Van, amiből nehéz megtalálni az igazit, nincs ez másképp az albérlet-kereséssel sem. Kiderült: nem voltam kellőképpen felkészülve arra, ami rám várt.
Már közel öt éve annak, hogy a városba költöztem. Amikor útnak indultam, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol megfelelő környezetben, megfizethető áron letelepedhetek, még nem tudtam, mire vállalkozom. Sokak számára meglepő lehet, de akkoriban egy autóalkatrész-bolt felső szintjén laktam, félreértés ne essék: új bútorok között, kedves társasággal, mondhatni, kollégiumi hangulatban. Egy évre rá aztán megtaláltam az igazit, nem is panaszkodtam soha, a szívemhez nőtt a kedves, bár eléggé messze van a belvárostól.
Az albérlet-körkép után még inkább úgy látom, elcsábíthatatlan vagyok onnan. Koránt sem hibátlan ez az otthon, de az ár-érték arányt maximálisan eltalálták a tulajdonosok, akikkel rendkívül zökkenőmentes az együttműködés.
Arra gondoltam, pár év elteltével újra szemügyre veszem a megyeszékhely kiadó lakásainak kínálatát. Rövid időn belül beláttam: nagyon sok albérlet már elkelt, mégis, valahogy fennragadt a hirdetési oldalon. Kevésbé szerencsés helyzetekből is akad bőven: jó néhányan úgy döntenek, nem töltenek fel képeket a lakásról, ami a bérbeadó szempontjából akár jogos is lehet. Sokan fel sem vették a telefont, olyan is akadt, aki időt kért, mert nem Egerben él, így nehezen jut ide, hogy ajtót nyisson előttem. A szép belső fotókkal ellátott helyeket már mind kiadták, pedig csak néhány nap telt el azóta, hogy bekerültek a hirdetett lakások közé.
Nem adtam fel, tovább kutakodtam. Kitartásom eredményeképp két olyan albérletet találtam, amiket személyesen is szemügyre vehettem. Bár egy ideje már Egerben élek, az első helyet nehezemre esett megtalálni – ismeretlen volt az utcanév –, rá is jöttem, hogy miért. Félreeső kis zsákutcában, „csendes és nyugodt” környezetben volt az első, amit kerestem. Bevallom, először rossz helyre csöngettem be. Végül célba értem.
Telefonhívásomra meg is érkezett az úriember, aki kinyitotta előttem a régi kaput, ami mögött nem várt környezet tárult elém. A kiadó – fogalmazzunk inkább így – házrész egy nagy közös udvarral még pozitív benyomást is kelthetett volna. Az albérletbe lépve kellemes látvány fogadott, ám nagy bánatomra kiderült: az előző lakó kedves, nőies bútorai nem maradnak ott. A három helyiség: a nappali, a konyha és a fürdő szép állapotúak voltak, a fiatal nő takaros környezetet varázsolt maga köré, csakhogy mindebből nekem már semmi sem maradt volna, kivéve a szépen díszített falakat. A tulajdonos azonban felajánlotta, hogy bármilyen bútorra, vagy elektronikai eszközre van szükségem, nyugodtan szólhatok neki és pótolja.
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz (heol.hu)
Már közel öt éve annak, hogy a városba költöztem. Amikor útnak indultam, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol megfelelő környezetben, megfizethető áron letelepedhetek, még nem tudtam, mire vállalkozom. Sokak számára meglepő lehet, de akkoriban egy autóalkatrész-bolt felső szintjén laktam, félreértés ne essék: új bútorok között, kedves társasággal, mondhatni, kollégiumi hangulatban. Egy évre rá aztán megtaláltam az igazit, nem is panaszkodtam soha, a szívemhez nőtt a kedves, bár eléggé messze van a belvárostól.
Az albérlet-körkép után még inkább úgy látom, elcsábíthatatlan vagyok onnan. Koránt sem hibátlan ez az otthon, de az ár-érték arányt maximálisan eltalálták a tulajdonosok, akikkel rendkívül zökkenőmentes az együttműködés.
 |
| illusztráció - fotó: napi.hu |
Arra gondoltam, pár év elteltével újra szemügyre veszem a megyeszékhely kiadó lakásainak kínálatát. Rövid időn belül beláttam: nagyon sok albérlet már elkelt, mégis, valahogy fennragadt a hirdetési oldalon. Kevésbé szerencsés helyzetekből is akad bőven: jó néhányan úgy döntenek, nem töltenek fel képeket a lakásról, ami a bérbeadó szempontjából akár jogos is lehet. Sokan fel sem vették a telefont, olyan is akadt, aki időt kért, mert nem Egerben él, így nehezen jut ide, hogy ajtót nyisson előttem. A szép belső fotókkal ellátott helyeket már mind kiadták, pedig csak néhány nap telt el azóta, hogy bekerültek a hirdetett lakások közé.
Nem adtam fel, tovább kutakodtam. Kitartásom eredményeképp két olyan albérletet találtam, amiket személyesen is szemügyre vehettem. Bár egy ideje már Egerben élek, az első helyet nehezemre esett megtalálni – ismeretlen volt az utcanév –, rá is jöttem, hogy miért. Félreeső kis zsákutcában, „csendes és nyugodt” környezetben volt az első, amit kerestem. Bevallom, először rossz helyre csöngettem be. Végül célba értem.
Telefonhívásomra meg is érkezett az úriember, aki kinyitotta előttem a régi kaput, ami mögött nem várt környezet tárult elém. A kiadó – fogalmazzunk inkább így – házrész egy nagy közös udvarral még pozitív benyomást is kelthetett volna. Az albérletbe lépve kellemes látvány fogadott, ám nagy bánatomra kiderült: az előző lakó kedves, nőies bútorai nem maradnak ott. A három helyiség: a nappali, a konyha és a fürdő szép állapotúak voltak, a fiatal nő takaros környezetet varázsolt maga köré, csakhogy mindebből nekem már semmi sem maradt volna, kivéve a szépen díszített falakat. A tulajdonos azonban felajánlotta, hogy bármilyen bútorra, vagy elektronikai eszközre van szükségem, nyugodtan szólhatok neki és pótolja.
>>> bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz (heol.hu)
Megjegyzés küldése