0

Ha Észak-Magyarország és Heves megye látnivalóiról van szó, történelmi jelentősége miatt a többségnek legelőször Eger ugrik be. Pedig tőle öt kilométerre a Bükk-hegység lábánál elterülő lejtőkön ott vár minket a mindössze 2000 fős Egerszalók, ami több okból is kitűnik a régió falvai közül: páratlan természeti adottságokkal és turisztikai vonzerővel rendelkezik, ráadásul olyan községről van szó, ahonnan a tendenciákkal ellentétben nem elvándorolnak, inkább visszaköltöznek és letelepednek a fiatalok.

Neve összefonódott a látványos, 120 négyzetméteres sódomb alkotta termálfürdővel, de ezen felül is számos más érdekesség rejtőzik a Laskó-patak völgyében megbúvó faluban.


Egerszalókot már a honfoglalás óta lakják, a híressé vált sódomb viszont egy szerencsés XX. századi véletlennek köszönheti a létrejöttét: az 1961-es években a falu déli részén épp kőolaj és földgáz után kutattak a szakemberek, és alaposan meglepődtek, mikor a fúrófej nyomán olaj helyett termálvíz tört fel a 410 méteres mélyből. A felbecsülhetetlen értékű, 65-68 celsius fokos hévíz kicsapódása hozta létre a különleges látványt nyújtó, 1200 négyzetméteres mészkőlerakódást, amely Európában is ritkaságnak számít. Eleinte engedély nélkül telepítettek oda medencét a környékbeliek örömére, mára pedig tömegeket is kiszolgálni képes infrastruktúrát építettek ki a természeti képződmény köré. A lényeg azonban nem változott: fenyőerdőkkel körülölelve, mesebeli környezetben ejtőzhetünk a meleg vízben, mintha csak hófehér felhők között csücsülnénk.

Bár a sódomb Egerszalók legvonzóbb látványossága, se szeri, se száma a kikapcsolódási lehetőségeknek és látnivalóknak. A falu másik végében található a Laskó-patakkal 130 hektárosra duzzasztott mesterséges tó, az Egri-Bükkalja legnagyobb felszíni vize, amely kirándulásokra, horgászásra egyaránt alkalmas. A közelben ezenkívül is rengeteg túraútvonal elérhető, látványnak pedig korántsem utolsók a tufakőből faragott kőképződmények. A Bükkalja építészeti kultúráját a vidéket borító vulkáni tufa, ez a könnyen faragható és formázható kő határozza meg; kerítések, hidacskák, út menti keresztek egyaránt készültek belőle, legrejtélyesebb megjelenési formájuk pedig a kaptárkövek. A legelterjedtebb magyarázat szerint a középkori méhészet emlékei, ugyanakkor szent helyekként számon tartott oltárok, síremlékek is szerepelnek a lehetséges funkciók között.


A régió híres a kőtömbökbe vájt barlanglakásokról is, amelyeknek létrejöttét már jóval egyszerűbb megmagyarázni. Borospincéknek, istállóknak és lakásoknak egyaránt használták őket, és még az 1960-as években is laktak némelyikben. Egerszalók központjától 10 perces sétával közelíthető meg a Sáfrány utcai telep, amely ma skanzenné alakítva várja a látogatókat: a kellemesen hűvös zugokat néprajzi szempontból hitelesen rendezték be, kézműves műhelyek, oktatótermek találtak itt otthonra, a domboldalban pedig kis szabadtéri színpadot építettek rendezvények, családi programok számára. Több sziklába vájt barlang a mai napig borospinceként üzemel, hiszen a faluban a 13. század óta folytatnak szőlőtermesztést – a borkóstolást szintén Egerszalók kihagyhatatlan programjai közé soroljuk.

BOR & GASZTRO

Egerszalók az egyike annak a tizenkilenc településnek, amely az Egri borvidéket alkotja. A sokszínű hazai borvilágban sem számít megszokottnak, hogy egy borvidék egyaránt ismert legyen fehér- és vörösborairól, pedig erre a tájra ez a jellemző, ahogy ezt két legfontosabb bortípusa, az egri csillag és az egri bikavér is bizonyítja.


Az egri borok karakterét a borvidék északi fekvése, így az országos átlagnál hűvösebb klímája befolyásolja. A tél itt elhúzódhat, így sokszor viszonylag későn tavaszodik, a kék szőlők érésének ezért főként a déli, délnyugati fekvésű, melegebb dűlők kedveznek. A borvidék talajadottságai szempontjából meghatározó a riolittufa, épp ezért számít különlegességnek a Nagy-Eged hegy, amelynél a mészkő a domináns kőzet.

Ha Egerre és annak történelmére gondolunk, a legtöbbünknek valószínűleg a város török ostroma jut az eszébe. Érdemes ezzel kapcsolatban tudnunk, hogy a várvédők bátorságát erősítő vörösbor története inkább csak legenda, ezen a tájon ebben a korban még a fehérbor volt a meghatározó, a kadarka is csak később érkezett. Írásos források említik ugyanakkor az egri bikavért már az 1800-as évek közepétől, amely így egy már több mint 150 éve velünk élő borkategória.


A közelmúltban hungarikummá nyilvánított egri bikavérről érdemes azt is tudni, hogy legalább négy szőlőfajta házasításából készül. Ezek közül a legnagyobb mennyiségben az eleganciájáról, határozott savairól ismert kékfrankos van jelen a helyi és a nemzetközi kékszőlő-fajták mellett. Az egri csillag a bikavér fehér párja, amely vörös társához hasonlóan több, egymásra épülő minőségi kategóriában készül.

Ha itt járunk, nemcsak az egyre izgalmasabb egri éttermeket érdemes felfedezni, hanem a város határain túllépve a pisztrángot és a helyi sajtkészítők termékeit is. A sajtmanufaktúrák híres termékeivel – a friss krémsajttól az érlelt különlegességekig – az egyszerű piacoktól kezdve a Michelin-csillagos éttermekig bezárólag találkozhatunk. Egy klasszikus sütemény után pedig a látogatók az igazi török kávéval is megismerkedhetnek a vár tövében.

A városban a legfontosabb rendezvények ezer szállal kötődnek a borhoz, tavasszal az Egri Csillag fellövése, júliusban pedig az Egri Bikavér Ünnep is olyan alkalom, ahol a helyi borokat ételekkel együtt kóstolhatjuk. Persze abban is biztosak lehetünk, ha a helyi vízilabdacsapat bajnokságot nyer, akkor a legjobb borok kerülnek elő az ünneplésre.

forrás: fedezdfel.itthon.hu

Megjegyzés küldése

 
Top