0

Az egri várban már a korábbi feltárások alatt is nagy mennyiségben kerültek elő kályhaelemek, főként a középkori püspöki palota és a Tömlöc-bástya, valamint a délkeleti ágyúdomb területén folytatott feltárásokból. Ehhez hasonlót azonban mindeddig nem ismertünk Egerből.


A cipós-címeres kályha rekonstrukciója

A lelet egy főúri kályhát díszített a végvári korszakban. A kályhába kerámiából készült, tál alakú „szemeket” építettek, melyek a magasabb fokú hőleadást szolgálták. Közepüket későgótikus - kora reneszánsz esztétikai ízlés szerint díszítették is, mégpedig címerekkel, emberi arcot, griffeket, oroszlánokat ábrázoló ornamensekkel. Ez a dísz is egy ilyen, tál alakú kályhaszem közepén foglalt helyet egykor, a kályha középrészének párkánysorában, nagyjából emberi szemmagasságban.


Kályhacsempe ujjlenyomat


Ujjlenyomat a csempe hátoldalán 

Hogyan készült?

A hátoldalon látható két ujjnyom alapján rekonstruálhatjuk a készítéstechnikát is. A kályhaszemplasztikát két különálló, homokkal finoman soványított agyagból, gyorskorongon elkészített, majd kör alakúra kivágott, azonos szélességű agyagkorongból illesztették össze. A hátlap domborúra, míg a díszített előlap homorúra formált. Utóbbit fából vagy égetett agyagból készült negatívba nyomták, így plasztikusan kiemelkedő díszt kaptak: egy körbefutó kötélfonat által szegélyezett szakállas, kucsmás férfifejet. A két részt végül úgy illesztették össze, hogy a fazekas két ujjával (a mutatóval és a középsővel) a hátlapot középütt megnyomkodta, majd a két korong széleit is egymásra tapasztotta. Erre azért volt szükség, hogy a két különálló elemet jobban, ám szemből nézve észrevétlenül rögzítse egymáshoz. Ez után következett az első égetés, majd a zöld és sárga színű máz (ólomoxid) felvitele. Az előbbit rézoxid, az utóbbit pedig vasoxid és ólomoxid meghatározott arányú keverékével állították elő. Az utolsó fázis a második égetés volt, kb. 1000 Celsius-fokon.

Sajnos a lelet töredékes ugyan, de a díszítése kiegészíthető más várakból előkerült leletek alapján. A fej feletti hiányzó felületet két medalion töltötte ki. A jobb egy kitárt szárnyú madarat, míg a bal oldali medál egy geometrikus motívumot (egy hétsugaras kört) ábrázolt.

Az ún. cipós, címerpajzsos kályha alkotóelemei a diósgyőri várból jól ismertek. Ezek a kályhadíszek zöld, sárga, vagy vörösbarna kivitelben készültek. A legszebb darabokat polikróm (azaz több színű) mázzal tették még látványosabbá: A címerpajzsban szereplő arcot sárga, körülötte pedig a pálcával benyomkodott kötélfonatot zöld mázzal emelték ki.

A plasztika méretei: 65,5 mm széles, 66 mm magas. A cipó és a plasztika vastagsága: 7 mm.

Mikor készült?

A kályhadísznek azonos műhelyben készült példányát tárták fel a diósgyőri vár ásatásakor. Ezt a kályhatípust – mint az itt előkerült leletek bizonyítják – igen változatos díszítményekkel látták el: mitológiai lényeket (griffek), állatokat (oroszlán), emberi arcokat és címereket formáztak, s helyeztek el a kályhaszemek ékítményeként. Az egyik díszen az 1541-es évszám olvasható.1 Eszerint a kályha 1541-ben, vagy röviddel azután készült.

A diósgyőri és az egri várból előkerült kályhadísz ugyanarról a negatívról készült, tehát azonos mester (vagy műhely) alkotása. Az egri vár 1542-ben került Perényi Péter királyi kancellár, koronaőr és országos főkapitány2 birtokába. Perényi az ország egyik leghatalmasabb és leggazdagabb főura volt. Várai közül a legfontosabbak: Tata, Ónod, Füzér, Siklós, Patak, Eger,3 sőt a királytól jog szerint Diósgyőrt is megkapta, bár a birtokbaiktatás a gyakorlatban sohasem történt meg.4


A diósgyőri és az egri várból ismert arcos kályhaszemplasztika vörösbarna mázzal

Perényi birtokközpontja Sárospatak volt, s a felső-magyarországi királyi városok (Lőcse, Kassa, Eperjes, stb.) az I. Ferdinánd és Szapolyai János-féle trónharcok idején őt támogatták volna a korona megszerzésében.5 Maga Perényi ugyan nem tartózkodott sokat az egri várban – bár Tinódi szerint szeretett volna visszatérni oda –, de a várnagynak kinevezett Varkoch Tamás 6 évig itt tartózkodott. Perényi megeskette hozzá hű várkapitányát, hogy senki másnak nem adja át a várat, még magának I. Ferdinánd császárnak sem. Halála esetén Eger várát csak fia, Perényi Gábor kaphatja meg. Tinódi így énekli meg a történetet:

„Igen bísztam az te nagy hívségedben,

Ha meg esném ellenségnek kezében,

Míg szabadon engöm nem lácc Egörben,

Egröt ne add addég senki kezében.


Csakhamar Varkucs Egörben bészálla,

Nám, ha hallod, Varkucs, én halálomat,

Hívasd hozzád Gábrielt, én fiamat;

Ő kezében aggyad egri házamat,

Ehhöz tarcsad fiam Varkucs magadat.”6


A vár végül is 1542-1548 között volt Varkoch Tamás kezén. Igen valószínű, hogy a Perényi zsoldosai által 1542-ben felgyújtott palotában, annak felújításakor, vagy a vár más reprezentatív helyiségében emelhették az új kályhát, melynek eddig egyetlen hírmondója ez az egyedüli lelet…1542-48 között egyébként nagyszabású védelmi építkezések is folytak a várban: Varkoch Tamásról kapta nevét a déli kapubástya, illetve Perényi Péterről a belső- és külső várat elválasztó várfal. De ekkor épült az Alessandro Vedani hadmérnökről elnevezett Sándor-bástya is. Perényi később vallatásán azt válaszolta, hogy Eger vára „hatalmas kiadásokat” emésztett fel.7 Ennek fedezésére foglalta le az egri püspökség jövedelmeit.

A főúr nem sokkal letartóztatása előtt (okt. 10.) Egerbe hívta össze a rendeket 1542. június 4-re.8 Azt is tudjuk, hogy Perényi egyrészt 1540. augusztus 30-án a vele szövetséges főurakkal Egerből írt levelet Ferdinánd királynak és V. Károly császárnak,9 1542-ben pedig május 21. – június 15. között az egri várban tartózkodott, s itt fogadta a rendek követeit.10 Lehetséges, hogy e rendi gyűlésre rendelte meg a reprezentatív új kályhát. Egy bizonyos: akár ekkor, akár később építették, azt maga Dobó István is láthatta, sőt akár melegedhetett is mellette, hiszen ő nem sokkal később, 1548-tól lett az egri vár kapitánya és provizora.

Ki készítette?

 Fentebb feltételeztük, hogy a megrendelő személye Perényi Péter, vagy várnagya, Varkoch Tamás lehetett, s a kályha elkészültét 1542-48 közé kelteztük.

A kályhát készítő fazekas személyazonossága nem deríthető ki ugyan, de annyi bizonyos, hogy a diósgyőri és az egri kályha egy műhelyben készült. Hol kereshető e műhelyközpont? Erre jelenleg biztos válasz nem létezik. Feltehető azonban, hogy Kassán. Ugyanis az egyik diósgyőri kályhadíszen a fantázia szülte címerek között szerepel egy olyan is, amely Kassa szabad királyi város címerét sejteti.11 Perényi egyébként már 1534-ben Kassától kért hozzáértő embereket a pataki várban folyó építkezésekhez.12

A cipóskályhák szerényebb kivitelű, díszítetlen változatai kerültek elő a füleki13 és ónodi14 várból, valamint az Alföldről.15 A kályha egyszerű változatainak létére nem nehéz magyarázatot találni: Fülek tulajdonosa ekkor Bebek Ferenc főúr volt, aki egyrészt Perényi építészét  (Alessandro Vedanit) alkalmazta saját vára megerődítésére, másrészt Perényinek 1542-től szövetségese is volt.16 Ónod pedig ekkor már több évtizede a Perényiek birtokában volt.17 A diósgyőri várat a kályha készítése idején Balassa Zsigmond birtokolta,18 aki Perényi közeli „kollégája” volt, 1540-ben az uralkodónak is együtt írtak folyamodványt.19

Hol állhatott a kályha?

Mivel a lelet az Alsó Várudvaron, másodlagos (nem eredeti) helyzetben került elő, így csupán valószínűsíthetjük az egykor az egri várban állott kályha eredeti helyét.


A püspöki palota emeleti alaprajza az 1774 évi Raportsplan-on.
A piros körök jelölik a kályhák helyét.

A kályha kvalitásos, szinte művészi díszítése miatt igen drága lehetett, s ennek megfelelően leginkább főúri rezidenciában képzelhető el. A legdíszesebb lakóépület a várban a 16. században is kétségkívül az 1470 körül épült gótikus (korábban püspöki) palota volt. E palota emeletén több kályha is állott,20 s ez az épület volt a várkapitányi rezidencia, melyet még 1596-ban is „nagyszerű és csodálatos kivitelű” épületként említ Szamosközy István. Tudjuk azonban, hogy ez 1542-ben jelentős károkat szenvedett, mivel az épületet Perényi Péter olasz zsoldosai felgyújtották, s a tetőzet leszakadt.21 Helyreállítása 1551-ben megtörtént, azonban az újonnan kijavított tetőzet a következő évi ostrom alatt ismét megsemmisült. 1554-ben ismét kijavították, s Zárkándy Pál másodkapitány szállása lett.22


Rákóczi Gergely
régész
Dobó István Vármúzeum


BOLDIZSÁR – KOCSIS – SABJÁN 2010 = A diósgyőri vár 16-17. századi kályhacsempéi. Miskolc, 2010.

CZEGLÉDY-LOVÁSZ 2000 = CZEGLÉDY Ilona – LOVÁSZ Emese: Élet a diósgyőri várban. Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. Miskolc, 2000.

DÉTSHY 1975 = DÉTSHY Mihály: Az ónodi vár korai építkezései. A Herman Ottó Múzeum évkönyve 13-14. (1975), 191-210.

DÉTSHY-KOZÁK 1972 = DÉTSHY Mihály – KOZÁK Károly: Eger vára. In: Heves megye műemlékei. Budapest, 1972. 77-161.

KALMÁR 1959 = KALMÁR János: A füleki vár XV-XVII. századi emlékei. Régészeti füzetek Ser. II. 4. szám. Budapest, 1959.

KOZÁK 1965 = KOZÁK Károly: Az egri vár középkori palotájának gótikus és reneszánsz kályhái. Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965), 99-122.

PUSKÁR 2002 = PUSKÁR Anett: Perényi Péter politikai pályafutása. In: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2.

SABJÁN 1998 = SABJÁN Tibor: Tüzelőberendezések a történeti forrásokban II. Ethnographia 109. (1998), 477—503.

SABJÁN 2001 = SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai. Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001), 281-330.

SZEDERKÉNYI 1896 = SZEDERKÉNYI Nándor: Heves vármegye története. II. kötet. Eger, 1896.

SZILÁGYI 1898 = SZILÁGYI Sándor: A Magyar Nemzet Története III. könyv, II. fejezet. Budapest, 1898. (Írta: Acsády Ignácz)

TÉGLÁSY 2001 = SZTÁRAI Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulásáról. Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Téglásy Imre. Fordította Borzsák István, Erdélyi László et al. Budapest, 2001.


1 BOLDIZSÁR-KOCSIS-SABJÁN 2010, 16.
2 Perényi Péter vallatási jegyzőkönyve. (Bécs, 1542. október 18. – Esztergom, 1542. október 23.) Közli: TÉGLÁSY 2001. Perényi megítélése kortársai között is ambivalens volt: Szerémi György egyenesen Magyarország romlásának egyik fő okozóját látta benne, s minden rá vonatkozó megjegyzéséből árad a gyűlölet. Frangepán Ferenc is osztja Szerémi véleményét, amennyiben „Istentől elrugaszkodott eretneknek” bélyegzi. Tinódi Lantos Sebestyén viszont érdekes módon inkább szimpátiával énekli meg szánalmas végnapjait. (Tinódi Sebestyén: Varkuch Tamás idejébe lött csaták Egerből)
3 Perényi Péter vallatási jegyzőkönyve, 27. kérdésre adott válasz. Közli: TÉGLÁSY 2001.
4 SZEDERKÉNYI 1898, 6. fejezet / 3. jegyzet.
5 Konrad Sperfogel: Összevont szepességi évkönyvek. (Lőcse, 1531.) Közli: TÉGLÁSY 2001.
6 Tinódi Sebestyén: Varkuch Tamás idejébe lött csaták Egerből, 65-76. sor.
7 Perényi Péter vallatási jegyzőkönyve, 32. kérdésre adott válasz. (TÉGLÁSY 2001.)
8 SZILÁGYI 1898, 35. jegyzet
9 BÁRDOSSY 1992, 242.
10 SZEDERKÉNYI 1896, IX. fejezet, VI.
11 BOLDIZSÁR-KOCSIS-SABJÁN 2010, 20; BOLDIZSÁR-KOCSIS-SABJÁN 2010, 18/10B kép.
12 PUSKÁR 2002, 6.
13 KALMÁR 1959, XXXVI. tábla
14 SABJÁN 1998, 486.
15 SABJÁN 2001, 318-319.
16 Perényi Péter kihallgatási jegyzőkönyve, 10. pont.
17 DÉTSHY 1975, 196-200.
18 CZEGLÉDY-LOVÁSZ 2000, 17.
19 SZEDERKÉNYI 1896, II., 8. fejezet
20 KOZÁK 1965, 102.
21 KOZÁK-DÉTSHY 1972, 134.
22 KOZÁK-DÉTSHY 1972, 120.

Forrás: www.egerivar.hu ( Blog

Megjegyzés küldése

 
Top