A török fürdőkultúra kétféle típusú közfürdőt ismer, az egyik egy nagy és több kisebb medencéből áll, ez az ilidzsa, a másik típus pedig a gőzfürdő, vagyis a hamam. Evlia Cselebi török világutazó Egerről szóló leírásában 1664-ben mindkettőről említést tesz.
Arnaut pasa fürdője volt a ma is működő Török Fürdő, a 17. században épült a meleg vizű forrásokra, míg a Dózsa György tér (újabban Tinódi Sebestyén tér) 1. szám alatt az egykori hammam, a Valide Szultána (a szultán anyja) fürdője feltárt maradványai láthatók.
A fürdő valószínűleg már a 17. század végén megszűnt, mert a vár 1687-es visszafoglalását követő összeírásban már mint használaton kívüli épület szerepelt.
A fürdő maradványok leírása
A Valide fürdő alaprajzi elrendezése, valamint a fűtés és vízellátás kérdése már az 1958. és 1962. évi feltárások eredményeként nagyrészt tisztázható volt.
A kissé nyújtott téglalap alaprajzú fürdőépület hosszanti tengelyével észak-déli irányban helyezkedik el, keskenyebb homlokzatával a Dobó utca teresedésére nézett. Bejárata az északi oldalon levő előcsarnok felől volt, míg a déli oldalon a fürdő üzemeltetéséhez szükséges épületszárnyat találjuk. A fürdő középpontját egy négyzet alaprajzú, kilenc osztású tér alkotja, amely a tulajdonképpeni fürdőhelyiség volt.
A feltárás sorrendjében délről észak felé haladva az alábbi helyiségeket találjuk:
A fürdő legdélebbi helyisége a fűtőkamra volt. Ez is szépen faragott kváderkövekből épült és eredetileg téglával boltozott volt. Az épület teljes szélességében húzódó, téglalap alaprajzú tér padozata a földbe süllyesztett. Innen nyílt a kemence, amellyel egyrészt magát a fürdőt fűtötték, másrészt a vizet melegítették.
A kemence tűztere ugyancsak kőkváderekből épült, majdnem szabályos kör alaprajzú. Oldalfalát
félkörben elhelyezkedő nyílások törték át, amelyeken keresztül a meleg és a fűtés során keletkező
gázok a fűtőcsatornákba jutottak.
A fűtőcsatornák az épület padlószintje alatt húzódtak, de csak kizárólag a fürdés céljait szolgáló helyiségek területén. A tüzelőtér, illetőleg a kemence fölötti katlan – a felmelegítendő víz tárolására szolgáló kőboltozatú helyiség – elpusztult.
A kemence és katlant magában foglaló traktushoz csatlakozott északi irányban a tulajdonképpeni fürdő. Az épület centrumát képező fürdőhelyiség egy kilenc osztású, négyzet alaprajzú tér. A négyzet sarkaiban egy-egy kis kupolával fedett kamrát találunk. A kupolát – amint azt a megmaradt délnyugati kamránál jól láthatjuk – a sarkoknál kőkonzolokon nyugvó, téglából falazott szamárhátívek tartják.
A kamrák bejárata a kilenc osztású tér középpontja felé néző lemetszett sarkon van. Az egyes kamrák falában ugyancsak szamárhátíves lezárású falifülkét találunk. A négy sarokkamra következtében kialakult egyenlőszárú kereszt középpontjában helyezkedett el a nyolcszögű ún. köldökkő. Efelett a középső teret is kupola zárta le, amelyen a helyiség megvilágítására szolgáló felülvilágító nyílások voltak.
A fürdőhelyiség falikútjai alatt mosdómedencék állottak, amelyeknek nyom a az északnyugati kamra padozatán és falán egyaránt megmaradt.
A gőzfürdő e helyiségéhez északi irányban egy keskeny, téglalap alaprajzú helyiség – közlekedő – csatlakozik, amelynek fűtését még a padozat alatt húzódó fűtőcsatornák biztosítják. A falikutat
és a mosdómedencét itt is megtaláljuk.
A fürdőépület utolsó, északi helyisége az előcsarnok. Rendeltetés szerint ez volt a fürdő első helyisége, amelyben a fűtést kályhával vagy mangallal oldották meg. A négyzet alaprajzú, tágas teret szintén kupola zárta le, amint az számos analógia alapján következtethető. A fürdő fűtését szolgáló hypocaustum rendszer vonalvezetés és szerkezete az egész épületben követhetően fennmaradt. Ezek szerint a főfalakat áttörő csatornák kváderekből épültek és ugyancsak kő boltozatúak voltak.
Az egyes helyiségek kőburkolatú padozatát pedig szabályos rendszerben elhelyezkedő téglapillérek tartják. A falikutak vízzel való ellátását a nyugati és a keleti főfalban több helyen is előkerült agyag vízvezetékcsövek biztosították. Az agyagcsövekből készült vízhálózatait terazzo szigetelés védte.
Az egyes falikutaknál az agyagcsövet kifolyónyílással törték át.
fotó: Vámossy Béla
egrirege.hu - terebess.hu
Arnaut pasa fürdője volt a ma is működő Török Fürdő, a 17. században épült a meleg vizű forrásokra, míg a Dózsa György tér (újabban Tinódi Sebestyén tér) 1. szám alatt az egykori hammam, a Valide Szultána (a szultán anyja) fürdője feltárt maradványai láthatók.
A fürdő valószínűleg már a 17. század végén megszűnt, mert a vár 1687-es visszafoglalását követő összeírásban már mint használaton kívüli épület szerepelt.
A Valide fürdő alaprajzi elrendezése, valamint a fűtés és vízellátás kérdése már az 1958. és 1962. évi feltárások eredményeként nagyrészt tisztázható volt.
A kissé nyújtott téglalap alaprajzú fürdőépület hosszanti tengelyével észak-déli irányban helyezkedik el, keskenyebb homlokzatával a Dobó utca teresedésére nézett. Bejárata az északi oldalon levő előcsarnok felől volt, míg a déli oldalon a fürdő üzemeltetéséhez szükséges épületszárnyat találjuk. A fürdő középpontját egy négyzet alaprajzú, kilenc osztású tér alkotja, amely a tulajdonképpeni fürdőhelyiség volt.
A feltárás sorrendjében délről észak felé haladva az alábbi helyiségeket találjuk:
A fürdő legdélebbi helyisége a fűtőkamra volt. Ez is szépen faragott kváderkövekből épült és eredetileg téglával boltozott volt. Az épület teljes szélességében húzódó, téglalap alaprajzú tér padozata a földbe süllyesztett. Innen nyílt a kemence, amellyel egyrészt magát a fürdőt fűtötték, másrészt a vizet melegítették.
A kemence tűztere ugyancsak kőkváderekből épült, majdnem szabályos kör alaprajzú. Oldalfalát
félkörben elhelyezkedő nyílások törték át, amelyeken keresztül a meleg és a fűtés során keletkező
gázok a fűtőcsatornákba jutottak.
A fűtőcsatornák az épület padlószintje alatt húzódtak, de csak kizárólag a fürdés céljait szolgáló helyiségek területén. A tüzelőtér, illetőleg a kemence fölötti katlan – a felmelegítendő víz tárolására szolgáló kőboltozatú helyiség – elpusztult.
A kemence és katlant magában foglaló traktushoz csatlakozott északi irányban a tulajdonképpeni fürdő. Az épület centrumát képező fürdőhelyiség egy kilenc osztású, négyzet alaprajzú tér. A négyzet sarkaiban egy-egy kis kupolával fedett kamrát találunk. A kupolát – amint azt a megmaradt délnyugati kamránál jól láthatjuk – a sarkoknál kőkonzolokon nyugvó, téglából falazott szamárhátívek tartják.
A kamrák bejárata a kilenc osztású tér középpontja felé néző lemetszett sarkon van. Az egyes kamrák falában ugyancsak szamárhátíves lezárású falifülkét találunk. A négy sarokkamra következtében kialakult egyenlőszárú kereszt középpontjában helyezkedett el a nyolcszögű ún. köldökkő. Efelett a középső teret is kupola zárta le, amelyen a helyiség megvilágítására szolgáló felülvilágító nyílások voltak.
A fürdőhelyiség falikútjai alatt mosdómedencék állottak, amelyeknek nyom a az északnyugati kamra padozatán és falán egyaránt megmaradt.
A gőzfürdő e helyiségéhez északi irányban egy keskeny, téglalap alaprajzú helyiség – közlekedő – csatlakozik, amelynek fűtését még a padozat alatt húzódó fűtőcsatornák biztosítják. A falikutat
és a mosdómedencét itt is megtaláljuk.
A fürdőépület utolsó, északi helyisége az előcsarnok. Rendeltetés szerint ez volt a fürdő első helyisége, amelyben a fűtést kályhával vagy mangallal oldották meg. A négyzet alaprajzú, tágas teret szintén kupola zárta le, amint az számos analógia alapján következtethető. A fürdő fűtését szolgáló hypocaustum rendszer vonalvezetés és szerkezete az egész épületben követhetően fennmaradt. Ezek szerint a főfalakat áttörő csatornák kváderekből épültek és ugyancsak kő boltozatúak voltak.
Az egyes helyiségek kőburkolatú padozatát pedig szabályos rendszerben elhelyezkedő téglapillérek tartják. A falikutak vízzel való ellátását a nyugati és a keleti főfalban több helyen is előkerült agyag vízvezetékcsövek biztosították. Az agyagcsövekből készült vízhálózatait terazzo szigetelés védte.
Az egyes falikutaknál az agyagcsövet kifolyónyílással törték át.
fotó: Vámossy Béla
egrirege.hu - terebess.hu
Megjegyzés küldése