Gárdonyi Géza a Líceum leghíresebb diákja, aki az 1878/79-es iskolai év második felében került Egerbe, amikor felvették a tanítóképzőbe. Ezúttal róla olvashatnak Helytörténeti rovatunk következő részeként, Kiss Péter, a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár munkatársának válogatásában.
Másodéves korában az ifjú Gárdonyi Géza a Drukk című, kékre litografált tréfás lapot szerkesztette és rajzolta, de az az ötödik szám után az érdeklődés hiánya miatt megszűnt. Az első félévi bizonyítványa 1881-ben egy kellemetlen meglepetéssel szolgált: magyar nyelv és irodalomból elégtelent kapott az azt tanító Répássy Jánostól, aki 1878 és 1881 között oktatta az Egerben tanuló Gárdonyi Gézát. A javítóvizsgán Répássy azt mondta, hogy „Fiam, Tebelőled sose lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.”
Emberi kapcsolatuk ennek ellenére is barátságosan alakult, mert az író csak a szépre emlékezett. Erre az alapot az adta, hogy ugyancsak Répássy korábban dicsérte Gárdonyi egyik írását. Erről az író így ír 1912-ben megjelent Hosszúhajú veszedelem című könyvének egykori tanára számára dedikált példányában: „Répássy János úrnak. Aki a legelső, karácsoni tárgyú írásomat dicsérettel különböztette meg a társaimétól – (1879-ben) – ezt a legutóbbi, szintén karácsoni tárgyú irásomat talán megintcsak érdeklődéssel fogja elolvasni. Tisztelő tanítványa: Gárdonyi Géza.” A Két katica-bogár című, 1906-ban megjelent kötetének dedikációja pedig a következő: „Az első példány az első mesteremnek főtiszt. Répássy János úrnak Gárdonyi Géza.”
Gárdonyi Géza várbéli sírjánál az író tisztelői 1935-ben Fotó: Fortepan
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: HEOL.HU


Megjegyzés küldése