Az alakja köré fonódó legenda közvetlenül Egerbe költözése után, még életében kialakult. Kortársai „egri remetének,” vagy regénye után a „láthatatlan embernek” címezték.
A kíváncsi tekintetek elől menekvést kereső, megközelíthetetlen ember hírében állt. Az egri
házba ellátogató írótársak rendre számot adtak arról, hogy Gárdonyi dolgozószobája
ablaktalan, az író befalaztatta a ház ablaknyílásait.
Valóság: Szalainé Király Júlia Gárdonyi-kutatótól, a Gárdonyi hagyaték gondozójától tudtuk meg a valóságot a vele készített interjú során. „A háza ajtaján kopogtató váratlan látogatóktól és riportot kérő újságíróktól valóban elzárkózott, s Eger társasági életétől is távol tartotta magát, de írótársait és barátait szívesen fogadta otthonában.
Szoros barátságot ápolt többek között Tóth Bélával, Bródy Sándorral és Szabolcska Mihállyal. Ám amikor pályatársai 1911- ben lázasan készülődtek Gárdonyi harmincéves írói jubileumának megünneplésére, a rivaldafénytől irtózó egri remete teljes erélyével állította le a szervezkedést. Azt azonban már nem tudta megakadályozni, hogy az egri városvezetés 1912-ben átkeresztelje az író lakhelyéül szolgáló Takács utcát Gárdonyi Géza utcára. Aszketikus életmódjának további cáfolata, hogy gyakran kelt útra, bel- és külföldön egyaránt: 1899 tavaszán Konstantinápolyba utazott
anyagot gyűjtendő az Egri csillagokhoz, 1900-ban pedig Franciaországba ment, ekkor már az
Attila és a hunok idejében játszódó
A láthatatlan emberen gondolkozott, s a catalaunumi csatatér meglátogatása volt egyik célja. 1903-ban végiglátogatta gyermekkora helyszíneit, 1908-ban Olaszországban, 1909-ben Bajorországban járt, 1912-ben nagyobb körutazást tett Erdélyben. Ezekről az útjairól gazdag élményekkel, s rendszerint valamilyen különleges növénnyel tért haza. Élményeit természetesen felhasználta írói munkája során. Egerben elérhette nagy álmát: az anyagi biztonságot és a függetlenséget. ”
Megkérdeztük.
„Esetleg tud-e még legendákat Gárdonyi életéről, munkásságáról vagy irodalmi életéről?”
„Egy történet arról, hogy miért lett író:
„Egy tavaszi napon a kőfal mellett jöttem andalogva. A fakadó természet, a napsütés, a korai virágzás, a csend, az egyedülvalóság elbájolt. Gyönyörűséget éreztem a szívemben; mondhatnám: hangtalan zenét; megálltam félig lehunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a természetnek azt a szépségét, amely most hat reám, azt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom, hogy ne múljon el.
Határozottan emlékszem, hogy ezt gondoltam: meg kellene írnom. De annyira lehetetlennek
éreztem ezt ugyanakkor, hogy a második gondolatom ez volt: talán ha nagy leszek...
Minthogy az elragadtatásnak ez a perce tisztán megmaradt emlékezetemben, arra is
emlékezem, hogy az írás, a le kellene írni, nem mint művészet állott a fogalmaimban, hanem
csak mint gondolom-eszköz, hogy ennek a percnek a mámorát szerettem volna megmenteni az
elmúlástól.
Tehát nem volt eszemben, hogy író leszek, semmi efféle elhatározás, csak egy gondolat volt az
egész, de ez a gondolat oly rendkívüli, mintha éjfél után két órakor látnék az égen átvillanni
egy napsugarat.
Mi volt ez?
Ha átgondolom az eddig lefolyt életemet, azt kell látnom, hogy kövek alatt nőtt fű vagyok. Sok
idő kellett, míg ki tudtam bújni a levegőre. Körülményeim olyanok voltak, hogy el kellett vesztenem hivatásomnak ösztönszerű tudatát is.” – írja Gárdonyi Géza Gyermekkori emlékeim
című művében.
Gárdonyi Géza azon írók közé tartozott, akik az írást kihívásként, komoly erőfeszítést igénylő
feladatként, tudatos, átgondolt, megtervezett munkafolyamatként fogták fel. Kisgyermek
korától készült az írói pályára, s nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie, míg elismert
íróvá válhatott. A „kövek”, amelyekről ő beszélt, azok az akadályok, életkörülmények voltak,
melyek gátolták őt az íróvá válás folyamatában.
A szegénység, s mondjuk ki, az alapos műveltség hiánya, mind-mind késleltették Gárdonyit a nagy cél elérésében. Kitartóan készült a pályára, gondosan, olykor erőn felül is gyarapította könyvtárát, s ahogy nőtt a könyvek száma, úgy nőtt, mélyült műveltsége is.
Gárdonyi Egerbe költözésének egyik fontos indítéka volt, hogy megfelelő alkotói közeget találjon elmélyült munkájához. Makacsul, sokszor napokon keresztül elbújva, visszavonulva olvasgatott, elmélkedett, gyűjtötte az információkat, tanult. Történelmet, irodalmat, filozófiát, természettudományokat.
Ez a kitartó, hatalmas energiákat megmozgató tanulás, megfigyelés, az információk állandó elemzése, átgondolása élete részévé, egyénisége fontos jegyévé vált.” Nagyon sok olyan dolgot tudhattunk meg Gárdonyiról, talán olyat is, amiről még senki se hallott. Megtudhattuk azt is, hogy nem volt könnyű elkezdenie az írást. Ez azért volt számunkra érdekes, mivel sikeres költő vált belőle.” (A teljes interjú a mellékletben található).
Az interjú során megtudtuk, hogy a Szépművészeti Múzeumból Egyiptom kiállítás érkezik. Legenda: Egerben volt egyiptomi múmia egy iskolában: Osiris főpapjának egy, Atthemnél (a régi Panopolis, Luxor közelében) talált, teljesen jó karban levő múmiája, a Kr. e. 200- ból.
Ez nem csak legenda, hanem van valóság alapja, tudtuk meg Szalainé Király Júliától.
Valóság: Kovács Károly egri származású kairói szállodatulajdonos volt a megalapítója és egyetlen donátora a gyűjteményi rész egyiptomi tárgyakat magába foglaló csoportjának. 1850-ban Egyiptomból a karlsbadi fürdőbe utazván meglátogatta szülővárosát is. Ekkor ismerkedett meg Horváth Zsigmonddal a régiséggyűjtemény akkori őrével, akinek megígérte, hogy azontúl kihasználja egyedülálló lehetőségét arra, hogy minden okulásra alkalmas régi és új dolgot elküldjön az iskola tanuló ifjúságának.
Első küldeménye az 1881/82-es tanévben érkezett, köztük 25 db amulett, 13 db szobrocska, múmiakéz Thébából, macskafejmúmia stb. Legértékesebb ajándéka az 1884/85-ös tanév idején küldött Adományai egészen az I. világháború kitöréséig érkeztek. Elszállításkor az alábbi tárgyakról készült „Átvételi elismervény 1 drb. egyiptomi múmia koporsóval, 1 drb. macskamúmiáról, 1 drb. fa-usébtiről, 1 drb. kisplasztika töredékről, 4 drb. terakotta usébtiről, 1 drb. kis egyiptomi tálacskáról, melyeket a Heves-Egri múzeum vezetőjétől, Nagy Barnabástól az O. M. Szépművészeti
forrás: tinodi-eger.hu
http://mno.hu/tudomany/egri-ostrom-legenda-es-valosag-1110669
http://www.heol.hu/heves/kozelet/titkos-alagutak-a-szikla-es-az-egri-var-kozott-428467
Megjegyzés küldése