A Dobók ősei a XIII. században bukkantak fel az Abaúj megyei birtokosok között. Később az Ung megyei Ruszka megszerzésével nemesi előnevükbe felvették a falu nevét.
Dobó István apja, Domokos 1498-ban vette el Cékei Zsófiát, tőle négy fiú, Ferenc, László, István, Domokos és két lány, Anna és Katalin született. István talán 1502 vége felé láthatta meg a napvilágot, közelebbi ismeretekkel az időpontról nem rendelkezünk. 8 éves volt, amikor apját egy birtokügylet miatt meggyilkolták. De anyja szilárdan kézben tartotta, sőt gyarapította is a birtokokat, taníttatta gyermekeit, István megtanult latinul, írni-olvasni tudott, ezen kívül alapos gazdasági ismeretekre tett szert, valamint katonai képzést is szerzett. Az utóbbit nyilván valamelyik közeli főúr udvarában apródként.
Mohács után Dobó István I. Ferdinánd mellé állt, és egész életére elkötelezte magát a Habsburgok oldalán. A törökellenes harcokban testvéreivel együtt (László korán elhalt) részt vett, Domokos fogságot is szenvedett. Szerednyei várukból igyekeztek hatalmuk alá vonni a környéket, hatalmaskodtak, garázdálkodtak, a borkereskedelemből pedig megszedték magukat. Dobó Istvánt kifejezetten fukar, pénzsóvár embernek ismerték saját korában.
1544-ben a tiszamelléki megyék sajószentpéteri gyűlésén megkapta az egri püspökség tizedszedési jogát. Ebből kellett volna Eger várát korszerűsíteni. De Dobó ellenlábasa, a Ferdinánd fogságában lévő, Eger várát birtokoló Perényi Péter várnagya, Varkocs Tamás nem engedte a királyi hadakat a várba. Hiába nevezték ki Dobót 1546 áprilisában az egri vár prefektusává (várnagy, udvarbíró), Varkocs Tamás ellenállása miatt nem foglalhatta el székhelyét. Végül 1548. július 20-án vehette át a vár kulcsait. Mindent megtett annak érdekében, hogy Egert megerősítse. Vaskézzel hajtotta be a jövedelmeket, elegendő élelmet, lőport, hadianyagot halmozott fel, erősíttette a falakat, új bástyát emeltetett a város felőli oldalon (Dobó-bástya), a Tömlöc-bástya elé föld-fa szerkezetű palánkot emelt (Földbástya), valamint befejezte a belső és a külső vár szétválasztását. Kiépítette az Eger körüli figyelőhelyek hálózatát (Szarvaskő, Cserépvár, stb.) Biztos volt benne, hogy Egernek hamarosan komoly ostrom elébe kell néznie, ezért nemcsak a magyarországi török várakban, hanem még Drinápolyban is kémeket tartott. Tőlük időben megtudta, hogy 1552-ben a szultáni had egyik célpontja Eger vára lesz.
Amikor híre jött, hogy a török nagy erőkkel közeledik, levelekkel ostromolta Ferdinándot és fiát, Miksát, hogy küldjön segítséget Egernek. Lőport vásárolt, ágyúkat kért a szomszédos városoktól, földbirtokosoktól, és a katonai létszámot is gyarapította. Mintegy 2000 főnyi várkatonaság várta Ahmed és Ali pasák seregét. Végül 1552. szeptember 11-én megkezdődött a vár ostroma. Dobó megeskette katonáit a végsőkig való kitartásra. Az öt hétig tartó ostrom alatt mindvégig katonái élén harcolt, ha kellett személyesen avatkozott bele a küzdelembe. Pihent csapatokkal váltotta fel a lankadókat, néha személyesen kezelte az ágyúkat, ami arra utal, hogy a tűzfegyverek kezelésében is jártasságot szerzett. A külső vár védelmét hadnagyaira, Bornemisza Gergelyre, Zolthay Istvánra, Pethő Gáspárra bízta. Komoly fegyelmet tartott a katonák között, a török megadásra szólító leveleit elégettette, az árulóvá vált Hegedüs István hadnagyot felakasztatta. Az október 4-i lőporrobbanást követően is lelkesítette az őrséget a további ellenállásra, ellenaknákat ásatott a várat aláaknázni akaró törököknek, javíttatta a lerombolt falakat, mindent megtett azért, hogy a védők harci morálját megőrizze. Három nagy gyalogsági rohamot hárítottak el az egriek, a végén már asszonyok is a falakon küzdöttek. Maga Dobó is megsebesült. Október 18-án a török had dolgavégezetlenül hazaindult. A győzelem híre hamar elterjedt, felvillanyozta a korábbi török hódítások miatt már-már elfásult Magyarországot és a keresztény világot.
Dobó és kapitánytársa, Mekcsey István azonban novemberben lemondtak tisztségükről. I. Ferdinánd 1553. május 18-án Erdély vajdájává nevezte ki, majd őt és leszármazottait bárói rangra emelte. A megtisztelő országos méltósággal azonban óriási gondot vett a nyakába. Erdélyben erős volt a Szapolyaiakkal szimpatizáló párt, 1553 őszén Dobónak kellett egy összeesküvést felszámolni. Erőskezű uralma, amellyel a királyi jövedelmeket hajtotta be, valamint katolikus vallása a többnyire már protestáns tartományban sok ellenséget szerzett neki. 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták Izabellát és János Zsigmondot, Dobót is a pártjukra akarták vonni. Ő tiltakozott, majd Szamosújvár várába szorult. 10 havi ellenállás után fel kellett adnia az erősséget, letartóztatták és egy évig Szamosújváron raboskodott. Innen 1557 novemberében csak felesége segítségével tudott megszökni, kötélhágcsón ereszkedett le a falon és Szerednyére menekült.
Ferdinánd király egyik kedvelt híveként számos adományban részesült, megkapta Léva és Végles várát, illetve Gönc és Telkibánya gazdag mezővárosokat. Később további uradalmakat szerzett és szeretett öccse, Domokos számára is kijárta a bárói címet. Az ötödik leggazdagabb főura lett az országnak.
1562-ben bányavidéki főkapitánnyá nevezte ki Ferdinánd, ezen a posztján is keményen állt helyt, behajtotta a jövedelmeket, amellyel főleg a bányavárosi polgárok között szerzett sok ellenséget. 1564-ben meg is vált tisztségétől.
Ferdinánd halála után Dobó és az új uralkodó, Miksa viszonya megromlott. Az a hír terjedt el, hogy a nagyúr, sógora, Balassa János, valamint egy harmadik felvidéki főnemes, Homonnai Drugeth Gáspár át akarnak térni János Zsigmond hűségére. A király komolyan vette a szállongó híreket, hiszen ezzel jelentős észak-magyarországi területek vesztek volna el számára. Homonnai Lengyelországba menekült, de Dobót és Balassát az uralkodó, pedig menlevelet biztosított számukra, az 1569. évi pozsonyi országgyűlésen október 12-én elfogatta. Máig nem tisztázott, hogy valóban szőttek-e összeesküvést a főurak, Dobó ekkor már hetvenedik életévéhez közeledett, életében végig Habsburg-hű maradt, ráadásul bizonyítékok sem kerültek elő.
Balassa hamarosan megszökött a fogságból, de az öreg Dobó erre már képtelen volt. Mivel Erdély és a Habsburgok viszonya időközben javulni kezdett (speyeri egyezmény), Dobó számára is lehetővé vált a szabadulás. Erre azonban csak hosszas egyeztetések után, 1572-ben került sor. Április 17-én nyitották meg börtöne ajtaját. A megromlott egészségű egykori egri hős hazavonult birtokára, ahol június 10-e táján meghalt.
1550-ben nősült meg, Sulyok Balázs lányát, Sárát vette el. Két gyermek, Krisztina és Ferenc maradt utána, első fia, Damján korán meghalt. Felesége révén került kapcsolatba a Balassa és a Bocskai családokkal. Sára testvérei, Anna és Krisztina Balassa Jánoshoz és Bocskai Györgyhöz mentek feleségül. A házasságokból származott Balassi Bálint, a költő, valamint Bocskai István, a későbbi erdélyi fejedelem.
Dobó, akiről kortársai a fukarsága, erőszakos, kíméletlen természete miatt túl sok jót nem tudtak elmondani, az egri vár hősies védelmével, életének kockáztatásával, vérének hullásával az utókor szemében az egyik legkiemelkedőbb hőssé vált. A kor viszonyai között a hatalmaskodás hétköznapinak számított, de várvédelme háttérbe szorította negatív megítélését.
Dobó sírkövének fedőlapja a XIX. század első fele óta az egri várban látható, sírját pár éve véletlenül találták meg a dobóruszkai templom altemplomában.
forrás. – Vitézlő Rend - török- és kuruckori hagyományőrzés
Megjegyzés küldése