Az állatok mindvégig együtt fejlődtek a bolygóval és az emberiséggel, nélkülük mi sem létezhetnénk. Épp ezért fontos, hogy az ember és az állat jól megférjen egymással. Olvasd el, hogyan élnek ők a természetben, és hogyan alkalmazkodnak az emberhez.
Állatok úton, útfélen
Bár nem mindig látod, de állatok ezrei vesznek körül téged a parkban, az utcán vagy akár egy belvárosi lakásban is. A szomszéd kutya meg a többi házikedvenc csak a kezdet, de ha jobban körülnézel, a vadvilág sokkal érdekesebb képviselőit is észreveheted szinte karnyújtásnyira magadtól. Ilyenek akár az emberi környezethez alkalmazkodott városi társbérlők, például a csótányok, egerek és galambok, de találkozhatsz igazi vadállatokkal is, amilyenek akár a városokhoz közeli erdőkben is élnek, sőt, időnként lakott területre is bemerészkednek. Az ember ugyanis egyre több helyet foglal el a természettől, így az állatok is kénytelenek minél inkább alkalmazkodni az ember közelségéhez.
De miért is olyan fontosak az állatok? Azért, mert ők tartják fenn a természet egyensúlyát, mely egy önműködő láncolat;a növény kinő a földből, és lerágja egy kis hernyó. Ezt a hernyót zsákmányul ejti egy béka, azt elkapja egy sikló, a siklót megeszi egy cickány, amit végül egy bagoly fogyaszt el. A bagoly megöregszik és elpusztul, teste a földbe kerül, ahol lebomlik és növényeket táplál. Ez az önmagába visszatérő tápláléklánc. A természetben a lánc minden eleméből épp a megfelelő mennyiség van jelen, egyik sem hiányzik és egyik sem fogyasztja túl a másikat – ez a természetes egyensúly. Ha a lánc bármelyik szeme eltűnne, eltűnne vele az egész lánc. Például ha a növényvédő vegyszerek kiirtanák a hernyókat és más rovarokat, a békáknak nem lenne mit enniük, így a siklóknak sem, és így tovább. A tápláléklánc jelentősebb változásai minket, embereket is érzékenyen érinthetnek, ezért vigyáznunk kell, hogy a természetes egyensúlyt ne bolygassuk meg.
Az állatokat tehát csoportosíthatjuk az alapján is, hogy melyik helyen állnak a táplálékláncban. Egyezményes csoportosításuk azonban másvalami alapján történt, ez pedig a törzsfejlődésük, vagyis hogy kialakulásuk mikor ment végbe, és hol tartanak a fejlődésben, mennyire bonyolult a szervezetük. Az egysejtűek egyetlen sejtjétől a gerinctelen puhatestűeken, férgeken és ízeltlábúakon át a gerincesek sokszínű szervezetéig vezet ez a rendszer. A gerinceseknek öt fő osztálya van, amiket te is ismerhetsz: halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök.
A halakról és a vízi életről bővebben olvashatsz az Éltető víz című cikkben.
Az ember hatása a vadon élő állatokra
Az emberi települések terjeszkedésével egyre csökkennek a háborítatlan természeti területek, melyek a vadállatok eredeti élőhelyei. Az egyes állatfajokat az ember elsősorban azért veszélyezteti, mert ezeket az élőhelyeket veszi el tőlük, élőhely nélkül pedig nem képesek fennmaradni. A környezetünkben élő állatoknak a legkülönfélébb változásokkal kell szembenézniük.
Biztosan hallottál már a város parkosabb részein télen, éjszaka éneklő rigót. Ez a madár természete szerint tavaszi hajnalokon és alkonyatokon szeret énekelni, de a városi fények és a falakból áradó meleg összezavarják az időérzékét, téli éjszakákon is elhitetik vele, hogy tavaszi hajnal van, ő pedig énekel, amikor aludnia kellene. Más madarakat az éjjeli vonulásban zavar meg a városok messze ellátszó fénye, ők ugyanis a csillagok állása alapján tájékozódnak. A csillagfényt a város fénye elhalványítja, sok madarat csalva be akár a belvárosokba is, ahol aztán céltalanul és összezavarodva ténferegnek a nagy világosságban.
Tudtad-e?
A városban élő madarak éneke többször hangosabb, mint erdőben, mezőkön vagy csendes falvakban élő társaiké. Ahogy a városi zajban neked is hangosabban kell beszélned, ha azt szeretnéd, hogy meg is hallják, amit mondasz, úgy a madaraknak is szinte kiabálva kell énekelniük, hogy hangjuk eljusson a szomszéd fán vagy háztetőn ülő társukhoz. Ez az állandó hangos éneklés fizikailag kimutatható változásokat okoz a madarak szervezetében.
Nem csak a fény és a zaj, hanem maguk az emberi építmények is megváltoztathatják egy állatközösség életét.
Vegyünk például egy autósztrádát, amit kifejezetten úgy építenek, hogy elkerülje a városokat, vagyis olyan helyeken húzódik végig, ahol addig az állatok háborítatlanul éltek. Képzeld el, hogy egyik reggel arra ébredsz, hogy egy széles, kikerülhetetlen, zajos, ismeretlen és átléphetetlen akadályokkal teli terület termett a lakhelyed közelébe, és elválaszt sok olyan helytől és ismerőstől, ahová és akikhez azelőtt naponta átjártál. Az állatoknál is így válik egy közösségből két, egymástól elszigetelt közösség egy autópálya hatására, majd egy harmadik, amikor a következő autópálya is megépül, és így tovább. Ezért építenek néhol az autóutak mentén aluljárókat vagy felüljárókat a vadak számára, hogy át tudjanak kelni az utakon.
Nálunk, Magyarországon, ahol nincsenek nagy, összefüggő erdőségeket átszelő sztrádák, inkább a kisebb állatokra jelentenek veszélyt az utak. Kora tavasszal békák milliói kezdenek rövid, néhány száz méteres vándorlásba, amikor telelőhelyüket elhagyva a szaporodásukhoz szükséges vizeket kell felkeresniük, és sokszor bizony át kell kelniük egy-egy autóúton. Túlélési esélyeik ilyenkor az út forgalmától függenek. Országszerte több ezer önkéntes békamentő (köztük néhány iskolás csoport is) segít nekik átjutni az utakon, illetve néhány utat már úgy építenek meg, hogy apró, békaméretű terelőkorláttal ellátott, miniatűr aluljárókat terveznek alájuk, ahol a békák zavartalanul átjuthatnak.
Sok speciális életmódú állatfaj nehezebben alkalmazkodik az ember lakóhelyeinek és ipari létesítményeinek terjeszkedéséhez. Ha már nincs hová menekülniük, akkor ezek a fajok kipusztulnak. Ahogy egyre több faj tűnik el, úgy csökken a biodiverzitás, vagyis az élőlényközösség változatossága. Ez a folyamat visszafordíthatatlan, hiszen a kipusztult fajokat nem lehet újrateremteni. A változatosság megőrzése nem csak lelkiismereti okból fontos feladat: sok vizsgálat kimutatta már, hogy a biodiverzitás csökkenése az emberek életére is rossz hatással van. Ezért mindent meg kell tennünk a természetes élőhelyek megőrzése és fajok kipusztulásának megelőzése érdekében, elsősorban az élőhelyek védelme által.
KIVÁNCSI VAGY a részletekre?
Akkor eláruljuk, hogy jelenleg is számtalan faj áll a kipusztulás szélén. A tíz legveszélyeztetettebb állat között olyan sokak által kedvelt és ismert fajok is vannak, mint az óriás panda, a hegyi gorilla vagy a szibériai tigris. De hasonlóan veszélyben van több orrszarvú-faj, valamint az egzotikus ál-cserepesteknős, vagy a madarak világából a csupaszfűlű mitu.
Magyarországon a vadállatok legfontosabb élőhelyei közé tartoznak az erdők, azonban a természetes erdőségek területe az utóbbi évszázadban lecsökkent. Míg korábban több nagyragadozó, mint a medve, a hiúz vagy a farkas is megélt a magyar erdőkben, mára elvándoroltak másfelé, mert nem tudnak zavartalanul élni az ember közelségében. A megmaradt erdőkben így felborult a tápláléklánc egyensúlya, a növényevő nagyvadak, például az őz, a szarvas és a vaddisznó túlszaporodásnak indult. Épp ezért az ember vadássza ezeket a fajokat, ugyanis ha nem tenné, akkor felborulna az erdők életvilágának egyensúlya. Ezt a fajta vadászatot szelektáló vadászatnak nevezzük.
Tudtad-e?
Mit csinál egy erdész? Fő célja az erdő védelme és a vadak életének felügyelete. Úgynevezett vadgazdálkodást folytat: a vadakról gondoskodik, a téli ínség idején eteti, illetve veszély, például árvíz vagy erdőtűz esetén szervezetten menti őket. Számon tartja, megfigyeli az állományt, a vadászatokat felügyeli, a velük nyert vadhúst értékesíti. Szintén az erdőgazdaság feladata, hogy a vadak által okozott mezőgazdasági károkat megtérítse, az őket veszélyeztető nem természetes ragadozókat, például elvadult kutyákat vagy macskákat távol tartsa, és az engedély nélkül, a szabályokat megszegve vadászó embereket, az orvvadászokat kézre kerítse és átadja a rendőrségnek.
És akiket nem is látunk…
Bizony az élet fenntartásához szükséges élőlénye közül sok faj olyan parányi, hogy nem is veszünk tudomást a létezésükről, pedig szerepük létfontosságú. Ilyenek például a talajlakó mikroszervezetek, amik a talaj megújításáért, a szerves anyagok lebontásáért felelnek. Továbbá ilyenek a tengerekben élő algák, melyek táplálékul szolgálnak más tengeri élőlényeknek, vagy elnyelik a levegő széndioxid tartalmának egy részét. Bár kicsik, de óriási tömegben vannak jelen és nélkülözhetetlenek az élet fennmaradásához. A környezeti ártalmakat, mint például a talaj vegyszerezését, vagy a tengerek elszennyezését azért is kell csökkentenünk, hogy ezek az apró és fontos segítőink ne pusztuljanak el tömegesen.
Állatok a háznál
Az állatok háziasítása egyidős az emberiséggel. A letelepedett, földeken gazdálkodó embernek a vadászatnál biztosabb táplálékforrást jelentett, ha saját udvarában tarthatott állatokat, melyeket tetszőleges időben levághatott és elfogyaszthatott. Így alakult ki az élelmezési célra tenyésztett háziállatok köre (pl. házi tyúk, kacsa, lúd, sertés, szarvasmarha, birka, kecske stb.). Különböző ház melletti vagy mezőgazdasági munkák elvégzésében is nagy segítséget nyújtottak más háziasított állatok, például a ló és a szamár a közlekedésben és a teherszállításban, a sokoldalú szarvasmarha pedig a szántásban és igavonásban segédkezett a gazdának. Megint más állatokat „személy- és vagyonvédelmi” feladatokra szoktatott az ember: a kutya lett az első számú biztonsági őr a ház körül, a macska pedig egyfajta „alvállalkozó”, az akkori fő vagyonnak számító gabonakészletet dézsmáló apróbb kártevőket, legfőképp az egereket tartotta távol.
A gépek térhódításával ma már nem csak az emberi, hanem az állati munkaerőre is kevesebb szükség van, így a kutyát a legtöbb helyen felváltották a riasztóberendezések, a macskát pedig a rágcsálócsapdák és irtószerek. Lovak helyett autókkal utazunk, szarvasmarha helyett traktorral szántunk. Az egykor munkára alkalmazott háziállatok nagy része napjainkban más célokat szolgál: a kutya és a macska társállattá, hobbiállattá vált – sok újonnan tenyésztett fajtájuk képtelen is volna eredeti feladatának elvégzésére, a lovaglásból és kutyakiképzésből pedig valódi sport lett.
Tudtad-e?
A kutyát persze nem lehet csak házőrzőként vagy társállatként számon tartani. Ezt a rendkívül sokoldalú állatot nem véletlenül nevezik „az ember legjobb barátjának”: bizonyos fajtáit szánhúzásra, másokat nyájterelésre, vízi- és hegyimentésre, vakvezetésre, vadászatra, bűnüldözési feladatok végzésére lehet kiképezni, valamint a legkülönfélébb rejtett dolgok kiszimatolására a föld alatti szarvasgombától a csempészek által eldugott kábítószeren át az összeomlott házak alatt rekedt emberekig.
Rengeteg más célra is háziasítottak állatokat, például a selyemhernyót a valódi selyemért, a csincsillát és más emlősöket a bundájukért, az itt is felbukkanó szarvasmarhát és kecskét a tejéért is tartják és tenyésztik házilag. További állatfajokat csak félig-meddig szelídítettek meg, ezekkel vadászni lehet: ilyenek a vadászgörények, sólymok és más ragadozók. Az ember sok olyan állatot is tart, melyeket nem esz meg, nem dolgoztat és más közvetlen hasznot sem húz belőlük. Ezek a díszállatok: aranyhalak, más akváriumi halak, papagájok, kanárik, aranyhörcsögök, ékszerteknősök, terráriumban tartott hüllők, kétéltűek, ízeltlábúak sokasága. Azok az emberek tartják őket, akik vonzódnak a természethez, és szeretnének belőle otthonukban egy darabkát megfigyelni.
Madarak, a levegő lakói
A madarak a legfeltűnőbb és legkönnyebben megfigyelhető vadállatok a környezetünkben. Néhány évtizeddel ezelőtt még alig pár faj, például a házi veréb, a feketerigó és telente a vetési varjú viselte el a városi környezetet, ma már azonban a madárvilág nagy része otthonosan mozog a városokban, olyan ritkaságok is, mint a szürke gém vagy a különböző baglyok. Néhány élelmesebb faj egyenesen keresi az ember közelségét, jól tudva, hogy lakott területen nem vadásznak rájuk.
Az ember közelségét hazánkban leginkább a szarka és a dolmányos varjú keresi.
A szemeteskukákban bőségesen találnak élelmet, de a kisebb madarak fészkeit is fosztogatják, ezért a városokban egyre ritkábbak a szabad fészkeket építő madarak, mint amilyenek a rigófélék vagy a verebek. Az odúlakók, például a szén- és kékcinege vagy a seregély nagyobb biztonságban vannak, mert fiókáikhoz nem fér hozzá a szarka, a varjú és a macska, így a városokban ezekből is több marad meg.
Némelyik madarat egész évben láthatod, másokat csak tavasztól őszig, megint másokat pedig éppen ősztől tavaszig. Ez utóbbiak téli vendégek nálunk, északról vonulnak ide, hogy itt töltsék a hazájukhoz képest enyhe magyar telet. Ilyen madarak például a fenyőrigó vagy a csonttollú, őket csapatostól láthatod kertekben, parkokban, ligetekben egész télen, együtt a hazai cinkékkel, pintyfélékkel, és más, nem vonuló madarainkkal.
De mi az, hogy vonuló madár, és hová vonulnak? A madarak egy nagy csoportja melegebb tájra repül, hogy ott töltse el a téli hónapokat, enyhébb időjárási körülmények között. Minden ősszel milliószámra kelnek útra madarak északról dél felé, hogy mérsékelt vagy akár a trópusi éghajlatú helyeket keressenek fel. Azért vágynak a kevésbé hideg helyekre, mert ott több élelmet találnak és kedvezőbb számukra a fiókák keltetése is. Ennek érdekében képesek akár kontinenseket átszelve több ezer kilométert repülni, majd ugyanezt az utat megteszik visszafelé is, tavasszal.
KIVÁNCSI VAGY a részletekre?
Akkor eláruljuk, hogy a vonuló madárfajok esetében genetikailag öröklődik, hogy milyen útvonalakon repülnek el a melegebb égtájra. Ez azt jeleti, hogy egy magányosan vonuló madár is biztosan eléri a célját. A tájékozódásbana hegyláncok, folyók és jellegzetes széljárások segítenek nekik.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
H. Szabó Sándor felvételei
forrás: zoldbaratok.hu
Állatok úton, útfélen
Bár nem mindig látod, de állatok ezrei vesznek körül téged a parkban, az utcán vagy akár egy belvárosi lakásban is. A szomszéd kutya meg a többi házikedvenc csak a kezdet, de ha jobban körülnézel, a vadvilág sokkal érdekesebb képviselőit is észreveheted szinte karnyújtásnyira magadtól. Ilyenek akár az emberi környezethez alkalmazkodott városi társbérlők, például a csótányok, egerek és galambok, de találkozhatsz igazi vadállatokkal is, amilyenek akár a városokhoz közeli erdőkben is élnek, sőt, időnként lakott területre is bemerészkednek. Az ember ugyanis egyre több helyet foglal el a természettől, így az állatok is kénytelenek minél inkább alkalmazkodni az ember közelségéhez.
De miért is olyan fontosak az állatok? Azért, mert ők tartják fenn a természet egyensúlyát, mely egy önműködő láncolat;a növény kinő a földből, és lerágja egy kis hernyó. Ezt a hernyót zsákmányul ejti egy béka, azt elkapja egy sikló, a siklót megeszi egy cickány, amit végül egy bagoly fogyaszt el. A bagoly megöregszik és elpusztul, teste a földbe kerül, ahol lebomlik és növényeket táplál. Ez az önmagába visszatérő tápláléklánc. A természetben a lánc minden eleméből épp a megfelelő mennyiség van jelen, egyik sem hiányzik és egyik sem fogyasztja túl a másikat – ez a természetes egyensúly. Ha a lánc bármelyik szeme eltűnne, eltűnne vele az egész lánc. Például ha a növényvédő vegyszerek kiirtanák a hernyókat és más rovarokat, a békáknak nem lenne mit enniük, így a siklóknak sem, és így tovább. A tápláléklánc jelentősebb változásai minket, embereket is érzékenyen érinthetnek, ezért vigyáznunk kell, hogy a természetes egyensúlyt ne bolygassuk meg.
Az állatokat tehát csoportosíthatjuk az alapján is, hogy melyik helyen állnak a táplálékláncban. Egyezményes csoportosításuk azonban másvalami alapján történt, ez pedig a törzsfejlődésük, vagyis hogy kialakulásuk mikor ment végbe, és hol tartanak a fejlődésben, mennyire bonyolult a szervezetük. Az egysejtűek egyetlen sejtjétől a gerinctelen puhatestűeken, férgeken és ízeltlábúakon át a gerincesek sokszínű szervezetéig vezet ez a rendszer. A gerinceseknek öt fő osztálya van, amiket te is ismerhetsz: halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök.
A halakról és a vízi életről bővebben olvashatsz az Éltető víz című cikkben.
Az ember hatása a vadon élő állatokra
Az emberi települések terjeszkedésével egyre csökkennek a háborítatlan természeti területek, melyek a vadállatok eredeti élőhelyei. Az egyes állatfajokat az ember elsősorban azért veszélyezteti, mert ezeket az élőhelyeket veszi el tőlük, élőhely nélkül pedig nem képesek fennmaradni. A környezetünkben élő állatoknak a legkülönfélébb változásokkal kell szembenézniük.
Biztosan hallottál már a város parkosabb részein télen, éjszaka éneklő rigót. Ez a madár természete szerint tavaszi hajnalokon és alkonyatokon szeret énekelni, de a városi fények és a falakból áradó meleg összezavarják az időérzékét, téli éjszakákon is elhitetik vele, hogy tavaszi hajnal van, ő pedig énekel, amikor aludnia kellene. Más madarakat az éjjeli vonulásban zavar meg a városok messze ellátszó fénye, ők ugyanis a csillagok állása alapján tájékozódnak. A csillagfényt a város fénye elhalványítja, sok madarat csalva be akár a belvárosokba is, ahol aztán céltalanul és összezavarodva ténferegnek a nagy világosságban.
Tudtad-e?
A városban élő madarak éneke többször hangosabb, mint erdőben, mezőkön vagy csendes falvakban élő társaiké. Ahogy a városi zajban neked is hangosabban kell beszélned, ha azt szeretnéd, hogy meg is hallják, amit mondasz, úgy a madaraknak is szinte kiabálva kell énekelniük, hogy hangjuk eljusson a szomszéd fán vagy háztetőn ülő társukhoz. Ez az állandó hangos éneklés fizikailag kimutatható változásokat okoz a madarak szervezetében.
Nem csak a fény és a zaj, hanem maguk az emberi építmények is megváltoztathatják egy állatközösség életét.
Vegyünk például egy autósztrádát, amit kifejezetten úgy építenek, hogy elkerülje a városokat, vagyis olyan helyeken húzódik végig, ahol addig az állatok háborítatlanul éltek. Képzeld el, hogy egyik reggel arra ébredsz, hogy egy széles, kikerülhetetlen, zajos, ismeretlen és átléphetetlen akadályokkal teli terület termett a lakhelyed közelébe, és elválaszt sok olyan helytől és ismerőstől, ahová és akikhez azelőtt naponta átjártál. Az állatoknál is így válik egy közösségből két, egymástól elszigetelt közösség egy autópálya hatására, majd egy harmadik, amikor a következő autópálya is megépül, és így tovább. Ezért építenek néhol az autóutak mentén aluljárókat vagy felüljárókat a vadak számára, hogy át tudjanak kelni az utakon.
Nálunk, Magyarországon, ahol nincsenek nagy, összefüggő erdőségeket átszelő sztrádák, inkább a kisebb állatokra jelentenek veszélyt az utak. Kora tavasszal békák milliói kezdenek rövid, néhány száz méteres vándorlásba, amikor telelőhelyüket elhagyva a szaporodásukhoz szükséges vizeket kell felkeresniük, és sokszor bizony át kell kelniük egy-egy autóúton. Túlélési esélyeik ilyenkor az út forgalmától függenek. Országszerte több ezer önkéntes békamentő (köztük néhány iskolás csoport is) segít nekik átjutni az utakon, illetve néhány utat már úgy építenek meg, hogy apró, békaméretű terelőkorláttal ellátott, miniatűr aluljárókat terveznek alájuk, ahol a békák zavartalanul átjuthatnak.
Sok speciális életmódú állatfaj nehezebben alkalmazkodik az ember lakóhelyeinek és ipari létesítményeinek terjeszkedéséhez. Ha már nincs hová menekülniük, akkor ezek a fajok kipusztulnak. Ahogy egyre több faj tűnik el, úgy csökken a biodiverzitás, vagyis az élőlényközösség változatossága. Ez a folyamat visszafordíthatatlan, hiszen a kipusztult fajokat nem lehet újrateremteni. A változatosság megőrzése nem csak lelkiismereti okból fontos feladat: sok vizsgálat kimutatta már, hogy a biodiverzitás csökkenése az emberek életére is rossz hatással van. Ezért mindent meg kell tennünk a természetes élőhelyek megőrzése és fajok kipusztulásának megelőzése érdekében, elsősorban az élőhelyek védelme által.
KIVÁNCSI VAGY a részletekre?
Akkor eláruljuk, hogy jelenleg is számtalan faj áll a kipusztulás szélén. A tíz legveszélyeztetettebb állat között olyan sokak által kedvelt és ismert fajok is vannak, mint az óriás panda, a hegyi gorilla vagy a szibériai tigris. De hasonlóan veszélyben van több orrszarvú-faj, valamint az egzotikus ál-cserepesteknős, vagy a madarak világából a csupaszfűlű mitu.
Magyarországon a vadállatok legfontosabb élőhelyei közé tartoznak az erdők, azonban a természetes erdőségek területe az utóbbi évszázadban lecsökkent. Míg korábban több nagyragadozó, mint a medve, a hiúz vagy a farkas is megélt a magyar erdőkben, mára elvándoroltak másfelé, mert nem tudnak zavartalanul élni az ember közelségében. A megmaradt erdőkben így felborult a tápláléklánc egyensúlya, a növényevő nagyvadak, például az őz, a szarvas és a vaddisznó túlszaporodásnak indult. Épp ezért az ember vadássza ezeket a fajokat, ugyanis ha nem tenné, akkor felborulna az erdők életvilágának egyensúlya. Ezt a fajta vadászatot szelektáló vadászatnak nevezzük.
Tudtad-e?
Mit csinál egy erdész? Fő célja az erdő védelme és a vadak életének felügyelete. Úgynevezett vadgazdálkodást folytat: a vadakról gondoskodik, a téli ínség idején eteti, illetve veszély, például árvíz vagy erdőtűz esetén szervezetten menti őket. Számon tartja, megfigyeli az állományt, a vadászatokat felügyeli, a velük nyert vadhúst értékesíti. Szintén az erdőgazdaság feladata, hogy a vadak által okozott mezőgazdasági károkat megtérítse, az őket veszélyeztető nem természetes ragadozókat, például elvadult kutyákat vagy macskákat távol tartsa, és az engedély nélkül, a szabályokat megszegve vadászó embereket, az orvvadászokat kézre kerítse és átadja a rendőrségnek.
És akiket nem is látunk…
Bizony az élet fenntartásához szükséges élőlénye közül sok faj olyan parányi, hogy nem is veszünk tudomást a létezésükről, pedig szerepük létfontosságú. Ilyenek például a talajlakó mikroszervezetek, amik a talaj megújításáért, a szerves anyagok lebontásáért felelnek. Továbbá ilyenek a tengerekben élő algák, melyek táplálékul szolgálnak más tengeri élőlényeknek, vagy elnyelik a levegő széndioxid tartalmának egy részét. Bár kicsik, de óriási tömegben vannak jelen és nélkülözhetetlenek az élet fennmaradásához. A környezeti ártalmakat, mint például a talaj vegyszerezését, vagy a tengerek elszennyezését azért is kell csökkentenünk, hogy ezek az apró és fontos segítőink ne pusztuljanak el tömegesen.
Állatok a háznál
Az állatok háziasítása egyidős az emberiséggel. A letelepedett, földeken gazdálkodó embernek a vadászatnál biztosabb táplálékforrást jelentett, ha saját udvarában tarthatott állatokat, melyeket tetszőleges időben levághatott és elfogyaszthatott. Így alakult ki az élelmezési célra tenyésztett háziállatok köre (pl. házi tyúk, kacsa, lúd, sertés, szarvasmarha, birka, kecske stb.). Különböző ház melletti vagy mezőgazdasági munkák elvégzésében is nagy segítséget nyújtottak más háziasított állatok, például a ló és a szamár a közlekedésben és a teherszállításban, a sokoldalú szarvasmarha pedig a szántásban és igavonásban segédkezett a gazdának. Megint más állatokat „személy- és vagyonvédelmi” feladatokra szoktatott az ember: a kutya lett az első számú biztonsági őr a ház körül, a macska pedig egyfajta „alvállalkozó”, az akkori fő vagyonnak számító gabonakészletet dézsmáló apróbb kártevőket, legfőképp az egereket tartotta távol.
A gépek térhódításával ma már nem csak az emberi, hanem az állati munkaerőre is kevesebb szükség van, így a kutyát a legtöbb helyen felváltották a riasztóberendezések, a macskát pedig a rágcsálócsapdák és irtószerek. Lovak helyett autókkal utazunk, szarvasmarha helyett traktorral szántunk. Az egykor munkára alkalmazott háziállatok nagy része napjainkban más célokat szolgál: a kutya és a macska társállattá, hobbiállattá vált – sok újonnan tenyésztett fajtájuk képtelen is volna eredeti feladatának elvégzésére, a lovaglásból és kutyakiképzésből pedig valódi sport lett.
Tudtad-e?
A kutyát persze nem lehet csak házőrzőként vagy társállatként számon tartani. Ezt a rendkívül sokoldalú állatot nem véletlenül nevezik „az ember legjobb barátjának”: bizonyos fajtáit szánhúzásra, másokat nyájterelésre, vízi- és hegyimentésre, vakvezetésre, vadászatra, bűnüldözési feladatok végzésére lehet kiképezni, valamint a legkülönfélébb rejtett dolgok kiszimatolására a föld alatti szarvasgombától a csempészek által eldugott kábítószeren át az összeomlott házak alatt rekedt emberekig.
Rengeteg más célra is háziasítottak állatokat, például a selyemhernyót a valódi selyemért, a csincsillát és más emlősöket a bundájukért, az itt is felbukkanó szarvasmarhát és kecskét a tejéért is tartják és tenyésztik házilag. További állatfajokat csak félig-meddig szelídítettek meg, ezekkel vadászni lehet: ilyenek a vadászgörények, sólymok és más ragadozók. Az ember sok olyan állatot is tart, melyeket nem esz meg, nem dolgoztat és más közvetlen hasznot sem húz belőlük. Ezek a díszállatok: aranyhalak, más akváriumi halak, papagájok, kanárik, aranyhörcsögök, ékszerteknősök, terráriumban tartott hüllők, kétéltűek, ízeltlábúak sokasága. Azok az emberek tartják őket, akik vonzódnak a természethez, és szeretnének belőle otthonukban egy darabkát megfigyelni.
Madarak, a levegő lakói
A madarak a legfeltűnőbb és legkönnyebben megfigyelhető vadállatok a környezetünkben. Néhány évtizeddel ezelőtt még alig pár faj, például a házi veréb, a feketerigó és telente a vetési varjú viselte el a városi környezetet, ma már azonban a madárvilág nagy része otthonosan mozog a városokban, olyan ritkaságok is, mint a szürke gém vagy a különböző baglyok. Néhány élelmesebb faj egyenesen keresi az ember közelségét, jól tudva, hogy lakott területen nem vadásznak rájuk.
Az ember közelségét hazánkban leginkább a szarka és a dolmányos varjú keresi.
A szemeteskukákban bőségesen találnak élelmet, de a kisebb madarak fészkeit is fosztogatják, ezért a városokban egyre ritkábbak a szabad fészkeket építő madarak, mint amilyenek a rigófélék vagy a verebek. Az odúlakók, például a szén- és kékcinege vagy a seregély nagyobb biztonságban vannak, mert fiókáikhoz nem fér hozzá a szarka, a varjú és a macska, így a városokban ezekből is több marad meg.
Némelyik madarat egész évben láthatod, másokat csak tavasztól őszig, megint másokat pedig éppen ősztől tavaszig. Ez utóbbiak téli vendégek nálunk, északról vonulnak ide, hogy itt töltsék a hazájukhoz képest enyhe magyar telet. Ilyen madarak például a fenyőrigó vagy a csonttollú, őket csapatostól láthatod kertekben, parkokban, ligetekben egész télen, együtt a hazai cinkékkel, pintyfélékkel, és más, nem vonuló madarainkkal.
De mi az, hogy vonuló madár, és hová vonulnak? A madarak egy nagy csoportja melegebb tájra repül, hogy ott töltse el a téli hónapokat, enyhébb időjárási körülmények között. Minden ősszel milliószámra kelnek útra madarak északról dél felé, hogy mérsékelt vagy akár a trópusi éghajlatú helyeket keressenek fel. Azért vágynak a kevésbé hideg helyekre, mert ott több élelmet találnak és kedvezőbb számukra a fiókák keltetése is. Ennek érdekében képesek akár kontinenseket átszelve több ezer kilométert repülni, majd ugyanezt az utat megteszik visszafelé is, tavasszal.
KIVÁNCSI VAGY a részletekre?
Akkor eláruljuk, hogy a vonuló madárfajok esetében genetikailag öröklődik, hogy milyen útvonalakon repülnek el a melegebb égtájra. Ez azt jeleti, hogy egy magányosan vonuló madár is biztosan eléri a célját. A tájékozódásbana hegyláncok, folyók és jellegzetes széljárások segítenek nekik.
H. Szabó Sándor felvételei
forrás: zoldbaratok.hu
Megjegyzés küldése