PORTRÉ | Gyermekkori álmát valósította meg azzal, hogy muzeológus lett Gyimesiné Gömöri Ilona. Tavaly éremkincset talált a hevesi templom melletti ásatáson.
– A tavalyi évben folytak ásatási munkálatok a hevesi főtéren. Akkor híre ment, hogy Ön talált meg egy nagyon értékes éremkincset. Hogyan emlékszik erre vissza?
– Pályafutásom egyik legszebb és legemlékezetesebb időszaka volt az a feltárás – válaszolta Gyimesiné Gömöri Ilona. – De nem azért, mert én találtam azt az éremkincset, hanem azért, mert kint lehettem a helyszínen és láthattam, mi van a föld alatt. Óriási élmény volt látni, ahogyan dolgoznak az egri kollégáim. Annyira lelkesen tették a dolgukat, hogy szerintem ez ragadt át rám is. Volt egy földkupac, szaknyelven meddőhányó, és annak a tetején láttam meg egy agyagkorsót, amiben – mint kiderült – több mint hatszáz darab ezüstpénz volt a XVI-XVII. századból.
– Volt még ilyen momentum az életében, amikor azt gondolta, milyen jó, hogy ezt a hivatást választotta?
– Talán még az, mikor Császi Irénnel készítettük a Heves megye népművészete című kötetet, és abban a saját témámat dolgoztam fel. Akkoriban felkerestem a megye összes népművészeti gyűjteményét. Ezeken kívül még a nyári honismereti táborok töltenek el igazán jóérzéssel. A gyermekek mindig kellemes élményekkel gazdagítanak.
– Hogyan került ide Hevesre a gyűjtemény élére?
– Én eredendően jászkiséri vagyok és a szüleimmel költöztünk ide majdnem harminc esztendővel ezelőtt, a múzeumban pedig 1989 óta dolgozom. Ez alatt az idő alatt elég sok mindent kellett átélni, s talán ez a legkedvesebb időszakom, mióta itt lehetünk ebben az épületben. Ezt a helyet valaha a közbirtokosság emeltette a közös ügyeik intézésére. Itt mindent gyönyörűen be tudunk mutatni: a paraszti háztartástól, a nemesi kúriák berendezésén keresztül, Kő Pál szobrain át, különböző időszaki kiállításoknak is helyt adhatunk.
– Miért választotta éppen ezt a hivatást?
– Egyértelmű, hogy a néprajz miatt. A Jászságban éltem, s ott nagy hagyományai voltak a honismeretnek, ott ivódott belém ennek a szeretete. Szolnokon középiskolás koromban már bejártam a múzeumba néprajzi gyűjtéseket végezni. Ez volt a vágyam, és szerencsére teljesült. Az egri főiskolán magyar-történelem szakos tanári diplomát szereztem, majd Debrecenben elvégeztem az etnográfiát. Ott lettem végül néprajzos.
Gyimesiné Gömöri Ilona felel Hevesen a helytörténeti gyűjteményért, bárkit szívesen körbevezet a tárlatokon. Jelenleg Kő Pál szobrai is a kiállított tárgyak között vannak.
FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehet olvasni (heol.hu
– A tavalyi évben folytak ásatási munkálatok a hevesi főtéren. Akkor híre ment, hogy Ön talált meg egy nagyon értékes éremkincset. Hogyan emlékszik erre vissza?
– Pályafutásom egyik legszebb és legemlékezetesebb időszaka volt az a feltárás – válaszolta Gyimesiné Gömöri Ilona. – De nem azért, mert én találtam azt az éremkincset, hanem azért, mert kint lehettem a helyszínen és láthattam, mi van a föld alatt. Óriási élmény volt látni, ahogyan dolgoznak az egri kollégáim. Annyira lelkesen tették a dolgukat, hogy szerintem ez ragadt át rám is. Volt egy földkupac, szaknyelven meddőhányó, és annak a tetején láttam meg egy agyagkorsót, amiben – mint kiderült – több mint hatszáz darab ezüstpénz volt a XVI-XVII. századból.
Kiállítás is nyílt a kincsekről FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
– Talán még az, mikor Császi Irénnel készítettük a Heves megye népművészete című kötetet, és abban a saját témámat dolgoztam fel. Akkoriban felkerestem a megye összes népművészeti gyűjteményét. Ezeken kívül még a nyári honismereti táborok töltenek el igazán jóérzéssel. A gyermekek mindig kellemes élményekkel gazdagítanak.
– Hogyan került ide Hevesre a gyűjtemény élére?
– Én eredendően jászkiséri vagyok és a szüleimmel költöztünk ide majdnem harminc esztendővel ezelőtt, a múzeumban pedig 1989 óta dolgozom. Ez alatt az idő alatt elég sok mindent kellett átélni, s talán ez a legkedvesebb időszakom, mióta itt lehetünk ebben az épületben. Ezt a helyet valaha a közbirtokosság emeltette a közös ügyeik intézésére. Itt mindent gyönyörűen be tudunk mutatni: a paraszti háztartástól, a nemesi kúriák berendezésén keresztül, Kő Pál szobrain át, különböző időszaki kiállításoknak is helyt adhatunk.
– Miért választotta éppen ezt a hivatást?
– Egyértelmű, hogy a néprajz miatt. A Jászságban éltem, s ott nagy hagyományai voltak a honismeretnek, ott ivódott belém ennek a szeretete. Szolnokon középiskolás koromban már bejártam a múzeumba néprajzi gyűjtéseket végezni. Ez volt a vágyam, és szerencsére teljesült. Az egri főiskolán magyar-történelem szakos tanári diplomát szereztem, majd Debrecenben elvégeztem az etnográfiát. Ott lettem végül néprajzos.
Gyimesiné Gömöri Ilona felel Hevesen a helytörténeti gyűjteményért, bárkit szívesen körbevezet a tárlatokon. Jelenleg Kő Pál szobrai is a kiállított tárgyak között vannak.
FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
>>> a többit pedig az adott írás eredeti helyén lehet olvasni (heol.hu
Megjegyzés küldése