A hazai mélyművelésű szén- és ércbányászat rendszerváltás-kö- rüli rohamos hanyatlása után a legtöbb volt bányahelyünkön már az emléke is alig-alig él az évtizedeken át virágzó, fejlődést és biztos megélhetést nyújtó iparágnak.
Az üzemi létesítményeket meggondolatlanul elpusztították, vagy felelőtlen kezek széthordták, a szakma elhalt, és lassan elfogynak azok is, akik egykor büszkén bányásznak mondhatták magukat. Ezért szerencsések azok az egykori bányásztelepülések, amelyeken létrejött és működik valamilyen hagyományőrző szervezet, s ha ehhez még egy szakavatott, a helyi bányászat múltját feltáró és közreadó történész is társul, kivételes szerencsének mondható.
Ezen kevés helyek egyik a Heves megyei Egercsehi: a bányászat emlékét ápoló civil szervezet és dr. Csiffáry Gergely történész együttműködésének eredményeként a közelmúltban megszületett az Egercsehi bányászkönyv című impozáns mű. Mielőtt a kötetet röviden bemutatnánk, ismerkedjünk meg a szerzővel és a munkáját inspiráló, segítő szakmai egyesülettel. Csiffáry Gergely (1948) történész, levéltáros nem szorul részletesebb bemutatásra, hiszen személyében az ipar-, ezen belül pedig különösen a bányászattörténeti kutatások egyik legkiemelkedőbb hazai képviselőjét tisztelhetjük. Munkásságát szűkebb pátriájában és országszerte egyaránt jól ismerik és tisztelik. Egerben született, s leszámítva az egyetemi éveket, élete, szakmai pályafutása is eh-107 hez a városhoz kötődik.
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakának elvégzése (1972) után az egri Dobó István Vármúzeum legújabb kori történész-muzeológusa (1972- 1983), a Heves Megyei Levéltár levéltárosa (1983-1986), 1992-től főlevéltárosa. 1986 és 1989 között az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága nappali ösztöndíjas aspiránsa. 1979-ben bölcsészdoktori címet, 1991-ben pedig kandidátusi fokozatot szerzett újkori magyar történelemből. Szakirodalmi munkásságának eddigi eredmé- nye 20 könyv és több mint 120 tanulmány. Néhány fontosabb munkája:
Az egercsehi szénbánya története 1901-1976. (Eger, 1977); Történelmi emlékhelyek Heves megyében (Eger, 1979. 2., bővített kiadása: 1985); Egri céhemlékek (Eger, 1982); A hatvani posztó- manufaktúra története (Eger, 1993); Manufaktúrák és céhen kívüli ipari létesítmények Heves megyében (Eger, 1996); A bélapátfalvi keménycserép (Eger, 1997); Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig (Miskolc, 1999, társszerző Porkoláb László); Heves megye II. Józsefkori katonai leírása (1783-1785) (Eger, 1999, társszerző B. Huszár Éva); Parád (Bp., 2000, társszerző Cs. Schwalm Edit);
A történelem fogságában (Eger, 2004); Magyarország üvegipara 1920-ig (Eger 2006); Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850- 1979) (Rudabánya, 2009). Egercsehi térségének szénbányászata több mint 220 éves múltra tekinthet vissza. Heves megye első mélyművelésű szénbányáját 1770-ben nyitották Egerbakta határában, az utolsót pedig 1990- ben zárták be Egercsehiben.
A bányászközösségek felbomlottak, a bányásztelepülések gyors hanyatlásnak indultak. Tizenöt év elteltével az egercsehiek elérkezettnek látták az időt arra, hogy a bá- nyászhagyományok megőrzésére és a volt bányaüzemi dolgozók új közösséggé formálására civil szervezetet hozzanak létre.
Az elgondolást tett követte, s 2006-ban megalakult, 2007-ben pedig bejegyzésre került az Egercsehi Bányász Baráti Kör Egyesület. Nagy lelkesedéssel láttak munkához, s rövid idő alatt látványos eredmé- nyeket értek el. Impozáns bányász emlékművet avattak Egercsehiben, amelyen a balesetben elhunytak névsora szerepel. A Bányásztérből emlékparkot alakítottak ki, és sok más módon is hozzájárultak a helyi bányászhagyományok fenntartásához. A Simon Sándor108 elnök, aranyokleveles bányamérnök vezetésével működő 150 fős baráti kör eddigi tevékenységének koronája az ismertetésünk tárgyát képező Egercsehi bányászkönyv kiadása. A szöveges és képes dokumentumokat válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta, a mellékleteket összeállította, a jegyzeteket és a mutatókat készítette, a könyvet szerkesztette dr. Csiffáry Gergely.
A kötet elé dr. Nagy Lajos, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke írt meleg hangú, elismerő ajánlást. (Itt jegyezzük meg, hogy a könyv megjelentetését végső soron dr. Nagy Lajosnak, mint az OMYA Hungária Mészkőfeldolgozó Kft. ügyvezető igazgatójának jelentős anyagi támogatása tette lehetővé.) Ezután a Bevezetés néhány fontos információt közöl az olvasó- val a kiadvány megszületésével, céljával, tartalmával és a forrásközlés módjával kapcsolatban.
A Barnaszén-lelőhelyek és bányák Heves megyében 1770-1945 között című bevezető tanulmány bemutatja a térség bányászatának történetét a 18. századi egerbaktai kezdetektől a második világhá- ború végéig. Megismerhetjük a Bátor, Szarvaskő és Mónosbél területén folytatott széntermelés legfontosabb tényeit és adatait. A legnagyobb teret azonban az Egercsehi – Szúcs térségében létrejött bányaüzemek kapták, ahol Beniczky György bányaalapító és családja játszott elévülhetetlen szerepet az iparág térnyerésében. A könyv terjedelmének nagy részét az egercsehi szénbányá- szattal kapcsolatos dokumentumok teszik ki, a következő korszakbeosztásban: A bányalétesítéstől az első világháborúig (1904-1914); Az I. világháború és a forradalmak kora (1914-1920); A Horthy-korszak (1920-1944); A II. világháború utáni újjáépítés évei (1945- 1948); Az erőltetett iparosítás évei (1949-1956); A Kádár-korszak (1957-1988);
A bánya bezárása (1989-1990) – ebben a részben fő- ként korabeli újságcikkek találhatók a megyei sajtóból. A közölt dokumentumok nem szorulnak tartalmi ismertetésre, hiszen azok önmagukért beszélnek, de terjedelmi okokból sem vállalkozhatnánk erre, mivel 242 hosszabb-rövidebb iratról van szó.
Ez is csak válogatás a Heves Megyei Levéltárban őrzött több mint 40 folyóméternyi egercsehi iratanyagból. 109 A dokumentum-gyűjteményt az olvasók számára hasznos Adattár követi, melyben megtaláljuk a kötetben előforduló bányászati szakkifejezések magyarázatát, a balestben elhunyt bányászok névsorát, a Heves megyei barnakőszén-bányászat kronológiáját és az egercsehi széntermelés legfontosabb statisztikai adatait. Ebben a részben kapott helyet a személy- és helynévmutató is.
Külön szót érdemel az Egercsehi és a bányászok anno… című, 45 oldal terjedelmű fotóanyag, amely műnyomó papíron nyomdatechnikailag is kiváló minőségű fekete-fehér és színes fényképek segítségével, időrendben mutatja be a települést, a bányaüzemet és a bányászokat, valamint napjaink hagyományőrző tevékenységét. Végül rövid angol és német nyelvű összefoglalót találhatunk a kötetben, amely ezzel még nem ért véget. Ugyanis az utolsó oldalakon Simon Sándor elnök Az egercsehi szénbányászat hagyományainak és emlékeinek őrzői című írásában az Egercsehi Bányász Baráti Kör létrejöttének előzményeit, megalakulását és működésének eddigi eredményeit ismerteti (ezekről fentebb röviden már szóltunk). Munkájuk példaként szolgálhat minden egykori bányásztelepülésünk számára.
A hazai bányászattörténeti kutatások jelentős nyeresége dr. Csiffáry Gergely új könyve, mellyel örök emléket állított a valaha nagy jelentőségű egercsehi szénbányászatnak. Bár csak minél több volt bányahelyünk találna egy hozzá hasonló szakavatott kutatót, aki időt és fáradságot nem kímélve felkutatná, és közkinccsé tenné a levéltárak mélyén porosodó (és talán a pusztulás, megsemmisítés veszélyének is kitett) dokumentumokat. Ha már bányászatunk megszűnt, legalább szellemi és tárgyi hagyatéka kerüljön megmentésre és hajdani rangjához méltó bemutatásra az utókor számára!
S z a k i r o d a l o m - Egercsehi szénbányászatának krónikája
Csiffáry Gergely: Egercsehi bányászkönyv.
(Az egercsehi szénbányászat történetének dokumentumai.)
fotó: Vámossy Béla
Eger, 2011. Egercsehi Bányász Baráti Kör, 732 old. HADOBÁS SÁNDOR
Megjegyzés küldése