1890 óta működik állami gimnáziumként, Eger egyik legszebb barokk épületében. 1754-ben a jezsuiták rendházaként és gimnáziumaként építették. 1773-ban a rend megszüntetése után a ciszterek kapták, 1787-től pedig királyi gimnázium.
Az 1540-ben Loyolai Ignác által alapított Jézus Társaság tagjait Oláh Miklós esztergomi érsek, prímás hozta be Magyarországra. Egerben elõször 1644-ben jelentek meg, ekkor egy Leleszi János nevû páter kezdett el prédikálni a protestanizmus ellen. Késõbb 1687. December 17-én, Eger felszabadulásának napján, amikor a török katonaság a Maklári kapun keresztül elhagyta Egert, Garaffa császári generális táborában megjelent P. Pusztabonyák István és tárgyalt Garaffaával a jezsuitáknak Egerben való letelepítésérõl.
A város piacán, az Eger-patak partján állott egy török mecset, amelyet eredetileg a jezsuitáknak szántak, de õk inkább egy szerényebb mecsetet választottak, melynek környékén nagyobb hely állt rendelkezésre a további építkezésekhez és magasabb fekvése miatt az árvizek ellen is jobban védve volt. Garaffa generális és Fischer Mihály kamarai adminisztrátor jelölték ki a Hosszú utcában a telket, melyre a majdani rendházat és templomot építhették. Az elsõ hálaadó istentiszteletet az itt álló mecsetben tartották a császáriak.
A jezsuiták jezsuiták elsõsorban térítõ tevékenysége folytattak, de már megjelenésükkor iskolát is nyitottak Egerben. 1688-ban a templom melletti kis házban Balogh András világi felügyelõ kezdte meg a gyerekek tanítását, és ezt az iskolát Fenessy György püspök jóvoltából és támogatásával hamarosan átvették a jezsuiták. Az elsõ gimnáziumi tanár és igazgató Chrastel János lett. Nagyot haladt a gimnázium ügye, mikor Széchenyi György hercegprímás 1689-ben elhatározta, hogy a jezsuita atyák rendházát elégséges és biztos alappal látja el, s e célra a Szepes-Schawniki Apátság javait jelölte ki. 1698.ban a hatodik osztállyal ( rhetorica ) nyerte el az akkori rendszerhez képest az egri nagygimnázium befejezését.
A város piacán, az Eger-patak partján állott egy török mecset, amelyet eredetileg a jezsuitáknak szántak, de õk inkább egy szerényebb mecsetet választottak, melynek környékén nagyobb hely állt rendelkezésre a további építkezésekhez és magasabb fekvése miatt az árvizek ellen is jobban védve volt. Garaffa generális és Fischer Mihály kamarai adminisztrátor jelölték ki a Hosszú utcában a telket, melyre a majdani rendházat és templomot építhették. Az elsõ hálaadó istentiszteletet az itt álló mecsetben tartották a császáriak.
A jezsuiták jezsuiták elsõsorban térítõ tevékenysége folytattak, de már megjelenésükkor iskolát is nyitottak Egerben. 1688-ban a templom melletti kis házban Balogh András világi felügyelõ kezdte meg a gyerekek tanítását, és ezt az iskolát Fenessy György püspök jóvoltából és támogatásával hamarosan átvették a jezsuiták. Az elsõ gimnáziumi tanár és igazgató Chrastel János lett. Nagyot haladt a gimnázium ügye, mikor Széchenyi György hercegprímás 1689-ben elhatározta, hogy a jezsuita atyák rendházát elégséges és biztos alappal látja el, s e célra a Szepes-Schawniki Apátság javait jelölte ki. 1698.ban a hatodik osztállyal ( rhetorica ) nyerte el az akkori rendszerhez képest az egri nagygimnázium befejezését.
1699-ben készültek el a rendház és a templom tervei. A rendház magában foglalta a kollégiumot is, és a rendház három szárnya, valamint a templom egy teljes négyszöget képeztek. 1700. Július 31-én, Szent Ignác napján volt a templom alapkõletétele, ettõl kezdve javában folyt az építkezés. Az építõanyagok jelenõs részét a várból nyerték, melynek külsõ részét 1702-ben I. Lipót császár parancsára felrobbantották. Telekessy István 1700-ban saját pénzén vett egy házat a jezsuiták szomszédságában, ahol elhelyezte a papnövendékeket.
Az építkezés 1703 õszén akadt el, amikor a kurucok felgyújtották a várost. A szécsényi országgyûlés pedig 1705-ben úgy döntött, hogy a jezsuitáknak el kell hagyniuk a Rákóczi által elfoglalt országrészeket. E döntés súlyos lelkiismereti problémát okozott a fõpásztor Telekessy Istvánnak, aki eddig következetes hûséggel támogatta a rendet, másrészt viszont õ maga is aktív résztvevõje volt ennek az országgyûlésnek, ahol a rendek Rákóczit vezérlõ fejedelmükké választották és fejedelmi esküjét éppen Telekessynek tette le.
A püspök többszöri közbenjárására végül is haladékot kapott az egri rendház, de lakóinak 1707-ben így is el kellett hagyniuk a várost. Csak 1710-ben a császári seregekhez csatlakozva tértek vissza Egerbe, iskolájukat azonban nem találták üresen, mert távozásuk után a püspök gondoskodott nem csak az egri, hanem a gyöngyösi gimnázium fenntartásáról is. Ettõl kezdve zavartalanul folyt az építkezés, a rendházat 1727.ben fejezték be, a Borgia Szent Ferenc tiszteletére emelt templomot pedig 1742-ben, de a fõoltárt csak 1770-ben készült el a patrónus alakjával.
Az építkezés 1703 õszén akadt el, amikor a kurucok felgyújtották a várost. A szécsényi országgyûlés pedig 1705-ben úgy döntött, hogy a jezsuitáknak el kell hagyniuk a Rákóczi által elfoglalt országrészeket. E döntés súlyos lelkiismereti problémát okozott a fõpásztor Telekessy Istvánnak, aki eddig következetes hûséggel támogatta a rendet, másrészt viszont õ maga is aktív résztvevõje volt ennek az országgyûlésnek, ahol a rendek Rákóczit vezérlõ fejedelmükké választották és fejedelmi esküjét éppen Telekessynek tette le.
A püspök többszöri közbenjárására végül is haladékot kapott az egri rendház, de lakóinak 1707-ben így is el kellett hagyniuk a várost. Csak 1710-ben a császári seregekhez csatlakozva tértek vissza Egerbe, iskolájukat azonban nem találták üresen, mert távozásuk után a püspök gondoskodott nem csak az egri, hanem a gyöngyösi gimnázium fenntartásáról is. Ettõl kezdve zavartalanul folyt az építkezés, a rendházat 1727.ben fejezték be, a Borgia Szent Ferenc tiszteletére emelt templomot pedig 1742-ben, de a fõoltárt csak 1770-ben készült el a patrónus alakjával.
borítókép, Nemes Róbert
forrás: visiteger.com, bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: www.dobo-eger.sulinet.hu
forrás: visiteger.com, bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: www.dobo-eger.sulinet.hu
Megjegyzés küldése