(1000-1038) augusztus közepe, pontosabban Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) a törvénylátó napok ideje volt Fejérváron, ahol ekkor ült össze a királyi tanács is. A nap későbbi jelentőségét növelhette, hogy 1038-ban István is épp augusztus közepén halt meg.
-1083-ban a korábban augusztus közepén, 15-én megült törvénylátó nap átkerült 20-ára, és 1083-ban ezen a napon avatták szentté a fehérvári bazilikában I. Istvánt.
-Augusztus 20-a Nagy Lajos uralkodásától kezdve szerepel a naptárakban egyházi ünnepként.
-Az ünnep 1891-ben lett munkaszüneti nap
-1926-ban már egy egész héten át ünneplik az államalapítót.
-1950-ben betiltják a körmeneteket (a Bazilikánál megtartott körmenet hivatalosan 1989-ben éledt újjá), az ünnep nem tűnik el a naptárból, csak a jelentése módosul.
-A rendszerváltás után, 1991-ben iktatták törvénybe augusztus huszadikát, mint hivatalos állami és egyházi ünnepet.
Augusztus huszadika azért is fontos, mert a hagyományosan ekkor tartott pogány aratóünnepségeket az egyház Sarlós Boldogasszony, vagyis Szűz Mária ünnepévé krisztianizálta - az Aranybulla pedig rögzíti a szent király ünnepének (törvénynapok) megtartását, ezzel összeolvasztva a két hagyományt.
-A kenyér szó az újkori magyar köznyelvben csak a magas, erjesztett kenyeret jelenti. Számos európai nyelvben viszont a megfelelő szó jelentése magában foglalja egyrészt a kenyér régi formáját, az erjesztetlen lapos lepényt, másrészt pedig a kalácsféléket is. A magyar kenyér fogalom az utóbbiakra sosem terjedt ki igazán, a lepénykenyérre viszont igen.
- Kenyerünk jellegzetes és egyedülálló készítménye volt a konyhaművészetnek. Régen a tálalás eszköze is volt, helyetesítve a tányért, de sütemény is volt - mákos guba.
- Házi kenyerünk - tápanyaggazdagsága, biológiai értéke mellett - változatos is volt: -a Csallóközben a párélesztős burgonyás kenyeret ették; Csáktornyán a cukros élesztővel készült fehér kenyeret kedvelték; alma szüretkor sok helyen a burgonya helyett almát tettek a tésztába; használtak sovány tejet is ( az un. czökös kenyérbe bor és tej is került).
A jó házi kenyerünk készítését - mely lassú kelesztéssel készült, 4-6 kg-os, domború, nagy majdnem félgömb alakú kenyér volt - liszt szitálással kezdték és kovászolással folytatták.A kovászolás maga is igen változatos volt: használták az előző sütésből félretett és kiszáradt tésztacsomót; komlós korpát; különleges ízt adott az ún. párélesztő (sárgarépa, petrezselyemgyökér, vöröshagyma, zsályalevél, komlóvirág, aromásító növények langyosra hült főzőlevével leöntötték a korpát, majd egy darab kovászt beledagasztottak - napon megszárították és ritka szövésű vászonzacskóban szellős helyen évekig is eltarthatták).
A munka nagy volt, de az eredménye nem különben, így méltán válhatott a kenyér az életfenntartás szimbólumává. A kenyérszelés pedig szertartás, a megélhetés szimbóluma.
pekrend.hu
-1083-ban a korábban augusztus közepén, 15-én megült törvénylátó nap átkerült 20-ára, és 1083-ban ezen a napon avatták szentté a fehérvári bazilikában I. Istvánt.
-Augusztus 20-a Nagy Lajos uralkodásától kezdve szerepel a naptárakban egyházi ünnepként.
-Az ünnep 1891-ben lett munkaszüneti nap
-1926-ban már egy egész héten át ünneplik az államalapítót.
-1950-ben betiltják a körmeneteket (a Bazilikánál megtartott körmenet hivatalosan 1989-ben éledt újjá), az ünnep nem tűnik el a naptárból, csak a jelentése módosul.
-A rendszerváltás után, 1991-ben iktatták törvénybe augusztus huszadikát, mint hivatalos állami és egyházi ünnepet.
Augusztus huszadika azért is fontos, mert a hagyományosan ekkor tartott pogány aratóünnepségeket az egyház Sarlós Boldogasszony, vagyis Szűz Mária ünnepévé krisztianizálta - az Aranybulla pedig rögzíti a szent király ünnepének (törvénynapok) megtartását, ezzel összeolvasztva a két hagyományt.
Tűzijátékot először 1927-ben láthatott az ünneplő tömeg a Gellérthegyről, egy évvel később a Szabadság téren felavatták az ereklyés országzászlót.
A szocialista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, ezért újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették.
Az "új kenyér ünnepe" eredetileg nem augusztus 20-án volt, és nem is 1947-48-ban találták ki. A kenyér- és gabonaünnepként ismert Szent István-napi esemény (amikor nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel köszöntik a vendéget) valójában Darányi Ignác nevéhez köthető. Az egykori földművelésügyi miniszter ugyanis a 19. század végén kirobbant aratósztrájkok megfékezése érdekében országszerte aratóünnepeket szervezett.
A szocialista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, ezért újította azt meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették.
Az "új kenyér ünnepe" eredetileg nem augusztus 20-án volt, és nem is 1947-48-ban találták ki. A kenyér- és gabonaünnepként ismert Szent István-napi esemény (amikor nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel köszöntik a vendéget) valójában Darányi Ignác nevéhez köthető. Az egykori földművelésügyi miniszter ugyanis a 19. század végén kirobbant aratósztrájkok megfékezése érdekében országszerte aratóünnepeket szervezett.
 |
| illusztráció - fotó: |
Az új kenyér napját a középkori Magyarországon július 15-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották: ekkor vitték be a kenyeret a templomba, ahol megáldották, megszentelték. Ehhez a naphoz köthető az aratási felvonulás is, amikor a kalászkoszorút vivő lányokat a többiek lovaskocsin követték. Első útjuk a templomhoz vezetett, ahol hálaimát mondtak az aratás befejezésére.
Az első magyar kenyérünnepet 1937-ben Szegeden, Péter-Pál napján rendezték meg Szegeden (Péter-Pál napján megcsendül a kasza, illetve Péter-Pál másnapján, hogy pontosak legyünk, mert hisz Péter-Pál maga ünnep. De az ünnepet követő hajnalon évszázadok óta valóban percnyi pontossággal megcsendül, hibátlanul, úgy ahogy a költemények mondják.), ahova 150 ezer ember jött el. A másodikat 1941-ben, a Bácska visszacsatolása alkalmából, Szabadkán. 1945 után pedig a politikai pártok mindegyike megpróbálta a rítust saját ideológiájának szolgálatába állítani, és ez a leginkább a kommunista pártnak sikerült.
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
Pár gondolat a kenyérről:
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
Pár gondolat a kenyérről:
-A kenyér szó az újkori magyar köznyelvben csak a magas, erjesztett kenyeret jelenti. Számos európai nyelvben viszont a megfelelő szó jelentése magában foglalja egyrészt a kenyér régi formáját, az erjesztetlen lapos lepényt, másrészt pedig a kalácsféléket is. A magyar kenyér fogalom az utóbbiakra sosem terjedt ki igazán, a lepénykenyérre viszont igen.
- Kenyerünk jellegzetes és egyedülálló készítménye volt a konyhaművészetnek. Régen a tálalás eszköze is volt, helyetesítve a tányért, de sütemény is volt - mákos guba.
- Házi kenyerünk - tápanyaggazdagsága, biológiai értéke mellett - változatos is volt: -a Csallóközben a párélesztős burgonyás kenyeret ették; Csáktornyán a cukros élesztővel készült fehér kenyeret kedvelték; alma szüretkor sok helyen a burgonya helyett almát tettek a tésztába; használtak sovány tejet is ( az un. czökös kenyérbe bor és tej is került).
A jó házi kenyerünk készítését - mely lassú kelesztéssel készült, 4-6 kg-os, domború, nagy majdnem félgömb alakú kenyér volt - liszt szitálással kezdték és kovászolással folytatták.A kovászolás maga is igen változatos volt: használták az előző sütésből félretett és kiszáradt tésztacsomót; komlós korpát; különleges ízt adott az ún. párélesztő (sárgarépa, petrezselyemgyökér, vöröshagyma, zsályalevél, komlóvirág, aromásító növények langyosra hült főzőlevével leöntötték a korpát, majd egy darab kovászt beledagasztottak - napon megszárították és ritka szövésű vászonzacskóban szellős helyen évekig is eltarthatták).
A kovászoló anyagot este langyos vízzel "felverték", majd pár órán át hagyták erjedni. Amikor hólyagos lett -általában éjfélkor -, kezdték a dagasztást; a megfelelő mennyiségű lisztből a már erjedő kovásszal, sóval, vízzel tésztát "gyúrtak", a dagasztás nehéz munkájával egyenletesre dolgozták a tésztát. Ezt követően hajnalig hagyták majd átdolgozva szakajtották, kosárba helyezték. Amíg a kenyértészta így pihent a kemence felfűtése is megtörtént. Bevetéskor a jól megkelt, rengő kenyértészta lapátra került, féloldalt megvágták és megmosták a tetejét, majd be a kemencébe.
A munka nagy volt, de az eredménye nem különben, így méltán válhatott a kenyér az életfenntartás szimbólumává. A kenyérszelés pedig szertartás, a megélhetés szimbóluma.
Megjegyzés küldése