Marco Casagrande egy távoli, észak-olasz kis faluban, Mianeban született 1804-ben, egy nagybirtok kádármesterének tizedik gyermekeként. Mivel a fiú tehetsége már korán kibontakozott, a birtok ura, Bartolomeo Gera pártfogásába vette, és a velencei akadémiára küldte tanulni.
A legenda szerint Marco kis házuk udvarán sárból kezdett szobrokat készíteni, amit maga a birtok ura vett észre midőn elhajtott kocsijával a kádármester háza előtt.
Casagrande már művésznövendékként beváltotta a hozzá fűzött reményeket – sorra nyerte el az Akadémia pályadíjait. Példaképének Antonio Canovát tartotta. Számos portrét, irodalmi, mitológiai és vallásos témájú művet készített, melyek közül kiemelkedik a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló szobor, melyet ajándékként készített a híres egyházfő, Pyrker János László számára. Így történt, hogy a velencei pátriárka székből távozó egyházfő új állomáshelyére, Egerbe hívta Casagrandét az Egerben épülő hatalmas székesegyház vezető szobrászaként.
Pyrker érsek óriási energiával kezdett az egri katedrális építésébe, amit 1837-ben szenteltek fel. Az új templom 1831 és 36 között épült a régi barokk templom helyén, greco-latino stílusban, a velencei Szent Márk bazilika hasonlatosságára.
További négy hatalmas Casagrande szobor áll a bazilika homlokzata előtti lépcsősor mellett. A felső két szobor Péter és Pál apostolokat, a lejjebb lévő két szobor Szent István és Szent László királyokat ábrázolja. Casagrande apostolai antik filozófusok képében őrzik a katedrális bejáratát, tőlük kicsit lejjebb magasodik a két király – államalapító István királyunk és lovagkirályunk, László méltóságteljes alakja, akik a magyar történelem kezdeti viharos éveinek erőskezű uralkodói.
Casagrande készített egy másik István király szobrot is, mely az egri vár területén az egykori vártemplom romterületén áll. Pyrker érsek volt az első olyan jelentős személye Eger városának, aki a várat történelmi emlékhellyé kívánta alakítani. Szent István szobrával megemlékezett az érsek a püspökség alapításáról és az első templom építéséről, melynek munkálatait István király rendelte el. A szobor érdekessége, hogy a 11. századi uralkodó 19. századi ruházatot visel.
Az esztergomi bazilika - Magyarország legnagyobb temploma - szobrászati munkáit szintén Casagrandéra bízták, aki ennél a megbízatásánál is Hild József építésszel dolgozott együtt.
A művész hosszú magyarországi tartózkodása alatt számos világi megrendelésnek is eleget tett: ő készítette az Eger melletti Andornaktályán lévő Mocsári kastély domborműveit.
A magyar szabadságharc meghatározó műemlékének készítését is rá akarták bízni, ami egy hatalmas emlékoszlop lett volna. A tervben az emlékoszlop központi nőalakja a bilincseit letépő Hungária, és a posztamensen Petőfi szavait és a 12 pontot idézték volna. Az emlékoszlop azonban soha nem készült el, sőt 1849-ben Casagrande magyar feleségével együtt /Egerben 1845. március 12-én kötött házasságot Kovács Máriával, az érseki udvari szabó 22 éves lányával/ visszatért Itáliába, ahol Cison di Valmarinóban telepedett le és kezdett új életet. Gyors távozásának oka ismeretlen, az is lehetséges, hogy a „Szabadságoszlop” megvalósításának terve szerepet játszott abban, hogy „menekülnie” kellett Magyarországról.
Itáliában a Cison di Valmarino-i temetőben mauzólum építésébe kezdett és elkészítette a Cison di Valmarino-i templom kerubjait, melyek nagy méretű márvány változatai az egri bazilika főoltárát őrzik.
Marco Casagrande 1880. február 5-én halt meg és a Cison di Valmarino-i temetőben temették el.
Irodalom: Egri séták nemcsak Egrieknek /Ludányi Gabriella – Marco Casagrande egri munkái/
cultura-victoria.hu
Megjegyzés küldése