Egerben járunk a Verőszala pincesoron, Kovács Nimród Pincészetben tettünk egy kis tavaszi látogatást, s Borbély Roland főborásszal beszélgettünk a pince mai arculatáról, s többek között a tudatos márkaépítés szerepéről.
Tudatos márkaépítés a minőség és a mennyiség metszéspontjában
Mennyire a te stílusodat képviselik ma a Kovács Nimród borok? Mennyire van beleszólásod a borok stílusába?
- Gyakorlatilag Nimród rám bízza ezt a feladatot. Itt azonban azt is látni kell, hogy a már felépített márkák mögött ott van egy jól bejáratott technológia. Amiben talán nagyobb szerepem van, az az, hogy a változatos évjárathatások mellett is nagyjából azonos stílusú borokat készítsék évről évre. Gondoljunk csak a Battonage-ra, a pincészet ma már jól bejáratott chardonnay-jára, amely meghatározott területről, meghatározott stílusban készül. Mivel mindig érzem a további fejlődés lehetőségét és igényét, így adott keretek között mindig igyekszem a legjobbat kihozni az adott évi alapanyagból. Persze ehhez az is kell, hogy pontosan lássam mik az igények, akár a tulajdonos, akár a fogyasztói célcsoportok részéről. A 2013-as borok már tényleg az én ízlésemet és elképzeléseimet tükrözik.
Hogyan tudnád megfogalmazni a különbséget a 2013-as évjárat és az előző évek borai között?
- Nagy változásokra azért senki ne számítson, egy jól bevált képleten nem vagy csak nagyon óvatosan szabad változtatni. Ami pluszt én hozzá szerettem volna tenni a 13-as borokhoz, az az elegancia és a koncentráltság kiemelése. Nem a robosztusságra törekedtem, hanem inkább s fineszen és koncentráltságon keresztül szeretném megmutatni Eger erősségeit. Jelenleg három jól elkülöníthető, s alapvetően más szegmenst megcélzó borcsaládja van a pincészetnek. Az alap boroknál, amelyet felvásárolt szőlőből készít a pince van az egri csillag, az egri bikavér és egy rozé. A presztízs borok szegmensét fedi le a Monopole termékcsalád, amely tulajdonképpen a birtokborok családja, benne a Battonage chardonnay-val, a Noir-ral, a kékfrankossal, a Rhapsody Bikavérrel, a syrah-val, a pinot noir-ral, a pinot gris-vel. A prémium szegmensben pedig a Nagy-Eged-hegy alapanyagából készült borok vannak, a Grand Bleu (kékfrankos), a furmint és az NJK, a pincészet csúcs házasítása.
A legújabb bor a pincénél a Noir, amely pinot noir (50%) alap, syrah-val és kékfrankossal kiegészülve. Mi volt az alapkoncepció ezzel a borral?
- Ez a bor tulajdonképpen a belépő birtok vörösbor, tehát a Monopole termékcsalád alsó szegmensébe pozícionált vörös. Saját szőlőből készül, a Nyilasmár és a Nagyfai dűlők terméséből.
Igazából ez az a bor, amely az alapkategóriából átvezeti a fogyasztót a presztízs kategóriába. Egy olyan, elsősorban jól iható, elfogadható árú – kisker. polci ár kb. 2000 Ft – vörösborral szerettük volna kiegészíteni a termékcsaládot, amely akár a hétköznapokon, akár egy bisztróban, egy borbárban élményt nyújthat, de nem a nagy vörösbor szintjét célozza meg, hanem sokkal inkább kínál egy alternatívát azoknak is, akik tartalomra vágynak, de mégis szeretnének egy jó ivású, s elérhető árú egri vörösbort. Ezt támasztja alá a fajták kiválasztása is. A pinot ad egy elegáns, gyümölcsös vázat, melyhez a kékfrankos és a syrah ad egy jó szerkezetet és egy nagyon izgalmas fűszeres karaktert. Egyik fajta sem kifejezetten robosztus, s ezt most elsősorban az egri viszonyokra értem. Persze a syrah komoly és gyakran testes borokat is ad, de nálunk, ebben a borban nem erre megy ki a játék.
Az ár felől is megközelíthetjük a kérdésre a választ. Mivel az alap egri sorozat borai az 1000 forint körüli kategóriába tartoznak, míg a legolcsóbb birtok vörös a 3000 forintos kategória, ezért azt tapasztaltuk, hogy lenne igén egy olyan vörösborra, amely áthidalja ezt a két kategóriát. Ez ma egy nagyon fontos piaci szegmens, láttuk, hogy ez nálunk kissé üres, így adta magát, hogy készítsünk egy jól iható, jó ár-érték arányú vörösbort. Ma a magyar piacon ez az egyik legfontosabb szegmens, s mivel alapanyagunk volt bőven, így egyértelmű volt, hogy el kell készítenünk a Noir-t.
Bevallom, hogy ebben a szegmensben én egy kicsit feszesebb, friss gyümölcsösebb karakterre számítottam.
- Ez a bor nagyon magán viseli a 2011-es év forró és gyorsan érő alapanyagát, ezért érezhetőek némileg a túlérett gyümölcsös jegyek. Egyébként valóban az az irány, amit említettél. Azonban, ha megnézzük, hogy a kategóriatársak mit mutatnak, akkor ez a bor ennyi pénzért mindenképpen komolyabb értékeket mutat, annak ellenére, amit említettél. A cél ennél a bornál, hogy teljes érettségben szüreteljük az alapanyagot hozzá, amikor már nincsenek nyers tanninok, de még van bőven primer gyümölcsösség.
Nagyon találó a bor neve.
- Szerintem is kifejező. Egyrészt utal arra, hogy a pinot noir adja a vázát, másrészt erőteljesen sejteti, hogy más kékszőlőfajták is lehetnek benne. Van akinek egyből átjön, de van aki találgat, hogy ez most egy pinot noir vagy esetleg van benne más fajta is. Szerintem egyértelmű.
Hol tart ma a pincészet? Mekkora saját területen gazdálkodtok, s melyek a fő termőhelyek?
- A prémium borok alapanyagát adó Nagy-Eged-hegyen mintegy tíz hektárunk van, amelyből jelenleg mintegy négy hektár a termő. Itt kékfrankos, syrah, furmint van. Az NJK-ből 3000, a Grand Blue-ből 2000 és a furmintból – évjárattól függően – 1000-2000 palack készül évente. Ezekből nem is nagyon akarunk nagyobb mennyiséget, ezeknél a palackszámoknál meg van az egyediség és a limitált elérhetőség is, ami nagyon fontos a prémium szegmensben.
Vannak termőterületeink a Nyilasmár és a Nagyfai dűlőkben is. Ezek a területek adják a birtokboraink alapanyagát. Ezen kívül az alap egri sorozathoz vásároljuk a szőlőt. Ha a pincészet egész termelési volumenét nézzük, akkor kb. évi 70.000-100.000 palack borral kalkulálhatunk, persze évjárattól függően.
Mit tartotok jelenleg fontosabb piacnak, a belföldit vagy az exportpiacokat? Hogy néz ki ma az arány?
- Hozzávetőleg hatvan százalék az, ami a hazai piacon fogy el, s mintegy negyven százalékát a termékeknek külföldön értékesítjük. Mindkét piac fontos, de természetesen a hazai piac azért prioritást élvez.
Hol tart ma megítélésed szerint a pincészet? Mi az, amit elértetek a tervezettek közül, s mik vannak tervben a jövőre nézve?
- Azt gondolom, hogy mind a stílust, mind a minőséget tekintve az elmúlt öt évben kikristályosodtak a főbb irányvonalak, s ma már stabil stílussal és az ezt szegmentáltan meg is mutató termékszerkezettel rendelkezik a pince. Azt gondolom, hogy Egerben, de egész Magyarországon elértünk egy olyan minőségi szintet, amely mindenképpen meghatározó. Ezt egyébként a külföldi és hazai szakemberek és fogyasztók véleménye is alátámasztja. Ez a közelmúlt és a jelen. A jövő feladata egyértelműen az, hogy megtartsuk ezt a minőséget, sőt finomhangolásokkal esetleg még magasabb szintre emeljük. Máshonnan megközelítve, a cél az, hogy mindhárom termőterületről olyan meghatározó egri borokat készítsünk, amelyek mind minőségben, mind stílusban felismerhetően hordozzák mind a termőhely, mind a fajták, mind pedig a pincészet elképzeléseit. Itt az is nagyban segíti a munkánkat, hogy egyre inkább olyan korba lépnek az ültetvények, amelyekről koncentráltabb, mélyebb és magát a termőterületet még inkább reprezentáló borok készülhetnek.
Itthon azért még kevés a jól és tudatosan felépített márka, különösen azok, amelyek mögött azért releváns mennyiség is van. A Kovács Nimród Pincészet borait te hogyan ítéled meg márkaépítés szempontjából?
- Szerintem tudatos építkezés zajlik nálunk. Mivel látjuk a piaci szegmenseket és trendeket, igyekszünk ezeket is követve úgy formálni a márkákat, hogy azok hosszabb távon stabilitást is mutassanak, ugyanakkor fontos, hogy az aktuális piaci réseket is úgy töltsük ki, hogy annak legyen márkaértéke is. Nálunk a márka egyik alapfeltétele az állandó magas minőség, s természetesen törekszünk arra is, hogy stílusban legyen kontinuitás a borainknál. Szerintem fontos, hogy, ha valaki megkedvel egy bort a stílusa miatt, azt a következő évjáratokban is megtalálja a polcokon. Érdekes, hogy például a Battonage chardonnay kapcsán ért azért minket kritika, hogy ez a bor már a múlt, s nem divatos. Az egy nagyon fontos dolog egy márkaépítésnél, hogy nem csak fel kell építeni egy márkát, hanem azt fenn is kell tudni tartani. Mivel ez egy sikertörténet a pincénél, egy befutott márka, ezért nem gondolnánk, hogy ezzel kapcsolatban például a divatot kellene követnünk. Itt ma már az a legfontosabb, hogy azt a minőséget és stílust, amit-e borba tettünk, megőrizzük, esetleg finomhangolással még egy picit jobbá tegyük.
Mit gondolsz a márkaépítés és a mennyiség kapcsolatáról? Nemrég jelent meg a Drinks International által kihirdetett legelismertebb márkák listája. Itt szinte csak olyan pincék neve szerepelt, amelyek komoly mennyiséggel tudják alátámasztani a stílust és a minőséget.
- Azt gondolom, hogy akár nyolcszáz palack borra is lehet márkát építeni, csak azt a megfelelő szegmensben kell megtenni, a megfelelő eszközökkel és csatornákkal. A Battonage chardonnay-ből min. 10 000 palack készül évente. Ez már az a mennyiség, amelyre nyugodtan lehet építkezni, sőt itt már akár több szegmensben is elérhető komolyabb siker. Bár külföld felé tekingetve, sokszor még ez is kevésnek mondható. Azért például a legutóbbi burgundiai – Chardonnay Mondial –arany érmünk is azt mutatja, hogy ez a bor kiforrott stílussal rendelkezik, lehet rá építeni. Arról lehet vitatkozni, hogy ez a stílus tetszik-e valakinek vagy sem, de arról szerintem nem, hogy ez egy magas minőségű, presztízs bor. Az borászatilag egyébként az egyik legnagyobb kihívás, hogy szinte ugyanazt a minőséget és stílust tudd elkészíteni évről évre, úgy, hogy egyébként komoly változatosságot mutatnak az elmúlt évtized évjáratai. Egy stabil márkánál azonban ez egy fontos szempont.
Milyen célok vannak a pincészet tervei között?
- Konkrét tervekről most nem tudok beszámolni, de vannak olyan izgalmas és az eladásokat is segítő trendek mostanában, amihez esetleg mi is csatalakozunk a jövőben. Egyre több pincészet gondolkodik abban, hogy saját néven borbárt, éttermet vagy akár bisztrót nyisson. Ez úgy tűnik, hogy egy sikeres módja lehet a saját márkák erősítésének, s persze generálhatja a forgalmat is.
Ezt inkább Egerben vagy a fővárosban kell elképzelnünk?
- Ez egy jó kérdés. A Verőszalán lévő pincénk kóstolóhelyisége azt gondolom, hogy igényes és impozáns, tehát a pincénél nem tervezünk változtatni egyelőre.
Ez még a jövő zenéje, de egyet megígérhetek, biztosan lesz még egy-két kreatív és innovatív ötlet, amely a Kovács Nimród Pincészet nevéhez kötődik.
metropol.hu - forrás
Tudatos márkaépítés a minőség és a mennyiség metszéspontjában
Mennyire a te stílusodat képviselik ma a Kovács Nimród borok? Mennyire van beleszólásod a borok stílusába?
- Gyakorlatilag Nimród rám bízza ezt a feladatot. Itt azonban azt is látni kell, hogy a már felépített márkák mögött ott van egy jól bejáratott technológia. Amiben talán nagyobb szerepem van, az az, hogy a változatos évjárathatások mellett is nagyjából azonos stílusú borokat készítsék évről évre. Gondoljunk csak a Battonage-ra, a pincészet ma már jól bejáratott chardonnay-jára, amely meghatározott területről, meghatározott stílusban készül. Mivel mindig érzem a további fejlődés lehetőségét és igényét, így adott keretek között mindig igyekszem a legjobbat kihozni az adott évi alapanyagból. Persze ehhez az is kell, hogy pontosan lássam mik az igények, akár a tulajdonos, akár a fogyasztói célcsoportok részéről. A 2013-as borok már tényleg az én ízlésemet és elképzeléseimet tükrözik.
Hogyan tudnád megfogalmazni a különbséget a 2013-as évjárat és az előző évek borai között?
- Nagy változásokra azért senki ne számítson, egy jól bevált képleten nem vagy csak nagyon óvatosan szabad változtatni. Ami pluszt én hozzá szerettem volna tenni a 13-as borokhoz, az az elegancia és a koncentráltság kiemelése. Nem a robosztusságra törekedtem, hanem inkább s fineszen és koncentráltságon keresztül szeretném megmutatni Eger erősségeit. Jelenleg három jól elkülöníthető, s alapvetően más szegmenst megcélzó borcsaládja van a pincészetnek. Az alap boroknál, amelyet felvásárolt szőlőből készít a pince van az egri csillag, az egri bikavér és egy rozé. A presztízs borok szegmensét fedi le a Monopole termékcsalád, amely tulajdonképpen a birtokborok családja, benne a Battonage chardonnay-val, a Noir-ral, a kékfrankossal, a Rhapsody Bikavérrel, a syrah-val, a pinot noir-ral, a pinot gris-vel. A prémium szegmensben pedig a Nagy-Eged-hegy alapanyagából készült borok vannak, a Grand Bleu (kékfrankos), a furmint és az NJK, a pincészet csúcs házasítása.
A legújabb bor a pincénél a Noir, amely pinot noir (50%) alap, syrah-val és kékfrankossal kiegészülve. Mi volt az alapkoncepció ezzel a borral?
- Ez a bor tulajdonképpen a belépő birtok vörösbor, tehát a Monopole termékcsalád alsó szegmensébe pozícionált vörös. Saját szőlőből készül, a Nyilasmár és a Nagyfai dűlők terméséből.
Igazából ez az a bor, amely az alapkategóriából átvezeti a fogyasztót a presztízs kategóriába. Egy olyan, elsősorban jól iható, elfogadható árú – kisker. polci ár kb. 2000 Ft – vörösborral szerettük volna kiegészíteni a termékcsaládot, amely akár a hétköznapokon, akár egy bisztróban, egy borbárban élményt nyújthat, de nem a nagy vörösbor szintjét célozza meg, hanem sokkal inkább kínál egy alternatívát azoknak is, akik tartalomra vágynak, de mégis szeretnének egy jó ivású, s elérhető árú egri vörösbort. Ezt támasztja alá a fajták kiválasztása is. A pinot ad egy elegáns, gyümölcsös vázat, melyhez a kékfrankos és a syrah ad egy jó szerkezetet és egy nagyon izgalmas fűszeres karaktert. Egyik fajta sem kifejezetten robosztus, s ezt most elsősorban az egri viszonyokra értem. Persze a syrah komoly és gyakran testes borokat is ad, de nálunk, ebben a borban nem erre megy ki a játék.
Az ár felől is megközelíthetjük a kérdésre a választ. Mivel az alap egri sorozat borai az 1000 forint körüli kategóriába tartoznak, míg a legolcsóbb birtok vörös a 3000 forintos kategória, ezért azt tapasztaltuk, hogy lenne igén egy olyan vörösborra, amely áthidalja ezt a két kategóriát. Ez ma egy nagyon fontos piaci szegmens, láttuk, hogy ez nálunk kissé üres, így adta magát, hogy készítsünk egy jól iható, jó ár-érték arányú vörösbort. Ma a magyar piacon ez az egyik legfontosabb szegmens, s mivel alapanyagunk volt bőven, így egyértelmű volt, hogy el kell készítenünk a Noir-t.
Bevallom, hogy ebben a szegmensben én egy kicsit feszesebb, friss gyümölcsösebb karakterre számítottam.
- Ez a bor nagyon magán viseli a 2011-es év forró és gyorsan érő alapanyagát, ezért érezhetőek némileg a túlérett gyümölcsös jegyek. Egyébként valóban az az irány, amit említettél. Azonban, ha megnézzük, hogy a kategóriatársak mit mutatnak, akkor ez a bor ennyi pénzért mindenképpen komolyabb értékeket mutat, annak ellenére, amit említettél. A cél ennél a bornál, hogy teljes érettségben szüreteljük az alapanyagot hozzá, amikor már nincsenek nyers tanninok, de még van bőven primer gyümölcsösség.
Nagyon találó a bor neve.
- Szerintem is kifejező. Egyrészt utal arra, hogy a pinot noir adja a vázát, másrészt erőteljesen sejteti, hogy más kékszőlőfajták is lehetnek benne. Van akinek egyből átjön, de van aki találgat, hogy ez most egy pinot noir vagy esetleg van benne más fajta is. Szerintem egyértelmű.
Hol tart ma a pincészet? Mekkora saját területen gazdálkodtok, s melyek a fő termőhelyek?
- A prémium borok alapanyagát adó Nagy-Eged-hegyen mintegy tíz hektárunk van, amelyből jelenleg mintegy négy hektár a termő. Itt kékfrankos, syrah, furmint van. Az NJK-ből 3000, a Grand Blue-ből 2000 és a furmintból – évjárattól függően – 1000-2000 palack készül évente. Ezekből nem is nagyon akarunk nagyobb mennyiséget, ezeknél a palackszámoknál meg van az egyediség és a limitált elérhetőség is, ami nagyon fontos a prémium szegmensben.
Vannak termőterületeink a Nyilasmár és a Nagyfai dűlőkben is. Ezek a területek adják a birtokboraink alapanyagát. Ezen kívül az alap egri sorozathoz vásároljuk a szőlőt. Ha a pincészet egész termelési volumenét nézzük, akkor kb. évi 70.000-100.000 palack borral kalkulálhatunk, persze évjárattól függően.
Mit tartotok jelenleg fontosabb piacnak, a belföldit vagy az exportpiacokat? Hogy néz ki ma az arány?
- Hozzávetőleg hatvan százalék az, ami a hazai piacon fogy el, s mintegy negyven százalékát a termékeknek külföldön értékesítjük. Mindkét piac fontos, de természetesen a hazai piac azért prioritást élvez.
Hol tart ma megítélésed szerint a pincészet? Mi az, amit elértetek a tervezettek közül, s mik vannak tervben a jövőre nézve?
- Azt gondolom, hogy mind a stílust, mind a minőséget tekintve az elmúlt öt évben kikristályosodtak a főbb irányvonalak, s ma már stabil stílussal és az ezt szegmentáltan meg is mutató termékszerkezettel rendelkezik a pince. Azt gondolom, hogy Egerben, de egész Magyarországon elértünk egy olyan minőségi szintet, amely mindenképpen meghatározó. Ezt egyébként a külföldi és hazai szakemberek és fogyasztók véleménye is alátámasztja. Ez a közelmúlt és a jelen. A jövő feladata egyértelműen az, hogy megtartsuk ezt a minőséget, sőt finomhangolásokkal esetleg még magasabb szintre emeljük. Máshonnan megközelítve, a cél az, hogy mindhárom termőterületről olyan meghatározó egri borokat készítsünk, amelyek mind minőségben, mind stílusban felismerhetően hordozzák mind a termőhely, mind a fajták, mind pedig a pincészet elképzeléseit. Itt az is nagyban segíti a munkánkat, hogy egyre inkább olyan korba lépnek az ültetvények, amelyekről koncentráltabb, mélyebb és magát a termőterületet még inkább reprezentáló borok készülhetnek.
Itthon azért még kevés a jól és tudatosan felépített márka, különösen azok, amelyek mögött azért releváns mennyiség is van. A Kovács Nimród Pincészet borait te hogyan ítéled meg márkaépítés szempontjából?
- Szerintem tudatos építkezés zajlik nálunk. Mivel látjuk a piaci szegmenseket és trendeket, igyekszünk ezeket is követve úgy formálni a márkákat, hogy azok hosszabb távon stabilitást is mutassanak, ugyanakkor fontos, hogy az aktuális piaci réseket is úgy töltsük ki, hogy annak legyen márkaértéke is. Nálunk a márka egyik alapfeltétele az állandó magas minőség, s természetesen törekszünk arra is, hogy stílusban legyen kontinuitás a borainknál. Szerintem fontos, hogy, ha valaki megkedvel egy bort a stílusa miatt, azt a következő évjáratokban is megtalálja a polcokon. Érdekes, hogy például a Battonage chardonnay kapcsán ért azért minket kritika, hogy ez a bor már a múlt, s nem divatos. Az egy nagyon fontos dolog egy márkaépítésnél, hogy nem csak fel kell építeni egy márkát, hanem azt fenn is kell tudni tartani. Mivel ez egy sikertörténet a pincénél, egy befutott márka, ezért nem gondolnánk, hogy ezzel kapcsolatban például a divatot kellene követnünk. Itt ma már az a legfontosabb, hogy azt a minőséget és stílust, amit-e borba tettünk, megőrizzük, esetleg finomhangolással még egy picit jobbá tegyük.
Mit gondolsz a márkaépítés és a mennyiség kapcsolatáról? Nemrég jelent meg a Drinks International által kihirdetett legelismertebb márkák listája. Itt szinte csak olyan pincék neve szerepelt, amelyek komoly mennyiséggel tudják alátámasztani a stílust és a minőséget.
- Azt gondolom, hogy akár nyolcszáz palack borra is lehet márkát építeni, csak azt a megfelelő szegmensben kell megtenni, a megfelelő eszközökkel és csatornákkal. A Battonage chardonnay-ből min. 10 000 palack készül évente. Ez már az a mennyiség, amelyre nyugodtan lehet építkezni, sőt itt már akár több szegmensben is elérhető komolyabb siker. Bár külföld felé tekingetve, sokszor még ez is kevésnek mondható. Azért például a legutóbbi burgundiai – Chardonnay Mondial –arany érmünk is azt mutatja, hogy ez a bor kiforrott stílussal rendelkezik, lehet rá építeni. Arról lehet vitatkozni, hogy ez a stílus tetszik-e valakinek vagy sem, de arról szerintem nem, hogy ez egy magas minőségű, presztízs bor. Az borászatilag egyébként az egyik legnagyobb kihívás, hogy szinte ugyanazt a minőséget és stílust tudd elkészíteni évről évre, úgy, hogy egyébként komoly változatosságot mutatnak az elmúlt évtized évjáratai. Egy stabil márkánál azonban ez egy fontos szempont.
Milyen célok vannak a pincészet tervei között?
- Konkrét tervekről most nem tudok beszámolni, de vannak olyan izgalmas és az eladásokat is segítő trendek mostanában, amihez esetleg mi is csatalakozunk a jövőben. Egyre több pincészet gondolkodik abban, hogy saját néven borbárt, éttermet vagy akár bisztrót nyisson. Ez úgy tűnik, hogy egy sikeres módja lehet a saját márkák erősítésének, s persze generálhatja a forgalmat is.
Ezt inkább Egerben vagy a fővárosban kell elképzelnünk?
- Ez egy jó kérdés. A Verőszalán lévő pincénk kóstolóhelyisége azt gondolom, hogy igényes és impozáns, tehát a pincénél nem tervezünk változtatni egyelőre.
Ez még a jövő zenéje, de egyet megígérhetek, biztosan lesz még egy-két kreatív és innovatív ötlet, amely a Kovács Nimród Pincészet nevéhez kötődik.
metropol.hu - forrás
Megjegyzés küldése