Eger és Heves megye múltjának írott forrásai a történelemtudománnyal, a helytörténetírással és a személyes történelemmel foglalkozók számára nélkülözhetetlenek.
1596-ban Eger török kézre kerül. Ettől kezdve a vármegyei közgyűléseket a szomszédos Nógrád megyében, legtöbbször Füleken tartották, és ott őrizték a vármegye levéltárát is. Amikor 1682-ben Thököly Imre ostromolta a várat, a levéltár legrégibb, akkor 3 ládát kitevő iratai a tűz martalékai lettek, kivéve az 1657 utáni közgyűlési jegyzőkönyveket.
A vármegye hatásköre akkor már - az 1569. évi 52. törvénycikk alapján - Külső-Szolnok megye területére is kiterjedt. „Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék" csak az 1876. évi 33. törvénycikkel váltak szét, amikor létrejött Jász-Nagykun-Szolnok megye, melyhez ekkor még nem tartoztak Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörvény, Tiszaszőlős, Tiszaörs és Nagyiván községek. Históriai hagyatékunk tehát az 1876 előtti Külső-Szolnok vármegyei iratok gondozása is, amelyből elődeink csak a leválasztható 1850 utáni szolnoki törvényszéki és az 1867-1876. évi megyei és járási közigazgatási iratokat adták át a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak.
A török kiűzése idején 1683-ban tartotta Heves vármegye saját területén az első közgyűlést. 1700-ig váltakozóan Gyöngyös, Pásztó, Pata és Eger volt a megyeszékhely, a 18. század első felében, pedig állandóan Gyöngyös. A levéltárért felelős főjegyző megbízásából helyettese őrizte és gondozta a levéltárat előbb a gyöngyösi ferencrendi, majd a Szent Bertalan templomban. Dévay András aljegyző volt az, aki 1722-ben letisztázta a közgyűlési és ítélkezési jegyzőkönyveket, s rendezte az iratokat. Az 1703-1710. évi jegyzőkönyvekhez mutatókönyvet, a levéltár iratanyagáról, pedig lajstromot is készített.
Az 1749-1756 között Egerben megépített megyeházán a levéltár állandó helységet kapott. Az első közgyűlést 1756 áprilisában tartották az új megyeházában. Az iratok ide szállítása 1768 körül, az ekkor megindult nagy levéltárrendezés után történhetett.
Az archívumban folytatták a közgyűlési jegyzőkönyvek tisztázását. 1758-ban a számadási iratokat rendezték. 1763-tól az úriszékek jegyzőkönyveit a szolgabírák által hitelesítve rendszeresen beküldték a levéltárba. Az 1770. évi szeptemberi főispáni utasítás szerint a tisztviselőknek egy éven belül át kellett adniuk a levéltárnak hivatalos irataikat, hogy a levéltár azt rendezze, lajstromozza, a jegyzőkönyveket tisztázzák, kötessék be, készítsenek mutatókat hozzájuk. Ezzel az utasítással kb. egy időben indult meg Heves vármegye levéltárának önálló működése. Első levéltárosnak 1768-ban Liszkay Miklóst választották meg.
Az 1786. esztendővel II. József felszámolta nemesi megyék önkormányzatát. A vármegyék átmenetileg állami közigazgatási hivatalok lettek, a bíráskodást és annak iratait is elválasztották tőlük. A régi levéltári rendet 1790 és 1793 között állították helyre. 1812-től a jegyzőkönyvek, 1831-től a mutatók nyelve magyar lett. Az 1850-es években létrejöttek a közgyűlési és megyei törvényszéki jegyzőkönyvektől, illetve ügyiratoktól elkülönített levéltári csoportok, amelyek a korábbi századok vagy évtizedek során önállósult vármegyei tisztségek és hivatalok, valamint igazgatási feladatkörök nyomán keletkeztek.
A kiegyezés után, majd a 20. század elején az iratelhelyezés ügyének megoldására a durva selejtezést választották. Erre a sorsra jutottak előbb a Bach-rendszer alatt készített népösszeírások, a birtokbevallási könyvek, az 1668-1828 közötti bűnvádi iratok, a közgyűlési jegyzőkönyvek eredeti fogalmazványai 1848-ig, utóbb az 1850-1866 közötti egri és szolnoki megyefőnöki iratok, az 1871 előtti összes községi számadás, az 1869. évi népszámlálás összeíró lapjai, az 1867-1897 közötti járási iratok egy része.
Az 1896-os millennium idejére Heves vármegye levéltárában is felébredt a múlt feltárása iránti tudományos igény, s ettől kezdve a levéltárnokok az iratkezelés mellett történelmi kutatómunkát is folytattak. Orosz Ernőt emelhetjük ki elsőként, aki sok értékes iratnyilvántartást készített (pl. az 1848 előtti közgyűlési anyag leltárát, a nemeslevelek jegyzékét, a megyei tisztviselők névsorát, a térképek, céhlevelek, végrendeletek lajstromait), de ő írta meg a „Heves és volt Külső-Szolnok vármegyék nemes családjai" című kötetet is. 1927-ben költözött a levéltár a 18. században épített, majd a 19. században újabb emelettel bővített vármegyei börtön épületébe.
Ekkor selejtezték 1924-ig az összes alispáni, kihágási és járási iratanyagot, 1900-ig a közigazgatási bizottság iratait, a pénztári iratokat, az árvaszék anyagát 1907-ig. 1927-1950 között kizárólag a törvényhatóság központi szerveinek iratanyagát helyezték el a levéltárban. A főispáni, járási és községi iratok túlnyomó része az 1944. év hadieseményei, illetőleg az 1947-1949 közötti nem ellenőrzött selejtezések következtében megsemmisült, még keletkezésük helyszínén, az iratképző szerveknél. A levéltárban levő iratanyagot háborús károsodás nem érte.
Annak mennyisége 1950-ben 1000, 1961-ben 1700, 1989-ben közel 5000 iratfolyóméter volt, azaz ilyen hosszúságot tettek ki a polcokra és kartondobozokba helyezett iratok. Jelenleg ez a szám eléri a 8400 ifm-t, melynek mintegy kétharmada 1950 után keletkezett.
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: /mnl.gov.hu
Eger 3300, Mátyás király út 62.
Megjegyzés küldése