MÚLTIDÉZŐ | Tavaly kezdődött, s egészen 2018-ig emlékeznek meg országszerte – köztük megyénk számos településén is – különböző módokon a Nagy Háborúról, azaz az első világháborúról.
Százegy esztendővel ezelőtt robbant ki az első világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának 1914. július 28-án küldött hadüzenetét Egerben is kitörő örömmel fogadták, azonban a városban élők is hamarosan szembesültek azzal, mivel is jár egy háború: a hivatalok, a gyárak kiürültek, mert az ott dolgozókat elvitték katonának, az árak – például a sóé – fölfelé indultak, a lakosság is nyögte a hadigazdaságot, az áruhiányt, s egyre több női munkaerőre volt szükség.
Az Egri Újság július 29-én kelt száma címoldalon közölte a hadüzenetet, a hadiállapot beálltát, s mellette a polgárok reakcióit: izgalom ült ki az emberek arcára, tüntettek Szerbia ellen, a háború, a király, a hadsereg mellett. Az első napon Egerben még nem volt mozgósítás. Volt viszont türelmetlenség, az első napokban még zászlóégetés, fáklyás felvonulás is. A 60. gyalogezredet ugyan később mozgósították, ám a 6. hadtest egy zászlóalja Boszniában, Zvornikban állomásozott, s azok a tartalékosok, akik oda voltak beosztva – legalább 7-800 ember – máris vonultak be kis zöld katonaládával a vállukon a laktanyába, feleségük, anyjuk kísérte el őket.
Augusztus 2-án reggel nyolc órakor tábori misével búcsúztatták, meg is vendégelték, majd másnap Andornaktályáig katonazenekar kísérte a hadba vonulókat. Az eseményt a város, az érsek és az alispán is támogatta, de gyűjtést is rendeztek a célra. A katonákat augusztus 3-án Kanizsára, onnan pedig a szerb frontra szállították. Pár nappal a harcok kirobbanása után már Eger vezetése és a helyben működő különböző egyletek is a háborúban megbetegedett vagy megsebesült katonák ápolásának megszervezésével foglalkoztak. A város főorvosa ápolónői tanfolyamokon oktatta a gondozást és az ápolást vállaló jótékony hölgyeket.
Az Egri Újság oltalmazta a megtámadott árust
Esténként még mindig hangos a város a tüntetések zajától. A fiatalság nagy csoportokba verődve járja be a város utcáit, s lelkesedve éltetik a háborút, a királyt és a hadsereget. A tegnapi tüntetéseknek azonban egy kellemetlen incidense is volt. Van Egerben egy jámbor cukorka árus, aki állítólag szerb származású, s akinek sátrát tegnap a tüntetők épen ezért összerombolták. A szegény cukorkaárus ma benn járt az Egri Újság szerkesztőségében, hogy oltalmat kérjen a további háborítások ellen. Elmondotta, hogy ő török alattvaló volt, most pedig már magyar állampolgár, s igazán nem volt szép a háború mellett lelkesen tüntető néptől, hogy őt indokolatlanul bántalmazta. (Egri Újság, 1914. július 30.)
Majzik Viktor alispán, az Egri Vöröskereszt Egylet elnöke a betegek szállítására alkalmas szállítóeszközök biztosítását kérte a lakosságtól, s folyamatosan jelentek meg a betegellátást segítő adományozásra szólító különféle felhívások. Az első nagyobb, 300 személyes sebesültcsoport 1914. augusztus 31-én érkezett a keleti frontról. Szmrecsányi Lajos egri érsek is kiment a katonákat szállító vonathoz, a sajtó pedig beszámolójában arról is megemlékezett, hogy egy sebesültet segített is kocsira tenni.
Érdekesség: Szmrecsányi Lajos érsek pásztorlevélben foglalt állást a háborúról. Bár a pusztítást elítélte, úgy vélte, hogy joga van egy nemzetnek az igazát fegyverrel kivívni. Bár szerinte a monarchia a béke fenntartására törekedett, nagylelkűségük nem talált megértésre az „embertelen szerbeknél”. A körlevélben elrendelte, hogy a békekötésig minden vasárnap és ünnepen a templomokban az oltáriszentség kitétele mellett végezzék a szentmisét és a „Tempore belli” (háborús időkre vonatkozó) imádságot is végezzék.
Százegy esztendővel ezelőtt robbant ki az első világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának 1914. július 28-án küldött hadüzenetét Egerben is kitörő örömmel fogadták, azonban a városban élők is hamarosan szembesültek azzal, mivel is jár egy háború: a hivatalok, a gyárak kiürültek, mert az ott dolgozókat elvitték katonának, az árak – például a sóé – fölfelé indultak, a lakosság is nyögte a hadigazdaságot, az áruhiányt, s egyre több női munkaerőre volt szükség.
Korabeli képeslap 1914
Augusztus 2-án reggel nyolc órakor tábori misével búcsúztatták, meg is vendégelték, majd másnap Andornaktályáig katonazenekar kísérte a hadba vonulókat. Az eseményt a város, az érsek és az alispán is támogatta, de gyűjtést is rendeztek a célra. A katonákat augusztus 3-án Kanizsára, onnan pedig a szerb frontra szállították. Pár nappal a harcok kirobbanása után már Eger vezetése és a helyben működő különböző egyletek is a háborúban megbetegedett vagy megsebesült katonák ápolásának megszervezésével foglalkoztak. A város főorvosa ápolónői tanfolyamokon oktatta a gondozást és az ápolást vállaló jótékony hölgyeket.
Az Egri Újság oltalmazta a megtámadott árust
Esténként még mindig hangos a város a tüntetések zajától. A fiatalság nagy csoportokba verődve járja be a város utcáit, s lelkesedve éltetik a háborút, a királyt és a hadsereget. A tegnapi tüntetéseknek azonban egy kellemetlen incidense is volt. Van Egerben egy jámbor cukorka árus, aki állítólag szerb származású, s akinek sátrát tegnap a tüntetők épen ezért összerombolták. A szegény cukorkaárus ma benn járt az Egri Újság szerkesztőségében, hogy oltalmat kérjen a további háborítások ellen. Elmondotta, hogy ő török alattvaló volt, most pedig már magyar állampolgár, s igazán nem volt szép a háború mellett lelkesen tüntető néptől, hogy őt indokolatlanul bántalmazta. (Egri Újság, 1914. július 30.)
Majzik Viktor alispán, az Egri Vöröskereszt Egylet elnöke a betegek szállítására alkalmas szállítóeszközök biztosítását kérte a lakosságtól, s folyamatosan jelentek meg a betegellátást segítő adományozásra szólító különféle felhívások. Az első nagyobb, 300 személyes sebesültcsoport 1914. augusztus 31-én érkezett a keleti frontról. Szmrecsányi Lajos egri érsek is kiment a katonákat szállító vonathoz, a sajtó pedig beszámolójában arról is megemlékezett, hogy egy sebesültet segített is kocsira tenni.
Érdekesség: Szmrecsányi Lajos érsek pásztorlevélben foglalt állást a háborúról. Bár a pusztítást elítélte, úgy vélte, hogy joga van egy nemzetnek az igazát fegyverrel kivívni. Bár szerinte a monarchia a béke fenntartására törekedett, nagylelkűségük nem talált megértésre az „embertelen szerbeknél”. A körlevélben elrendelte, hogy a békekötésig minden vasárnap és ünnepen a templomokban az oltáriszentség kitétele mellett végezzék a szentmisét és a „Tempore belli” (háborús időkre vonatkozó) imádságot is végezzék.
Megjegyzés küldése