Eger középkori városszerkezete a 18. századi építkezések hatására változik jelentősen. a vár 1687 decemberében közel fél évig tartó blokád után szabadult fel a 91 évig tartó török megszállás alól.
A város szerkezetét döntően meghatározta a fallal körülvett város és a vár. ez utóbbi sorsáról az udvari Kamara rendelete döntött, mely további 17 magyarországi várral egyetemben lerombolását írta elő. az indok a vár rossz állapota és az ezzel összefüggő magas fenntartási költségek, a tényleges ok viszont a kibontakozó kuruc mozgalmaktól való félelem lehetett. a rendelet értelmében 1702. március 31-én kezdetét vette a külső vár felrobbantása. a munkálatokat Dumont francia hadmérnök és Pfeffershofen, a budai vár parancsnoka irányították. a robbantás és a bontás különösen a Baldigara-féle erődítéseknél komoly szakértelmet igényelt. az egyik fülesbástyát például hat aknajárattal és a hozzá csatlakozó 24 járattal fúrták meg. a külső vár lebontása három hónapot vett igénybe. a vár katonai szerepe ezzel minimálisra csökkent, korábbi püspöki lakóvár funkcióját sem kaphatta vissza, mert a Kassáról visszaköltöző egri püspökség a városban keresett helyet új központjának felépítésére. 1715-32 között a Hatvani kapu közelében épült fel az új püspöki palota, mellette pedig 1726-ban a barokk székesegyház. 1727-28 között folyt a kórház építése, 1758-73 években pedig elkészült az eger barokk városképét ma is jelentősen meghatározó minorita templom.
A város szerkezetét döntően meghatározta a fallal körülvett város és a vár. ez utóbbi sorsáról az udvari Kamara rendelete döntött, mely további 17 magyarországi várral egyetemben lerombolását írta elő. az indok a vár rossz állapota és az ezzel összefüggő magas fenntartási költségek, a tényleges ok viszont a kibontakozó kuruc mozgalmaktól való félelem lehetett. a rendelet értelmében 1702. március 31-én kezdetét vette a külső vár felrobbantása. a munkálatokat Dumont francia hadmérnök és Pfeffershofen, a budai vár parancsnoka irányították. a robbantás és a bontás különösen a Baldigara-féle erődítéseknél komoly szakértelmet igényelt. az egyik fülesbástyát például hat aknajárattal és a hozzá csatlakozó 24 járattal fúrták meg. a külső vár lebontása három hónapot vett igénybe. a vár katonai szerepe ezzel minimálisra csökkent, korábbi püspöki lakóvár funkcióját sem kaphatta vissza, mert a Kassáról visszaköltöző egri püspökség a városban keresett helyet új központjának felépítésére. 1715-32 között a Hatvani kapu közelében épült fel az új püspöki palota, mellette pedig 1726-ban a barokk székesegyház. 1727-28 között folyt a kórház építése, 1758-73 években pedig elkészült az eger barokk városképét ma is jelentősen meghatározó minorita templom.
A 17. század elejére datálhatjuk a belvárosi negyedek, a „fertályok" kialakulását, melynek alapját a hajdúk tizedes (decurio) beosztása adta. a betelepülő németek nevezték a városrészeket „viertel"-nek, 1712-től. a negyed élén álló elöljáró a fertálymester, mely elnevezés a német „viertelmeister" szóra vezethető vissza. Főbb feladataik 1848 előtt az alábbiakban foglalhatók össze:
- Tájékoztatták a negyed lakóit az országos, földesúri, megyei, helyi tanácsi rendeletekről.
- Részt vállaltak az adóösszeírásban, bevallásban, beszedésben.
- Segítettek a földesúri és városi monopoljogok érvényesítésében (bor-pálinka behozatali tilalmak).
- Tűzrendészeti, tisztasági rendeletek betarttatása.
- Ellenőrizték a megállapított napszámbért, idegenek elszállásolási tilalmát, az erkölcsös életet stb.
A fertálymesterek - bár némileg csökkenő szerepkörben - 1949-ig folyamatosan működtek egerben. ezt követően a tisztség megszűnt, majd a rendszerváltás után 1995-től újjáéledt, mint a város egyik fontos szellemi öröksége.
A 17-19. században eger környékén is jellemző volt, hogy a gazdálkodóknak két telke volt a településen. az egyik, a kisebb alapterületű - a lakótelek - a település központjában vagy annak közelében volt, míg a másik, a nagyobb méretű szolgálta elsősorban a gazdálkodás céljait és a település szélén helyezkedett el. ez a megosztott vagy szálláskertes típus a régebbi a csoportos települések között, melynek emléke még a 19-20. században is élt a Bükk-vidéken több, akkor már osztatlan településen. eger a 18. század végén -17 ezer fővel - az ország hatodik legnépesebb városa, elsősorban a beköltöző paraszti népességnek köszönhetően. a városfalon belül kialakuló barokk püspöki központ településszerkezetére e népességnek semmilyen hatása nem volt. lakhelyük, a falon kívül létrej ött külvárosok, a hóstyák azonban a hagyományos településképet tükrözték. az egri hóstyák a megosztott településrend hajdani meglétére engednek következtetni.
Helyükön a 17. század végén, 18. század elején még szérűskertek voltak, melyek benépesülése az 1700-as években részben a beltelek tulajdonosok kiköltözésével, de főként az egri munkalehetőségek miatt a városba érkező parasztok letelepedésével felgyorsult. a telkek elaprózódását a városi tanács a19. század során igyekezett rendeleti úton megakadályozni, több-kevesebb sikerrel. a 20. század elején a hóstyák paraszti lakosságának házai többségében kis méretű, szűk udvarokon álltak. a telkek többsége olyan keskeny volt, hogy a lakóház mellett a szomszédos portáig csak a széles, kétszárnyú nagykapu fért el rajta. ezért az utcaképet a legtöbbször a zárt sorú beépítés jellemezte. az egri hóstyák népi építkezésére vonatkozóan a 18. század elejétől rendelkezünk kiterjedtebb forrásanyaggal.
Helyükön a 17. század végén, 18. század elején még szérűskertek voltak, melyek benépesülése az 1700-as években részben a beltelek tulajdonosok kiköltözésével, de főként az egri munkalehetőségek miatt a városba érkező parasztok letelepedésével felgyorsult. a telkek elaprózódását a városi tanács a19. század során igyekezett rendeleti úton megakadályozni, több-kevesebb sikerrel. a 20. század elején a hóstyák paraszti lakosságának házai többségében kis méretű, szűk udvarokon álltak. a telkek többsége olyan keskeny volt, hogy a lakóház mellett a szomszédos portáig csak a széles, kétszárnyú nagykapu fért el rajta. ezért az utcaképet a legtöbbször a zárt sorú beépítés jellemezte. az egri hóstyák népi építkezésére vonatkozóan a 18. század elejétől rendelkezünk kiterjedtebb forrásanyaggal.
1.kép az egri líceum épülete korabeli képeslap, 1910 k.
A házak falazatának építőanyaga is a természeti környezet kínálta lehetőségekhez igazodott. A Bükk-hegység környezete és az ettől északra elterülő hegy- és dombvidék fában rendkívül gazdag volt, így a 18. század második feléig a külvárosokban mind a gazdasági, mind pedig a lakóépületek elsősorban fából készültek. a törökök kiűzését követően, 1688-ban 209 lakóházat írtak össze a városban, melyek 76%-a, 158 épült fából. Kőből és fából 27 épület készült, melyek földszintjét építették kőből, a felette lévő második vagy esetleg harmadik szintet már fából készítették. ezek párhuzamai a korabeli török építészeti hagyományban kereshetők. Kőházat 23-at vettek számba. az összeírás a hóstyák kialakulása előtt készült, ami azt mutatja, hogy eger belső magjában is jellemző volt a faház ebben az időszakban.
A város belső fertályai a következő évtizedekben hatalmas változáson mentek keresztül. a faházak aránya fokozatosan csökkent, melyet a tüzek és az árvizek is gyorsítottak: „az el mult esztendőben... eger vize nagy árja...az házat földig le törölte, kinek fái és zsindelei csak tüzelő fánál többet nem érnek". „Jobbára régi fa Török épületek, egy nehány esztendőkkel ez előtt azon uczában veszedelmes tűz támadván, miatta sok házak el égtek" - olvashatjuk a városi tanács jegyzőkönyvében 1758-ban, illetve 1770-ben. az újjáépítésnél már elsősorban követ használtak.
A városfalon kívüli telkeken, melyek közül a Maklári-hóstya későbbi területe külön is kiemelhető, szérűskertek voltak. itt az 1710-es évekig fából készült istállók, csűrök álltak, ahol a belvárosban lakók gazdálkodtak. egernek ez a kétbeltelkes jellege a hóstyák benépesülésével párhuzamosan fokozatosan eltűnt a 18. század közepére. az újonnan betelepülők, illetve a belvárosból a külső telkekre kiköltözők lakóépületeit is jelentős arányban fából emelték a század közepéig. az erdők megfogyatkozása és a Mária Terézia idején kiadott erdővédelmi statútumokkövetkeztében, a népi építészetben a fa felhasználását a nyílászárók és a tetőszerkezet építésére igyekeztek korlátozni.
1770-ben az „öreg Forgács györgy kontár ácsnak" a magisztrátus engedélyezte a faházak javítását, de amikor a Hatvani hóstyán „goliba forma házat" készített az Ács és Kőmíves Céh minden szerszámát elkobozta. a városi tanács, azonban védelmébe vette a kontár ácsot és a munkaeszközeit elkobzó céhmestereket „áristomba", azaz börtönbe vetette, a szerszámokat pedig hajdúk hozták el a házukból.
1770-ben az „öreg Forgács györgy kontár ácsnak" a magisztrátus engedélyezte a faházak javítását, de amikor a Hatvani hóstyán „goliba forma házat" készített az Ács és Kőmíves Céh minden szerszámát elkobozta. a városi tanács, azonban védelmébe vette a kontár ácsot és a munkaeszközeit elkobzó céhmestereket „áristomba", azaz börtönbe vetette, a szerszámokat pedig hajdúk hozták el a házukból.
2. kép az érseki palota, 1920 k.
A 18. század második felében még nagyon sok faház állt a hóstyákon. Jellemző azonban, hogy az ezekről szóló forrásokban gyakran használták a régi, ócska, roskatag jelzőket. egy 1790-ben történt adásvétellel kapcsolatban az alábbiakat jegyezték fel: „vagyon egy fa ocska Házuk itt a Hatvanyi hóstyán...melyet romlandó státussára nézve az atyafiakkal, gazda emberekkel becsültünk Száz forintra és abban az árban meg is vette". egerben az 1784-ben épült hagyományos faházról szól az utolsó adat, így nem véletlen, hogy emléke az elmúlt században már elsősorban néhány gazdasági épületben maradt fenn.
A város jogi helyzete is átalakult a török kiűzését követően. 1687-1695 között kamarai irányítás alatt állt (budai kamarai adminisztráció) és a szabad királyi városhoz hasonló jogai voltak. 1695-1848 (1854) püspöki (földesúri) város jogállását a Fenesy György püspökkel kötött egyezmény szabályozta. a főbírót és a tanácsot a püspök jelölte, de a város lakói választhatták. a magisztrátus joga volt a polgárjog megadása. a földesúri jóváhagyáshoz kötött korlátozott statutumalkotási jog jellemezte. eger 1870 után vált rendezett tanácsú várossá.
3. kép A Káptalan utca, 1920 k.
A fentiekben említettük, hogy 1787-ben 17 ezer lakosa volt a településnek, ekkor az ország hatodik legnépesebb városa volt eger. a dualizmus korában 1869-ben 19.150 lakost számláltak, de ezzel már csak a huszadik legnépesebb magyarországi város volt. Kérdés, hogy a népességnövekedés lelassult-e? az adatok nem ezt mutatják. 1784-1845 között a lakosság lélekszáma 10 %-kal nőtt, 1850-1900 között 22%-kal.
Ha nagyobb periódust vizsgálunk, 1825-1900 között eger lakossága 40%-kal nőtt, ami jóval nagyobb népességnövekedést mutat a korábbi évszázadokhoz képest. az ok, hogy ezzel a jelentős gyarapodással is hátrább szorult eger a magyarországi városok sorában, hogy nagyvárosaink ekkor jóval intenzívebben növekedtek. az egerhez hasonló népességű városok közül
Kassa lakossága megháromszorozódott, Mis-kolcé pedig megduplázódott. eger népességnövekedése tehát az országos átlagot elérte, de a városok növekedési átlagértéke alatt maradt. a fejlődés töretlen a dualizmus korában, de annak üteme elmaradt a legdinamikusabban fejlődő városokétól. az okot az ipar és a közlekedés fejlődésében kereshetjük. egert elkerülte a vasúti fővonal, a várost egy szárnyvonal éri el 1872-ben (Füzesabony-eger), majd 1908-ban (eger-Putnok) nyitás észak felé. a fejlett kisipar válságba kerül a 19. század végére: 1890: 4069, 1892: 3727 főt foglalkoztatott.
Ha nagyobb periódust vizsgálunk, 1825-1900 között eger lakossága 40%-kal nőtt, ami jóval nagyobb népességnövekedést mutat a korábbi évszázadokhoz képest. az ok, hogy ezzel a jelentős gyarapodással is hátrább szorult eger a magyarországi városok sorában, hogy nagyvárosaink ekkor jóval intenzívebben növekedtek. az egerhez hasonló népességű városok közül
Kassa lakossága megháromszorozódott, Mis-kolcé pedig megduplázódott. eger népességnövekedése tehát az országos átlagot elérte, de a városok növekedési átlagértéke alatt maradt. a fejlődés töretlen a dualizmus korában, de annak üteme elmaradt a legdinamikusabban fejlődő városokétól. az okot az ipar és a közlekedés fejlődésében kereshetjük. egert elkerülte a vasúti fővonal, a várost egy szárnyvonal éri el 1872-ben (Füzesabony-eger), majd 1908-ban (eger-Putnok) nyitás észak felé. a fejlett kisipar válságba kerül a 19. század végére: 1890: 4069, 1892: 3727 főt foglalkoztatott.
A nagyipar kibontakozása lassan történt meg. a kezdeti alapítási hullám után több cég is csődbe jutott: a cukorgyár 1872-ben, a Schwarz-féle gőzmalom (100 munkás) 1886-ban, az első egri Kályhagyár pedig 1882-ben ment tönkre. izmosodó gyárakat, üzemeket a század végétől találhatunk: első magyar lakatos és lemezárugyár rt. (1893-tól 160-170 fő), Dohánygyár 1894-től, (1901-ben már 670 főt foglalkoztat), egri nyomda rt, Wind istván építő-ipartelepe, Stecz vasöntöde. Számos pénzintézet is alakult ebben az időszakban: 1846 Heves megyei Takarékpénztár; 1876 egri Takarékpénztár; 1894 agrár Takarékpénztár; 1904 Heves megyei Hitelbank; 1906 Heves megyei népbank.
4. kép egri piac a Kossuth lajos téren korabeli képeslap, 1900 k.
A fejlődést hátráltatták a 19. század második felében történt természeti csapások, járványok. Ki kell emelni az 1870-es kolera járványt, 1878. augusztus 31-én a városra tört árvizet és az 1886-tól pusztító filoxérát, mely a lakosság jelentős részének megélhetést nyújtó szőlőültetvényeket tette tönkre. eger a dualizmus kori fejlődésében fontos tényező volt az egyházi központ, az iskolaváros szerep, a jelentős hivatalnoki réteg (közigazgatás, igazságszolgáltatás) és a katonai jelenlét.
IRODALOM
Bereznay Imre 1995. eger aXiX. században. eger.
Demeter Gábor 2006. a dualizmus kori eger lassú népességnövekedésének demográfiai hátteréről. Debrecen.
Nagy József 1978. eger története. Bp.
Sugár istván 2002. az egri vár históriája. Bp.
Veres Gábor 2007. a népi lakóház és berendezése. in: az egri hóstyák. eger.
sulinet.hu/oroksegtar/
Megjegyzés küldése