A püspökség középkori levéltára nem maradt fönn, csupán a jobbágyszolgáltatásokat tartalmazó „Szent János-könyveket” őrizték meg a 15. század második feléből. A szentszéki jegyőkönyvek 1600-tól, a folyamatosnak nevezhető egyházkormányzati iratsorozatok csak a 18. század elejétől kezdődnek, a korábbi időszakből csak néhány 17. századi irat került a levéltárba. 1745-től, Barkóczy Ferenc érsek hivatalba lépésétől a szentszéki protokollumköteteket levélmásolati könyvekként használták.
Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra bízta. Neki és hivatali utódainak (Kotuts Mátyás, Fangh István) munkája eredményeképpen 1778-ban fölállították a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat, mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel.
A kassai, illetve szatmári egyházmegyék létrehozásakor, 1804-ben az elcsatolt plébániákra vonatkozó iratanyagot (köztük például az egyházlátogatási jegyzőkönyveket) kiválogatták és elvitték, csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben.
Mivel így a levéltárak terjedelme közel felére csökkent, 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként kezelték, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint. Az iratok helye az 1770-es évektől fogva az érseki palota levéltári célra épült helyisége volt, csak az 1923 utáni iratokat helyezték 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy különálló raktárba.
A káptalani levéltárat nem a főegyházmegyei levéltár őrzi, mivel annak hiteleshelyi része 1950 után államosításra került, magánlevéltári részét pedig 1964-ben szintén átadták (letétként) a Heves Megyei Levéltárnak, az érsekség és a szeminárium gazdasági levéltáraival együtt.
forrás: melte.hu
Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra bízta. Neki és hivatali utódainak (Kotuts Mátyás, Fangh István) munkája eredményeképpen 1778-ban fölállították a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat, mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel.
A kassai, illetve szatmári egyházmegyék létrehozásakor, 1804-ben az elcsatolt plébániákra vonatkozó iratanyagot (köztük például az egyházlátogatási jegyzőkönyveket) kiválogatták és elvitték, csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben.
 |
| illusztráció |
Mivel így a levéltárak terjedelme közel felére csökkent, 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként kezelték, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint. Az iratok helye az 1770-es évektől fogva az érseki palota levéltári célra épült helyisége volt, csak az 1923 utáni iratokat helyezték 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy különálló raktárba.
A káptalani levéltárat nem a főegyházmegyei levéltár őrzi, mivel annak hiteleshelyi része 1950 után államosításra került, magánlevéltári részét pedig 1964-ben szintén átadták (letétként) a Heves Megyei Levéltárnak, az érsekség és a szeminárium gazdasági levéltáraival együtt.
forrás: melte.hu
Megjegyzés küldése