom, hogy az évforduló eseményei meghozták a remélt és várt eredményeket. A két szerző műveit újra kézbe vették az érdeklődő olvasók, akik nem voltak kevesen. Az emlékezésben és a felelevenítésben együtt vettünk részt Keller Péterrel, Gárdonyi dédunokájával és Alexander Brodyval, Bródy unokájával.
– Ön főiskolánk ismert és elismert irodalomtörténésze. Mivel nem Egerből indult, érdekelne, hogy miként került kapcsolatba a várossal...
– Debrecenben jártam magyar szakra, ott végeztem el a 3 éves doktori képzést is. Utána pályáztam az egri főiskolára egy meghirdetett tanársegédi állásra, s ekkor kerültem közelebb a városhoz. Már az első alkalommal magával ragadott a hangulata, és a főiskolán tett látogatásom alkalmával az intézmény is jó benyomást tett rám. S. Varga Pál, a témavezetőm és Taxner-Tóth Ernő, az egyik tanárom javaslatára és támogatásával kerültem ide.
– Az egyik fő területe a gender-téma az irodalomban. Elmondaná, mit takar ez a kifejezés, illetve miért fontos a kutatása?
– Az én olvasatomban női értelmezést jelent. A tapasztalatok alapján nyilvánvaló, hogy más kérdések fontosak a női olvasó számára az irodalmi művek olvasásakor, mint amit a legtöbb tankönyv megfogalmaz. Az olvasmányok nagy része férfi hősöket mutat be, ezért a lányok, a nők számára sokkal kevesebb azonosulási lehetőség adódik. A női irodalom nemcsak témájában jelentkezhet, hanem nyelvében, szóképeiben is.
 |
| illusztráció - fotó: |
– A másik fontos területe a 19. század második felének irodalma. Meghatározta az érdeklődését Gárdonyi és Bródy irodalmi öröksége?
– Természetesen, jóllehet ezzel a korszakkal még egyetemi hallgatóként kezdtem el foglalkozni. A 19. század második felében megszűntek a korábbi bizonyosságok az irodalomban és a mindennapi életben. Izgalmasnak tűnt, milyen lehetőségek adódnak, hogy a mindenkori ember ennek ellenére törekedjen valamiféle egészre. Bródyval és Gárdonyival már Egerbe kerülésem után kezdtem el alaposabban foglalkozni. A két szerző művei mintha mindig rám vártak volna, hiszen olyan kérdéseket boncolgatnak, amelyek megszólíthatják a mai olvasót is.
– Az oktatási és tudományos tevékenységével hogyan igyekszik hozzájárulni a szépirodalom befogadótáborának a növeléséhez?
– Egyrészt a közeljövőben Gárdonyi-kismonográfiám jelenik meg. Másrészt a terveim között szerepel a női irodalom alapos tanulmányozása és népszerűsítése. Mindezeket megelőzheti az olvasóvá nevelés. Úgy gondolom, hogy az olvasás nem pusztán a műveltség megszerzése és a szórakoztatás miatt fontos, hiszen az olvasás során mindenki önmagát is értelmezi, ezáltal pedig jobban megismeri.
heol.hu