0
Az egri érseki palotában nyíló kiállítások célja nem csupán az egyházművészeti vonatkozású ismeret- és emlékanyag minél változatosabb, élményszerű bemutatása, hanem olyan összefüggések közvetítése is, melyek nem csupán helytörténeti fontossággal bírnak, hanem egy-egy stíluskorszak eszmeiségét is hűen tükrözik.

Az egri bazilikához kapcsolódó emlékanyag ismertetése során éppen ezért nem csupán a jelenlegi, Hild József által tervezett épület kerül bemutatásra, hanem annak meg nem valósult tervvariációi is. A Heves megyei levéltárban őrzött különböző tervezetek ugyanis jól tükrözik a késő barokk, majd a klasszicista stílus jellegzetességeiből fakadó építészeti formák, egyben az építtetői szempontoknak a folyamatos változását is.

A jelenlegi helyén álló korábbi Szent Mihály-templom szerepe azután értékelődött fel igazán, hogy a 16. század közepén Perényi Péter hadászati célra átépíttette a várbéli székesegyházat. Hogy a káptalan a híres 1552-es ostromot követően is elláthassa a hívek lelki gondozását, a harcok során megrongálódott, vélhetően eredetileg gótikus stílusú Szent Mihály-plébániatemplomot nemsokára újjáépítették.


A régi - új épület azonban hamarosan szűkösnek bizonyult: az egri püspökség (majd érsekség) reprezentációs igénye, illetve a hívek gyarapodó száma egyaránt megkívánta egy új templom megterveztetését.

Telekessy István püspök 1712-ben szerződött a templom "alapjaiból történő újonnani felépítésére." A püspök halálát követően Erdődy Antal Gábor folytatta az építkezést, de úgy, hogy Giovanni Battista Carlone tervei alapján az épület eredeti méreteit jelentősen megnövelte. Bár 1727-re már az új főhomlokzat is elkészült, a templom belső díszítése még évtizedekig elhúzódott.

A később e munkálatokra nagy összegeket áldozó Eszterházy Károly püspök volt egyébként az, aki egy teljesen új székesegyház építését is célul tűzte ki, így megbízta a líceum befejezésén munkálkodó tatai építőmestert, Grossmann Józsefet az új épület tervrajzainak elkészítésével.

Ennek végeredménye, az 1784-es keltezésű, tizenegy oldalas, alaprajzokat, hosszmetszeteket és homlokzatrajzokat egyaránt tartalmazó, gondos kivitelezésű együttes másolati példánya szintén az új kiállítást gazdagítja majd.

Ezen időszakban egy másik, szintén bemutatásra kerülő tervezet is készült Zillach György Károly kamarai és prímási építőmester jóvoltából. A két barokk tervsor közös jellemzője, hogy - különösen a kéttornyos főhomlokzatokkal - bizonyos fokú merevséget, a késő barokk - kora klasszicista formák egyesítésének kísérletét tükrözik úgy, hogy a kupola még egyik tervezetben sem jelenik meg. Eszterházy végül mégsem építtette meg az új székesegyházat - ez a feladat egyik utódjára, Pyrker János Lászlóra hárult.

Az érsek először Johann Baptist Packh bécsi építészt bízta meg a tervek elkészítésével, ám a Pyrker velencei kötődését egyértelműen idéző, különálló harangtoronnyal elképzelt épületegyüttes sokak tetszését nem nyerte el. A kiállításban szintén megtekinthető tervrajz egyik legismertebb kritikusa maga Kazinczy Ferenc volt, aki ezt írta róla: "se kupolája, se tornya…a külső nem templomot annunciál." E bírálatok hatására, Pyrker felkérésének eleget téve készítette el végül egyik legnevesebb klasszicista építészünk, Hild József azokat a terveket, melyek végül a ma is látható székesegyház megépítéséhez vezettek.

forrás: .egriersekipalota.hu

Megjegyzés küldése

 
Top