Persze akkoriban is szörnyülködtek, főleg a nagyszülők: "Szegény gyereknek mennyi mindent kell már elsőben a táskában vinni. És mennyi mindent tanulnak ezek a kicsik... Tán tanácselnököt akarnak belőle nevelni...?"
Hát igen, ők még a palatáblához voltak szokva, egy hatvanas évekbeli táska tartalma pedig több kiló volt, tagadhatatlan.
Régen nem volt olyan, hogy egy gyerek már előre írt-olvasott, ami ma igencsak gyakran előfordul. Nem azért, mert nem tudták volna megtanulni, felszedni a kicsik. A szülők voltak úgy vele, hogy nem jó dolog előre okítani, mert akkor az iskolában unatkozni fog. És bizony van benne valami.
Egy átlag elsősnek 3-4 órája volt. Ha tagozatra járt, mert bizony azért az is volt, akkor minimum 1 órával több. Általában kisfelmenő rendszerben tanultak, ami azt jelentette, hogy az első két évben ugyanaz a tanító tanította őket.
Ma van olyan iskola, ahol már az elsősöket is szaktanár tanítja..., és idegen nyelvvel kezdenek.
Annak idején azt ajánlották, hogy idegen nyelvet csak akkor tanuljon a gyerek, ha a magyarral, anyanyelvével már tökéletesen tisztában van.
Néhány tantárgy volt: Számtan, Olvasás, Írás, Gyakorlati, Testnevelés, Rajz, Ének. Ha minden igaz, ennyi. Számtanból elsőben csak az alapműveleteket tanultuk. Összeadás, kivonás, és azt is csak alapfokon. Volt nyitott mondat, csak úgy hívták, hogy kacsacsőr.
A címlapfotó illusztráció
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: Retroanzix
Megjegyzés küldése