Markazon található Magyarország legmagasabban fekvő melegvizű forrása. - A falu közepén ugyanis melegvizű forrás fakad, mely télen sem fagy be. Ezt zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik. Régebben itt mostak a falu asszonyai, ma díszhalakkal betelepítve hangulatos pihenőhellyé vált.
A régi falu egyik központja a templom, a mellé épült faluháza, az iskola, valamint a kocsmával egybeépített szatócsbolt és mészárszék volt. A másik fontos közlétesítmény a „melegvíz” mellett épült vízimalom, és a „melegvízi” forrás volt. A forrás zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik, napjainkban partja hangulatos pihenőhellyé vált.
A várat a hagyomány szerint a tatárjárás idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a XIV. sz. első felében, vagy még valamivel később épült. Korai története is minden bizonnyal a Kompolti családhoz kapcsolódik, akik Markaz környékén már a XIII. században birtokokat szereztek.
Legjobban a keleti fal maradt meg mintegy 9 m magasságig. A század első negyedében e falban lőréseket és ablaknyílásokat említettek. Nyugati fala 1,8 m vastag, s a század 30-as éveiben még majdnem 1,5 m magasságú volt. A déli falon nagy törések vannak, az északi pedig csaknem teljesen elpusztult, maradványait nagy omladékréteg takarja.
A várban még nem végeztek feltárást. Területe kb. 860-900 négyzetméter lehetett. A helyi hagyomány szerint, melyet Bél Mátyás jegyzett fel 1730-1735 között: “Markaz vára szintén csak rom. A helybeliek mesélik róla, hogy építését csak megkezdték, de be nem fejezhették, mert amit nappal építettek, éjjel szétszedték.”
Forrás: Wikipédia, Hacsavecz Béla – A Mátrai hegyek alatt Markaz /A falu krónikája 1875-től 1945-ig / faceportal.hu
A régi falu egyik központja a templom, a mellé épült faluháza, az iskola, valamint a kocsmával egybeépített szatócsbolt és mészárszék volt. A másik fontos közlétesítmény a „melegvíz” mellett épült vízimalom, és a „melegvízi” forrás volt. A forrás zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik, napjainkban partja hangulatos pihenőhellyé vált.
A falu mindennapi életéhez tartozott a „melegvíz”-nek nevezett szabadtéri mosoda. A tó vize télen-nyáron egyformán 16 hőfokos volt, télen erős párát lehelt magából. Az asszonyok a mosóköveken sulykolták a szennyest, télen is mezítláb álltak a vízben. Gyakran egyidejűleg 30-40 asszony lepte el fehérneműjével a köveket, közben folyt a duruzsolás, a véleménycsere. Évszázadokon át az asszonyok egyik fő hírforrásaként is betöltötte szerepét. A szabadtéri mosodát csak az 1950-es évek konfekcióipar és a mosógépek fosztották meg eredeti funkciójától. A mosáson túl nyári időben főleg a kisebb gyerekek szabadtéri strandolásának helyszíne volt, de gyakran mártóztak meg benne a poros testű cséplőmunkások is. Hogy mikor létesítették, nem tudjuk, csak valószínűsítjük, hogy a beköltözők első nemzedéke alakította ki, mivel az 1784-87 között készült katonai térképen már szerepel. Az 1854-1875 közötti úrbéri tagosítás irataiban több helyen lehet találkozni a „melegvízi” (melegvíz mellett lakó) melléknévvel. Csak csodálkozni lehet azon, hogy a 10-25 q közötti súlyú mosóköveket az akkori körülmények között hogyan tudták a helyszínre szállítani. Amikor őseink a szabadtéri mosodát kialakították, a környéke mocsárvilág lehetett, amelyet ezekkel a nagy kövekkel töltöttek fel. Az elmúlt 50 évben a melegvizet kétszer is átépítették, az 1994. évi átépítés során valamivel nőtt az alapterülete, szilárd keretbe fogja a betonba beépített mosókövek karéja. Az eredeti hangulata elveszett, hiszen éppen a szabadtéri mosoda lelkét, a 200 évig funkcionáló mosóköveket betonozták be a falába.
Közvetlenül a melegvízhez csatlakozott a malomtó és az alatta lévő vízimalom. A malomtó gátja a malom épülete mellett húzódott. A melegvíz és a millvölgyi patak vizét gyűjtötte össze, gátján csak gyalogút vezetett. Az 1735-37 között épült vízimalom Gosztonyi földbirtokostól a Tresó Pál (Tresopaja) családhoz került. Utolsó tulajdonosa, Tresó József a Donnál veszett, felesége, Hacsavecz Anna (Detko) 1950-ig még esetenként üzemeltette. 1950-ben államosították, lebontották, és anyagát elárverezték, helyén most lakóház áll.A községtől északnyugatra fekvő 631 m magas Hegyes-hegy déli nyúlványán, a Várbércen (460 m) találjuk a markazi vár romjait. A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. Megközelítése a zöld háromszög és a zöld L jelzésen lehetséges.
 |
| fotó: Nagy János |
A várat a hagyomány szerint a tatárjárás idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a XIV. sz. első felében, vagy még valamivel később épült. Korai története is minden bizonnyal a Kompolti családhoz kapcsolódik, akik Markaz környékén már a XIII. században birtokokat szereztek.
Legjobban a keleti fal maradt meg mintegy 9 m magasságig. A század első negyedében e falban lőréseket és ablaknyílásokat említettek. Nyugati fala 1,8 m vastag, s a század 30-as éveiben még majdnem 1,5 m magasságú volt. A déli falon nagy törések vannak, az északi pedig csaknem teljesen elpusztult, maradványait nagy omladékréteg takarja.
A várban még nem végeztek feltárást. Területe kb. 860-900 négyzetméter lehetett. A helyi hagyomány szerint, melyet Bél Mátyás jegyzett fel 1730-1735 között: “Markaz vára szintén csak rom. A helybeliek mesélik róla, hogy építését csak megkezdték, de be nem fejezhették, mert amit nappal építettek, éjjel szétszedték.”
Forrás: Wikipédia, Hacsavecz Béla – A Mátrai hegyek alatt Markaz /A falu krónikája 1875-től 1945-ig / faceportal.hu
Megjegyzés küldése