Megismerhetjük az egri Vár egyik „rejtett” gyűjteményi egységét, a kőtárat, vagy szakmai szóval a lapidáriumot. A kőtárnak is van előtörténete. A 19. század második felében, majd a 20. század eleji régészeti kutatások során is igen sok kőanyag került elő, mind a városban, mind a Várban. Ez részben alapját képezte az egri egyházi faragott gyűjteménynek.
Ezt a gyűjteményt „Líceumi Lapidárium” –ként ismerjük. A neve is jelzi, hogy ez az értékes gyűjtemény egykor a Líceumban, annak pincerészében kapott helyet. Dokumentálása és nyilvántartása az egri múzeumtörténetben ismert. Létezett pontos lajstromozása, katalógusa, de sajnos maga az anyag a II. világháború után sérülten, elhanyagoltan, a Líceum épületével együtt, állami kezelésbe került, és egy idő múlva töredékesen szállították a várbeli kazamaták kőtárába, ahol aztán rövidesen az állami múzeum kezelésébe került.
Ez adta meg az alapot a későbbi módszeres várbeli régészeti munkák során előkerült, újabb tagozatokkal és szerkezeti elemekkel kibővítve, előbb egy műemléki, majd pedig együtt a múzeumival, a Dobó István Vármúzeum kőtár gyűjteményének létrejöttéhez, amely sétánk egyik fontos színhelye. Egy vár esetében rendkívül fontosak azok a kőfaragványok, amelyek a régészeti munka során előkerültek, vagy előkerülhetnek.
Talán kevesen tudják, hogy értékes régészeti leletekként tartjuk nyilván ezeket az itt elhelyezett kődarabokat, ugyanis a legtöbb esetben pontos információt nyújtanak a kutatónak, egy vizsgált építmény különböző építési periódusairól, vagy bizonyos építményeken egykor munkát végző szakmákról, műhelyekről, és különféle építési technikákról, de még azokról a szerszámokról is, amelyekkel a köveket megmunkálták, s helyükre behelyezték. De még az is sokat elmond számunkra, hogy bizonyos köveket hol bányásztak, milyen geológiai környezetben kerültek fejtésre, és hogyan jutottak el az építési helyükre.
Az is érdekes kérdés, hogy milyen segéd- és szakmunkások dolgoztak ezeken kőfejtő, kőfaragó munkahelyeken és milyen bért kaptak munkájukért. Fontosnak tartotta a kutatás a kőfaragványok dokumentálását, felmérését, szerkesztését, anyagának összehasonlítását, műhelyek elemzését, az ország bármely jelentősnek tartott épített örökségénél. Elsősorban a váraknál, templomoknál, egyházi épületeknél, kastélyoknál, gazdasági és ipari épületeknél.
Egy vár esetében elsődleges cél volt az azt alkotó főépítmény részelemeinek; pl. a várfalak szerkezetének elemzése, periodizációja, valamint az ott alkalmazott különféle hadi stratégiát és technikát szolgáló szerkezeti elemek, berendezések meghatározása, ugyanis e korszak elemző vizsgálata elképzelhetetlen az alkalmazott építési technika ismerete nélkül. 163 Az egri kőtár titkai Tehát minden egyes megtalált építőelem fontos, még akkor is, amikor azok már másodlagosan, elvesztve eredeti funkciójukat, s így egy későbbi falszerkezetbe, csak egyszerűen már, mint építőanyag kerültek (kerülhettek). Senki sem gondolná, hogy a falak kötőanyaga, annak összetétele, szemcsézettsége is lényeges és kormeghatározó lehet a kutatásnál. Pedig a legtöbb esetben az. Fontos összehasonlítási alap, pl. hogy honnan hozták az adalékanyagokat, milyen összetételben és hogyan keverték azokat, stb.
De fontosak lehetnek azok a tagozatok, amelyek egy korábbi, eddig talán nem is ismert épület egykori használati funkciójára utalhatnak. Sokszor kapunk általuk magyarázatot arra, hogy mi is lehetett az, középület, templom, kápolna, síremlék, netán magtár vagy pince, vagy éppen a megtalált tagozat egy mívesebb szobortöredék torzója. Látjuk, hogy eléggé tág az a régészeti és történeti környezet, amelyeknél fontosnak kell tartanunk minden egyes megtalált kőfaragványt, legyen az csak egy egyszerű sarokszöglet, vagy bonyolult díszítéssel ellátott, gyakorlott szobrászi és kőfaragói teljesítménnyel, nem ritkán művészi munkával készült elem.
Ezt mindmind dokumentálva szükséges gyűjtenünk, majd egy kőtárban (mint például ez, amelyet meglátogatunk) rendezve kell elhelyeznünk, mert kutatómunkánk során sohasem tudhatjuk, mikor szükséges egy rekonstrukcióhoz pontosan ezekből egyegy meghatározó darab. Ezt a fontos tudományos feladatot szolgálja a sétánkon megtekintendő múzeumi kőtár, amelyet az 1970-es években gyűjteményi céllal építettek az egri várbeli Szent János Székesegyház melletti Sándor-bástya irányában, a Perényi Péter idejében álló hosszú fal mellé. Látható, hogy a kőtárban több folyóméter masszív polcon helyezték el periodizáltan rendezetten, a várban vagy közvetlenül a vár környékén megtalált különféle profilos kőelemeket.
Az említett Perényi-fal melletti épített kőtárhoz hasonló polcrendszeren folytatódik a szakmai kődepó a Sándor-bástya további harminc méterében. Van még a Vármúzeumnak egy kisebb kőgyűjteménye a Dobó utca 12. sz. alatti két pincehelyiségben is. Az ott elhelyezett kőtagozatok is meghatározó várostörténeti építési elemek, tagozatok, azonban ezek nagy része nem a Várból származik, hanem elsősorban a város és a környék régészeti és épületkutatásaiból. Sétánk kiemelt része a Setét-kapuból nyíló két párhuzamos kaszárnyaterem, ahol is az 1980-as évek elején Kozák Károly régész és Sedlmayr János a várrekonstrukció tervezője rendezésében a nagyközönség számára egy olyan lapidáriumi bemutató jött létre, ahol a gyűjteményi kőtárban már a polcokon látott darabokból néhány, a szakemberek által egykori funkciójába helyezve, épületrészlet rekonstrukcióban láthatók. 164 Egri séták nemcsak egrieknek III. Így pl. megelevenedik egy gótikus szentélyház, boltozott hevederbordáival és zárókövével, oldali ülőfülkékkel, valamint több rekonstruált románkori és gótikus ablak, néhány növényi díszítéssel ellátott kapubéllet (míves szőlőmotívumokkal).
De láthatjuk itt a fejünk fölött a bordaívek indítórészeit, oszlopokat és konzolokat, valamint a Szt. István prépostsági templom egykori két falfülkéjének rekonstruált tagozatát, továbbá különféle anyagból készült címeres, feliratos és profilrészes síremlékmaradványokat. Amennyiben a kőszerkezetekről és különféle díszítő elemekről beszélünk, nem szabad említés nélkül hagynunk azt a történelmi tényt, hogy Eger és a Vár egyben a korai idők egyik fontos püspöki központja is volt, ahol vezető egyházi tisztséget, (püspöki hivatalt) az ország neves irányító személyiségei töltöttek be, de az itt lévő székes káptalani központ is országosan említésre méltó helynek számított. Ehhez járult még az is, hogy e központban állt a Szt. János evangélistáról nevezett, több periódusban és stílusban épült, nagyszerű művészi berendezésekkel, elemekkel, tárgyakkal bíró püspöki székesegyház.
A Vár területén állt még két káptalani épület is, amelynek ismerjük pontos helyét, így a székesegyház mellett a fentebb említett Szt. István és a külső vár területén a Szt. Péter prépostsági templom. De itt volt a korai díszítésekben bizonyára nem szűkölködő, több periódusban épült püspöki palota, valamint ugyanez mondható el a várban álló káptalani házakról is, amelyekhez még egy kisebb kápolna is tartozott, valahol a mai képtárépület vonalában.
A kövek és díszítőelemek funkcionális kérdésével kapcsolatban fontos leszögezni, hogy már a 14. század utolsó harmadában két építési korszakon volt túl az egri székesegyház, amelyet korabeli és történeti leírások is az ország egyik legmonumentálisabb gótikus katedrálisaként emlegetnek. A források szerint méretei felülmúlták Magyarország legfontosabb templomainak, az esztergomi érseki székesegyháznak és a fehérvári bazilikának a méreteit is, sőt a kor legfontosabb közép-európai építészeti vállalkozásával, a IV. Károly császár által emelt prágai Szt. Vitus dóméval vetekedett. Bizonyítható, hogy a 14. és 15. században, az esztergomi érsekhez hasonlóan, az itt szolgálatot teljesítő egri püspökök is monumentális építkezésekkel szolgálták a kereszténység ügyét, híveik és utódaik legmesszebbmenő dicséretére és szolgálatára.
A díszítési elemek sokszínűségét tekintve, azok legnagyobb építése két, 15. századi püspökünk nevéhez kötődik, mégpedig Nagylucsei (Dóczy) Orbán, valamint Bakócz Tamás egykori püspökeinkhez, de a nagy építkezéseket, talán már a neves reneszánsz egri püspök, Estei Hippolit (Beatrix királyné unokaöccse) fejezhette be. Bizonyosan ők voltak azok, akik a még ma is látható, késő-gótikus stílusjegyeket hordozó, egy szögletes-kápolnás szentélykoszorús bővítménnyel fejlesztették tovább a korábbi hasonló kerek és szögletes kápolnakoszorús szentélyzáródásos gótikus templomszerkezetet. 165 Az egri kőtár titkai
Ennek a korszaknak az egyik viszonylag épen megmaradt oszlopkötegére helyezték el a 19. században Marco Casagrande, itáliai származású szobrász Szt. István első királyunkról készült szobrát. Ezen történeti épületegyüttest sétánk során is mindannyian megcsodálhatták. A múzeumi kőtár gyűjtemény megtekintése során több építési korszakból láthatunk szép és kevésbé szép darabokat. Kevesebb volt a románkori, hengertagozatos, egyszerűbb profiltagozatokkal bíró darab.
A megmaradt többség a gótika és a reneszánsz időszakából való. Mai napig nyilvántartunk kiváló deponáló helyeket a Vár falmaradványaiban, ahová egykor olyan faragott és profilos elemek kerültek, amelyek időnként meg is mutatják magukat (pl. eróziós kopások, falomlások stb. révén). Hogy beszámoljunk újdonságokról is, nemrégiben a Tömlöcbástya egyik kiugró falrészében egy fehér mészkőből faragott angyali szobortöredék került elő, de számos apró finom megmunkálású díszítőelem is begyűjtésre került már ezekről a nyilvántartott helyszínekről, minden esetben dokumentálva az előkerülés és deponálás helyszíneit.
Kőleleteinkkel kapcsolatos külön érdekességként említem meg azokat a mesterjeleket, mesterjegyeket, amelyeket több faragott profiltagon is megfigyeltünk. Ezek a jelek gyakran geometrikus szerkesztésekből alakulnak ki, de vannak közöttük a kereszt különféle variációi, és egyéb motívumokkal is találkozhatunk.
Ezek a jelek nagyon fontosak, ugyanis egy-egy munkán dolgozó különféle kőfaragószobrász mesterek, műhelymunkáit bizonyítják, s utalhatnak egykori szervezeti együttműködésükre, többek között pl. céhekre is (több ilyen jelet megfigyelhetünk még ma is, a szabadon álló, már fentebb említett Szt. István szobros pilléralapon is). A kőtár mindig fontos kutatói műhelyként is működik és időnként meglepetésekkel is szolgál. Nemrégiben két fiatal művészettörténész-régészkutató végzett eredményes vizsgálatokat a tanulmányi kőraktár anyagai között, és publikáltak újabb eredményeket.
Az itt lévő anyag elemzésével, vizsgálatával és analógiák alapján mutattak ki szerkezeti összefüggéseket és egy-egy darab felhasználásával állítottak össze értékes párhuzamokat az egykori míves szerkezetekhez. Itt elsősorban Havasi Krisztina és Buzás Gergely kőszerkezet vizsgálata és a székesegyház építő- és díszítő faragványainak elemző kutatói munkáira gondolok, amelyeket hozzáférhető publikációkban is közreadták.
(Elhangzott a Várban 2011. július 26-án)
forrás: Fodor László, Az egri kőtár titkai
http://www.egrilokalpatriotak.hu/EgriSetak/ele_setak3_web.pdf
Megjegyzés küldése