VÉLEMÉNY | Talán önző vagyok, de már csak a magam megnyugtatására is szeretném, ha véget érne a Petőfi Sándor élete és halála körüli immár több mint két és fél évtizedes huzavona.
Március 15-én jöttem a világra, édesanyám mindig is a költő csodálatos verseit, forradalmár tetteit emlegetve igyekezett egyengetni a példás emberi tulajdonságok felé mindennapjaimat.
Tisztában vagyok hát vele, mekkora a jelentősége annak, hogy vajon a hazaszeretet fő szószólója tényleg a burjátiai Barguzinban élte-e le a szabadságharc utáni éveit, feledve a hazáját, Júliáját, új családot alapítva, vagy sem. A költő maradványainak 26 évvel ezelőtti, barguzini temetőbeli feltárása – ami a nagyrédei Morvai Ferenc elnökölte MEGAMORV-Petőfi Bizottság Egyesület anyagi áldozatokat is vállaló munkájának eredménye – megdöbbentett. Ha ez ugyanis igazolható, akkor amit addig tudtam Petőfiről, az kitaláció, mese, igazodás politikai érdekektől sem mentes koncepciókhoz.
Hosszú évtizedek óta ismert az a verstöredék, melyet vélhetően Szibériában írt Petőfi Sándor 1851. május 20-án. Ha a dokumentum eredeti, az bizonyíték arra, hogy a költő túlélte a szabadságharcot. A kéziratot szakértő még nem vizsgálta. Borzák Tibor újságíró felkérésére, aki a P.S. - Titkok a barguzini csontváz körül című könyvében lehetséges magyarázatát adta Petőfi Szibériába hurcolásának, felkérésére most ez is megtörtént. FORRÁS >>>
Kíváncsian vártam a folytatást, de az áldatlan csatározás, ami a barguzini csontokat övezi, nagyon elkeserít. Tipikus magyaros sztori, amiben megmutatkozik az irigység, az arrogancia, az egymás lejáratása, egy esetleg jó szándékú kezdeményezés híveinek eltiprási kísérlete. S évtizedek óta bevonjuk ebbe az egész világot...
Igazából nem tudni, a Petőfi körüli vitában kinek van igaza. Ezért remélem azt a mai fővárosi Kerepesi úti, a költő temetése kapcsán tartandó emléknaptól, hogy végre lezárható ez a dicstelen folyamat, s figyelmünket a jövőben a nemzet dalnokára, műveire fordítjuk. Így én is megbékélhetek: költeményeit újra történelmi szerepéhez, irodalmi és hazafiúi nagyságához méltó lelkesedéssel olvashatom.
Szalay Zoltán >>> a cikk forrása (heol.hu)
Március 15-én jöttem a világra, édesanyám mindig is a költő csodálatos verseit, forradalmár tetteit emlegetve igyekezett egyengetni a példás emberi tulajdonságok felé mindennapjaimat.
Tisztában vagyok hát vele, mekkora a jelentősége annak, hogy vajon a hazaszeretet fő szószólója tényleg a burjátiai Barguzinban élte-e le a szabadságharc utáni éveit, feledve a hazáját, Júliáját, új családot alapítva, vagy sem. A költő maradványainak 26 évvel ezelőtti, barguzini temetőbeli feltárása – ami a nagyrédei Morvai Ferenc elnökölte MEGAMORV-Petőfi Bizottság Egyesület anyagi áldozatokat is vállaló munkájának eredménye – megdöbbentett. Ha ez ugyanis igazolható, akkor amit addig tudtam Petőfiről, az kitaláció, mese, igazodás politikai érdekektől sem mentes koncepciókhoz.
Hosszú évtizedek óta ismert az a verstöredék, melyet vélhetően Szibériában írt Petőfi Sándor 1851. május 20-án. Ha a dokumentum eredeti, az bizonyíték arra, hogy a költő túlélte a szabadságharcot. A kéziratot szakértő még nem vizsgálta. Borzák Tibor újságíró felkérésére, aki a P.S. - Titkok a barguzini csontváz körül című könyvében lehetséges magyarázatát adta Petőfi Szibériába hurcolásának, felkérésére most ez is megtörtént. FORRÁS >>>
# # #
Igazából nem tudni, a Petőfi körüli vitában kinek van igaza. Ezért remélem azt a mai fővárosi Kerepesi úti, a költő temetése kapcsán tartandó emléknaptól, hogy végre lezárható ez a dicstelen folyamat, s figyelmünket a jövőben a nemzet dalnokára, műveire fordítjuk. Így én is megbékélhetek: költeményeit újra történelmi szerepéhez, irodalmi és hazafiúi nagyságához méltó lelkesedéssel olvashatom.
Szalay Zoltán >>> a cikk forrása (heol.hu)
Megjegyzés küldése