El ne feledjétek, vannak köztünk keskeny vágányú vasutasok is – hangzik a dal.
El ne feledjétek: volt. Volt valaki, aki által kicsit jobban megismertük a minket körülvevő, -ölelő, -szorító világot, aki miatt kicsit másként szippanthattunk bele abba a bizonyos szűk levegőbe, s rájöhettünk, hogy őszinte, kimondott, megénekelt szavakkal kicsit jobbá tehető a múlt, elviselhetőbbé a jelen, s reményt keltőbb lehet a jövőnk, ebben a kis, eltékozolt, ellehetetlenített országban, amit Magyarországként ismerünk.
Cseh Tamás ugyanis ezt hozta el gitárjával, Bereményi Géza gondolatait egyéni hangján, sziporkázó szellemén átszűrve, mindannyiunknak, akik meg akartuk, tudtuk hallani a szót.
Ma tíz éve nem pendül meg a húr azon a hangszeren, nem szólalhatnak meg a dalok, mindannyiunk kis történetei, amik egy korszak lenyomataivá nemesedtek. Kór- és korképet adtak több nemzedéknek, de elsősorban annak a korosztálynak, amelynek alkalma volt megélni, megharcolni és elszenvedni azt, amit rendszerváltásnak nevezünk.
borítókép - MTI
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: heol.hu
Megjegyzés küldése