Az iskolavárosi jellegről érdemes külön szót említeni, az ugyanis a 70-es évektől kezdve különösen megerősödött.
A 12 általános iskolán kívül a nyolcvanas években 9 középfokú oktatási intézmény működött, a szakközépiskolai oktatás a következő szakokon folyt: közgazdasági, gép-és műszeripari, kereskedelmi és vendéglátóipari, egészségügyi, mezőgazdasági, erdészeti és óvónői. A szakmunkásképzésnek négy intézménye volt: az ipari, kereskedelmi és vendéglátóipari, mezőgazdasági valamint egészségügyi.
A gimnáziumoknak és szakközépiskoláknak nagyobb vonzáskörzete volt és van, a szakmunkásképző iskolák elsősorban Heves, másodsorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből iskolázták be tanítványaikat. Országos jelentőségű és vonzáskörű volt már ekkor is az Egri Pedagógiai (később Tanárképző) Főiskola, mely egy ideig Ho Si Minh (vietnámi munkásmozgalmi vezető) nevét viselte. 1975-ben jött létre Budapesten (Csepelen) az a tanárképző főiskola, mely 1983-ig az egri kihelyezett tagozata volt, és ugyancsak 75 - től tartozott Egerhez a fővárosban működő SZOT Központi Iskola, mely népművelés, könyvtár és pedagógia szakokon képzett levelező hallgatókat. Emellett a városban az Egri Főegyházmegye Hittudományi Főiskoláján zajlott és zajlik felsőfokú képzés.
Ennek beiskolázási körzete ebben az időszakban a főegyházmegye területe. Eger kulturális életének mindig meghatározó eleme volt a Gárdonyi Géza színház, amelynek 1953-tól önálló társulata volt. Az akkori társulat tagjaira még ma is szívesen emlékeznek az emberek, köztük volt Kovács Mária, Lehoczky Éva, Fontos Magda, Kopetty Lia, Szende Bessy, Olasz Erzsébet, Magda Gabi, Solti Bertalan, Kautzky Ervin és Kanalas László is.
Ez a hősi korszak még akkor is tartott, mikor a színház átépítése miatt néhány évig az un. Rossztemplomban, vagyis a régi Trinitárius templomban kényszerültek játszani. Mire az új színház felépült, sajnos rendelet született a vidéki színházak összevonásáról, ennek áldozatul esett az egri is, a társulatot összevonták a Miskolci Nemzeti Színház társulatával, ami gyakorlatilag az egri megszűnését jelentette.
Az önálló társulat és ezzel együtt a színház újjászervezésére végül csak 1987-ben került ismét sor. A közönség ezt a lépést nagyon hálásan fogadta, ez a színház iránti elkötelezettség napjainkban is tart. A kulturális élet intézményhálózata Egerben nagyon gazdag volt a rendszerváltás előtt is.
A Bródy Sándor Könyvtár, a Dobó István Vármúzeum, a Heves Megyei Levéltár, a Megyei Művelődési Központ, valamint a 80-as években a volt Kaszinó épületében (amely egy ideig szakszervezeti székházként is működött), igényes felújítás után létesített Ifjúsági Ház kultúraszervező szerepe meghatározó volt és meghatározó ma is. A fent említett közgyűjteményekben tudományos és tudományszervező tevékenység is folyt és folyik.
Már ebben az időszakban elkezdődött az a tendencia, miszerint a város idegenforgalmának fejlesztésében nagy szerepe lehet annak a kulturális kínálatnak, mely az ideérkező turistákat fogadja. Ezért a város kulturális vezetése mindig nagy hangsúlyt helyezett a zenei élet színvonalának megőrzésére és igényes zenei programok szervezésére. Jól szervezett amatőr művészeti csoportok is működtek már a városban, a Szimfonikus Zenekar, a Lajtha László Néptáncegyüttes, amatőr színjátszó csoport, énekkarok, népzenei együttesek, melyek lelkes munkájukkal és jó szakmai színvonalukkal élénkítették a város kulturális programkínálatát. Ezt az intézményhálózatot, valamint az általuk és az amatőr művészeti együttesek által képviselt értékeket a városnak sikerült mind a mai napig megőriznie.
Az 1980-as évek elejétől tapasztalható a város vezetésének az a törekvése, hogy minél több képzőművész számára vonzóvá tegye Egert, ezért műtermes művészlakásokat építtetett azoknak a fiatal képzőművészeknek, akik Egerben kívántak letelepedni. A város ezer éves múltja, gazdasági és szellemi tőkéje, valamint az a körülmény, hogy a rendszerváltás óta eltelt több, mint tíz esztendő is pozitív változásokat hozott életébe, feljogosít bennünket arra, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe.
A jó adottságok természetesen nem mentesítenek bennünket városunk jövője megtervezésének esetenként fáradságos munkája alól, de ma úgy tűnik, hogy sikerült megtalálnunk azokat a kitörési pontokat, húzó ágazatokat, amelyek perspektívát adnak ennek a nagy múltú, gyönyörű barokk városnak.
Löffler Erzsébet
forrás: egrirege.hu/
A 12 általános iskolán kívül a nyolcvanas években 9 középfokú oktatási intézmény működött, a szakközépiskolai oktatás a következő szakokon folyt: közgazdasági, gép-és műszeripari, kereskedelmi és vendéglátóipari, egészségügyi, mezőgazdasági, erdészeti és óvónői. A szakmunkásképzésnek négy intézménye volt: az ipari, kereskedelmi és vendéglátóipari, mezőgazdasági valamint egészségügyi.
A gimnáziumoknak és szakközépiskoláknak nagyobb vonzáskörzete volt és van, a szakmunkásképző iskolák elsősorban Heves, másodsorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből iskolázták be tanítványaikat. Országos jelentőségű és vonzáskörű volt már ekkor is az Egri Pedagógiai (később Tanárképző) Főiskola, mely egy ideig Ho Si Minh (vietnámi munkásmozgalmi vezető) nevét viselte. 1975-ben jött létre Budapesten (Csepelen) az a tanárképző főiskola, mely 1983-ig az egri kihelyezett tagozata volt, és ugyancsak 75 - től tartozott Egerhez a fővárosban működő SZOT Központi Iskola, mely népművelés, könyvtár és pedagógia szakokon képzett levelező hallgatókat. Emellett a városban az Egri Főegyházmegye Hittudományi Főiskoláján zajlott és zajlik felsőfokú képzés.
Ennek beiskolázási körzete ebben az időszakban a főegyházmegye területe. Eger kulturális életének mindig meghatározó eleme volt a Gárdonyi Géza színház, amelynek 1953-tól önálló társulata volt. Az akkori társulat tagjaira még ma is szívesen emlékeznek az emberek, köztük volt Kovács Mária, Lehoczky Éva, Fontos Magda, Kopetty Lia, Szende Bessy, Olasz Erzsébet, Magda Gabi, Solti Bertalan, Kautzky Ervin és Kanalas László is.
Ez a hősi korszak még akkor is tartott, mikor a színház átépítése miatt néhány évig az un. Rossztemplomban, vagyis a régi Trinitárius templomban kényszerültek játszani. Mire az új színház felépült, sajnos rendelet született a vidéki színházak összevonásáról, ennek áldozatul esett az egri is, a társulatot összevonták a Miskolci Nemzeti Színház társulatával, ami gyakorlatilag az egri megszűnését jelentette.
Az önálló társulat és ezzel együtt a színház újjászervezésére végül csak 1987-ben került ismét sor. A közönség ezt a lépést nagyon hálásan fogadta, ez a színház iránti elkötelezettség napjainkban is tart. A kulturális élet intézményhálózata Egerben nagyon gazdag volt a rendszerváltás előtt is.
A Bródy Sándor Könyvtár, a Dobó István Vármúzeum, a Heves Megyei Levéltár, a Megyei Művelődési Központ, valamint a 80-as években a volt Kaszinó épületében (amely egy ideig szakszervezeti székházként is működött), igényes felújítás után létesített Ifjúsági Ház kultúraszervező szerepe meghatározó volt és meghatározó ma is. A fent említett közgyűjteményekben tudományos és tudományszervező tevékenység is folyt és folyik.
Már ebben az időszakban elkezdődött az a tendencia, miszerint a város idegenforgalmának fejlesztésében nagy szerepe lehet annak a kulturális kínálatnak, mely az ideérkező turistákat fogadja. Ezért a város kulturális vezetése mindig nagy hangsúlyt helyezett a zenei élet színvonalának megőrzésére és igényes zenei programok szervezésére. Jól szervezett amatőr művészeti csoportok is működtek már a városban, a Szimfonikus Zenekar, a Lajtha László Néptáncegyüttes, amatőr színjátszó csoport, énekkarok, népzenei együttesek, melyek lelkes munkájukkal és jó szakmai színvonalukkal élénkítették a város kulturális programkínálatát. Ezt az intézményhálózatot, valamint az általuk és az amatőr művészeti együttesek által képviselt értékeket a városnak sikerült mind a mai napig megőriznie.
Az 1980-as évek elejétől tapasztalható a város vezetésének az a törekvése, hogy minél több képzőművész számára vonzóvá tegye Egert, ezért műtermes művészlakásokat építtetett azoknak a fiatal képzőművészeknek, akik Egerben kívántak letelepedni. A város ezer éves múltja, gazdasági és szellemi tőkéje, valamint az a körülmény, hogy a rendszerváltás óta eltelt több, mint tíz esztendő is pozitív változásokat hozott életébe, feljogosít bennünket arra, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe.
A jó adottságok természetesen nem mentesítenek bennünket városunk jövője megtervezésének esetenként fáradságos munkája alól, de ma úgy tűnik, hogy sikerült megtalálnunk azokat a kitörési pontokat, húzó ágazatokat, amelyek perspektívát adnak ennek a nagy múltú, gyönyörű barokk városnak.
Löffler Erzsébet
forrás: egrirege.hu/
Megjegyzés küldése