0

A fiatalabb egriek talán már csak nosztalgiázó szüleiktől tudhatják, hogy volt egyszer egy egri dohánygyár, amelynek helyén ma az Agria Park található.

Akik valaha itt dolgoztak, tudják, mit jelentett ez a vállalat az egrieknek. Megélhetést, boldogulást, előre haladást, szociális biztonságot. 

Akik nem voltak tagjai a kollektívának, azok is jól emlékeznek arra, mit köszönhet a város a gyárnak. A hetvenes, nyolcvanas években a cég szponzori tevékenységének köszönhetően az egri labdarúgás a legfényesebb időszakát élte, az egri kórház a legkorszerűbb és legdrágább műszerekkel gyarapodott, s számos közintézmény is számíthatott támogatásra.

Eger, az egykori Dohánygyár tornya és a díszkút az Agria Parkban, Fotó: Kupcsik Sarolta

Sok család a gyárnak köszönhette első otthonát, de azt is, hogy a dolgozók gyermekei a város legjobban felszerelt óvodájában cseperedhettek, míg szüleik dolgoztak. A 60-as évektől a 90-es évekig 15 százalékról 75-re nőtt a szakképzett dolgozók aránya, merthogy a cég mindenkit támogatott, aki tanulni akart. Ösztöndíjjal, munkaidő kedvezménnyel.

Ilyen csak a mesében van – mondhatnánk lakonikusan szétnézve a mai hazai vállalati környezetben. 

Pedig még mindig akad néhány cég, amelynek vezetése azt vallja: a teljesítmény a dolgozók hozzáállásán és közérzetén múlik.

Az egykori dohánygyári kollektíva tagjait múltidézésre várják az Agria Parkba szeptember 13-án. Ebből az alkalomból látogattuk meg dr. Domán László egykori vezérigazgatót otthonában. Arra kértük, meséljen a „daliás” évekről.

– Ön 1965-ben került főmérnökként a gyárba, s 1970-ben elődje nyugdíjba vonulása után választották a vezérigazgatói posztra. Innentől kezdve nemcsak itthon, hanem világviszonylatban is egyre nagyobb presztízse lett a cégnek. Mi állt a siker hátterében?

– Egerben versenyképes márkájú termékeket állítottunk elő, s a gyártmányfejlesztésnek köszönhetően 1972-ben elkezdődött a Golden Smart cigaretta gyártása az Austria Tabak licence alapján. 1978-ban a Philip Morris a Marlboro cigaretta gyártására írt alá licence-szerződést, s ennek gyártására Eger kapott felhatalmazást. A vállalat privatizációja 1989-ben történt, 1991-ben pedig a cégbíróság bejegyezte az Egri Dohánygyár Kft., a Philip Morris, az Austria Tabak, az Állami Vagyonügynökség illetve az önkormányzat tulajdonjogát. Végül 1992-ben a Philip Morris kivásárolta az összes üzletrészt, és egyedüli tulajdonossá vált. A cég 2005-ben döntött úgy, hogy bezárja a gyárat…

– A végítélet sokkolta a várost, épp ezért kanyarodjunk vissza a boldog, gyarapodó évekre. Mire a legbüszkébb azokból az évtizedekből?

– Egyértelműen az emberközpontú vállalatirányításra. Ennek lényege: a vezető elsődleges dolga az, hogy az alkalmazottai helyzetén, életkörülményein javítson. Ez a mottó egyébként a hatvanas évek közepén egy tokiói világgazdasági konferencián hangzott el, s akkoriban számos cég próbált ennek szellemében működni.

Dr. Domán László 1970-től 1991-ig irányította az egri dohánygyárat. Bízik abban, hogy 
szeptember 13-án sok volt munkatársával találkozhat az Agria Parkban. 
FOTÓ: BENKE PÉTER

A dohánygyárban is erre törekedtünk. Megépült a kétszáz gyermeket befogadó, legkorszerűbb óvoda, a gyári dolgozók használhattak először a városban konditermet, szaunát, mindennel felszerelt sportpályát. A továbbképzésre mindenkinek lehetősége volt, hiszen a cég mindenkit támogatott, aki tanulni akart.

A várostól évente 30-40 lakásbérlői kijelölési jogot vásároltunk, hogy otthonhoz juttathassuk a kollektíva tagjait és családjaikat. 1995-re elértük, hogy a dolgozók bérszínvonala a legmagasabb legyen a városban. Az sem utolsó szempont, hogy a dolgozói közösségek valóban összetartottak, s ma már mindegy is, hogy ezt brigádmozgalomnak vagy másnak nevezzük.

 borítókép - dohanymuzeum.hu

bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: HEOL.HU ,,, 2015. 

Megjegyzés küldése

 
Top