A vár jellegzetes romjai a Szinva-patak völgyében elterülő szürkésfehér mészkőből álló szikladombon emelkednek. Az erre épült földvárat első ízben Anonymus említi:
„…Ezután a vezér (Árpád) és fő emberei átkeltek a Sajó folyón… és a Hejő vize mellett vertek tábort… A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek (Geuru; ejtsd: gyeürü) mondanak” (Pais Dezső fordítása)
IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a várat. Ernye bán fia, István nádor volt az első, akkor még gyűrű alakú, kéttornyos kővár építtetője.
Virágzó középkor
Buda, Visegrád és Zólyom mellett Diósgyőr királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, miután Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta. A vadban gazdag bükki erdők szélén fekvő várkastély évente több hónapon át Lajos király és anyja, Lokietek Erzsébet kedvenc tartózkodási helyeként szolgált. Lengyel királlyá való koronázását is Diósgyőrben ünnepelte Nagy Lajos, majd itt töltötte ugyanazon év karácsonyát. A Diósgyőri vár falai között olyan fontos politikai események is zajlottak, mint 1381-ben a király velencei háborúit lezáró turini (torinói) béke ratifikálása. A béke külön rendelkezéseként Velence arra is kötelezte magát, hogy függősége jeléül minden vasár- és ünnepnapon a Szent Márk téren felhúzza a magyar király lobogóját.
A bükki vadászatok fénykora szintén erre az időszakra tehető. Nagy Lajos idejében szarvas, őz és vaddisznó mellett medve és bölény is élt a bükki rengetegben. Ebben az időszakban nagyszámú vadász, solymász, íjász és pecér (kutyavezető) segítette a fényűző udvartarás ellátását.
Királynék jegyajándéka
Lajos király halála után Diósgyőr a továbbiakban a királynék javadalma volt. A mohácsi csatavesztésig (1526) hat királyné - köztük Mátyás felesége, Beatrix - jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegették akkoriban Diósgyőr várát „a királynék jegyruhája”-ként. Mátyás király és Aragónia Beatrix idejében tovább folyt a vár reneszánsz stílusban történő díszítése. E korszak szép emléke Giovanni Dalmatának, a király kiváló szobrászának „diósgyőri Madonna” néven ismert, szürke márványból készült oltár reliefje, valamint számtalan, reneszánsz stílusban faragott kőtöredék. Utolsóként Habsburg Mária, a mohácsi csata után a Csele-patakba veszett II. Lajos (1516-26) felesége volt királynéi birtokosa a várnak. Nevét megörökítő kőfeliratok jelzik, hogy az ő korszakában is történtek még építési munkálatok, átalakítások Diósgyőrben.
Alkony
Mohács után zálogos birtokosok kezén pusztult a vár, míg ismét vissza nem jutott a koronauradalom birtokába. A XIX. századi festmények, fotográfiák már csak romokat mutatnak, a táj csodálatos szépsége azonban mit sem változott. A diósgyőri naplemente ihlette a tornyok alatt megpihenő Petőfi Sándort „Alkony” c. verse megírására.
Újjáépítés
Több nekibuzdulás után 1962-ben Czeglédy Ilona régész vezetésével kezdődött az a tíz éven át tartó feltárás, amelynek eredményeként rom állapotában került konzerválásra a Diósgyőri vár. A konzervált állapotban is pusztuló vár rekonstrukciójára újabb negyven év elteltével nyílt lehetőség a „Diósgyőr-Lillafüred komplex kulturális- és ökoturisztikai fejlesztése” projekt keretében Cséfalvay Gyula építész és Dr. Lovász Emese régész belső építészeti tervei alapján. A felújított Diósgyőri vár átadására 2014. augusztus 30-án került sor, nagyszabású ünnepség közepette, amelyet követően ismét mindenkit „Vár Diósgyőr!”
fotó: Barna Laczy
- a cikk forrása - diosgyorivar.hu
« Bővebben...
Megjegyzés küldése