Eger nemcsak Heves megyének, hanem hazánknak is legnevezetesebb városai közé tartozik. Hasonló nevű folyócskának a két partján inkább hosszan, mint szélesen terül el szűk, de igen festői völgyben, s a környező magaslatok bármelyikéről nézve elragadó látványt nyújt sok tornyával, tekintélyes épületeivel.
Mögötte a Mátra és Bükk hegység vadregényes tetői emelkednek, míg körűlötte virágzó rétek, szántóföldek, különösen kertek és az újra telepített szőlők gyönyörködtetik a szemlélőt.
Eger régi telep. Püspöksége, mely legrégibb a Tisza mellékén, rendkivűl nagy javadalmakkal volt ellátva. Volt idő, midőn a magyar püspökségek között ez volt a leggazdagabb. A tatárjárás idejében Eger teljesen elpusztúlt; de a tatárok kivonúlása után még IV. Béla király alatt újra épűlt és falakkal vétetett körűl. 1442-ben a husziták földúlták és nagy öldöklést vittek benne véghez. Ez időből fönmaradt azt a hagyományt, mily hősi bátorsággal harczolt egy egri leány a megtámadtatás éjszakáján, Arany János szép balladában énekelte meg. Az 1514-diki paraszt lázadás alkalmával Dózsának egyik vezére az egész várost porrá égette.
A mohácsi vész után hol Zápolya János, hol I. Ferdinánd király sarczolta meg. Legnevezetesebb Eger életében az az ostrom, melyet 1552-ben szeptember 11-től október 18-ikáig Ali budai pasa és Achmed nagyvezér nagy erővel folytatott ellene. Azonban a vár hős védője, Dobó István, páratlan lelkesedést tudott seregébe és a lakosságba önteni elannyira, hogy az asszonyok is mindenben segítségére voltak a vár védőinek. Szurkot, olajat forraltak és sajátkezűleg zúdították a gyilkos özönt a falakat megmászni akaró törökökre. Így vívták ki maguknak az egri nők az „egri nevet”, mely mind máig közmondásos országszerte.
A törökök 37 napi kemény küzdelem után megtizedelve s nagy kudarczczal vonúltak el a vár alól. 1596 október 13-án III. Mohammed 200 ezer emberrel vonúlt a vár alá, de ő is csak úgy tudott könnyű diadalt aratni, hogy a vár őrségének többségét tevő vallon katonák árúlókká lettek; Nyáry Pál kapitányt és mindazokat, kik a vár föladásába bele nem akartak egyezni, megkötözték s velük együtt a várat is kiszolgáltatták a török császárnak. Ezután majdnem egy századig török kézben volt Eger. Később, midőn a törökök hatalma hanyatlani kezdett,
Doria János vezérlete alatt 1683-ban ostromolták a császáriak, de csak 1687 decz. 17-én vehették vissza végleg a törököktől, kik közűl vagy 600 megkeresztelkedett s ők lettek az elpusztúlt város első lakói. 1703 őszén a város meghódolt Bercsényinek, majd Forgách Simon közbenjárására 1704-ben a vár is megadta magát Rákóczi Ferencznek, ki a trencséni vereség után 1708-ban ide húzódott és itt országtanácsot is tartott. 1710 deczember 4-én, egy havi kemény ostrom után I. József kezeibe kerűlt vissza; ugyan ez időben dögvész pusztított a városban. 1804-ben az egri püspök nagy egyházmegyéje három részre osztatott s két részéből a kassai és a szatmári püspökségek keletkeztek. Az egri püspök a vagyonveszteség kárpótlása fejében érsekké lett. 1809-ben, mikor a francziák az országba betörtek, azoknak kivonúlásáig I. Ferencz nejével, a trónörökössel és több főherczeggel itt tartózkodott, sőt a magyar szent koronát is ide hozták nagyobb biztonság végett.
 |
Az egri érseki palota. Cserna Károlytól
|
A templom szobrai Casagrande Márk, oltárképe Dannhauser műve. A székesegyháztól kissé lejebb éjszakra az érseki palota áll nagy kerttől környezve. Kelet felé van innen a liceum díszes nagy épűlete, melyet gróf Esterházy Károly püspök építtetett 1765–85-ig. Közepe fölött a Hell Miksa tervei szerint berendezett 53 méter magas csillagvizsgáló torony emelkedik. E hatalmas épűletben a theologiai és jogi akadémia, a tanítóképző intézet, meg a becses érseki múzeum és könyvtár van elhelyezve. A könyvtár és a díszterem érdekes fali festményekkel vannak ékesitve. A székesegyháztól délre a vasút felé a nagy érseki kert terűl.
Egyéb nevezetes épűletek még a cisterciták temploma és kolostora; a szerviták, irgalmasok és a ferencziek kolostora, továbbá a városház. Kiváló szépségű a renaissance építésű megyeháza, kovácsolt vasból készűlt remek rácsos kapujával. Az irgalmasok egyházával szemközt áll a török időből maradt, 35 méter magas, 14 szögletű karcsú minaret, melyet régebben Pyrker érsek, újabban a polgárok kezdeményezésére az állam renováltatott. A város éjszakkeleti szélén egy hegyfokon áll a régi vár, melynek épségben levő részei honvéd-laktanyáúl szolgálnak, míg legmagasabb pontja kálváriává van alakítva. A vár bástyájában látható a hős Dobó síremléke, melyet Dobó-Ruszkáról Pyrker érsek szállíttatott ide, a sírra pedig más emléket tétetett.
Külön nevezetessége Egernek a maklári külvárosban 31 C° melegségű kristálytiszta hévvize, melynek gazdag forrásai két fürdőt látnak el, ú. m. az érsekit és a Simkovics-félét. Emezt főleg bőrbajok ellen használják nagy sikerrel.
 |
Sasvár kastély Parádon. Cserna Károlytól
|
A szellemi élet Egerben mindig élénk volt. Itt a jelen század 30-as és 40-es éveiben élénk politikai harczok folytak le. Valahányszor a magyarság, az ország előmenetelének ügyét kellett védeni, tovább vinni, Hevesmegye lelkes fiaival együtt az egriek mindig készen állottak a cselekvésre.
Eger lakóinak száma 1850-ben 16.858 volt, de már 1891-ben 22.427-re emelkedett. Az egri nép legnagyobb részt földmíveléssel foglalkozik. Az országos fillokszera-vész előtt nagy kiterjedésű volt itt a szőlőtermesztés. A kitűnő egri vörös bor külföldön is nagy keletnek örvendett. Az ebből származott jóllétet azonban tönkre tette a szőlők kipusztúlása. Az új ültetések létesítésén az államon kivűl egy „szőlészeti részvénytársaság” is fáradozik. A nép roppant kárának némi pótlásáúl a kormány dohánygyárat állított föl a városban s e gyár sokaknak ád foglalkozást és kenyeret. Az egriek kitűnő zöldségkertészek és terményeik messze földön híresek.
Egertől délre esik Maklár községe, ettől nyugatra pedig Kerecsend az egri érsek nagy fáczános kertjével. Kerecsendről délnyugatra Kápolnára érünk, mely hasonló nagyságú község a Tarna és a mátrai vasút mellett; alább pedig Kaál község van. Itt ágazik ki a budapest-miskolczi vaspályától a mátrai vasút, mely a Tarna völgyén előbb éjszak felé fut, majd nyugatnak fordúlva Kis-Terenne nógrádi állomással végződik. A Kaál és Kápolna közötti tágas térségen az 1849 február 25-én és 27-én történt a nevezetes kápolnai csata.
Az e csatában elesettek emlékére díszes oszlop áll Kápolna közterén. A Tarna völgyén éjszaknak húzódó megyei út érinti Al-Debrő, Fel-Debrő és Verpelét kitűnő dohányáról ismert községeket. Verpelétet a Gosztonyiak és a gróf Sztárayak úri lakai és szép parkjai díszítik. Kápolnától nyugatra Balpüspöki, ettől éjszakra pedig Vécs falu van, még fölebb éjszakra pedig a Mátra lábainál Felső-Nána, Domoszló, Markaz, továbbá Halmaj, Visonta, Sár és Veresmart községek vannak, melyek a fillokszera pusztítása előtt mind híres bortermesztő helyek voltak. Sár régen monostoráról volt híres. Halmajtól nyugatra s alig egy órányira van Gyöngyös városa a Gyöngyös és Mérges pataka között, hová egy meredek lejtőn ereszkedünk le. A várost jobbról és balról részint elpusztúlt, részint újra telepített szőlőskertek és gyümölcsösök veszik körűl.
botírókép, kepguru.hu
forrás és fotó (mezcetek): .tankonyvtar.hu
Megjegyzés küldése