A törökök által 1596-ban megszállt Eger vára csak 1687 decemberében került vissza Magyarországhoz, amikor Rusztem pasa a több hónapos blokádot követően átadta azt Antonio Caraffa császári tábornagynak.
A várat a török időkben szinte alig fejlesztették, falai jórészt az 1596 előtti állapotukban maradtak meg. Az elmaradt felújítások azonban erősen kikezdték az építmények állapotát. A visszafoglalást követően az egyes várparancsnokok rendszeresen írták panaszaikat Bécsbe, az Udvari Haditanácshoz a leomló falakról. Részben ennek nyomán az Udvari Kamara úgy rendelkezett, hogy Eger vára védműveit le kell rombolni, mert helyükre és egy korszerűbb kaszárnyát vagy várerődítményt emelnének. A város falait azonban megőrzendőnek ítélték.
1702. március 31-én Nicolaus Dumont francia hadmérnök és Johann Ferdinand von Pfeffershoven budai várparancsnok irányítása alatt megkezdték a külső vár lerombolását. Három hónap alatt eltüntették az erődítéseket, azonban a belső vár eltakarításától eltekintettek, mivel a robbantásokkal a város házait is veszélyeztették volna, valamint a költségek is magasra rúgtak. A volt külső vár, az Almagyar-hegy felől a meggyengült belső vár falait inkább megerősítették, a munkálatok 1703 nyaráig húzódtak.
A további erősítéseket azonban az időközben kitört Rákóczi-szabadságharc meghiúsította.
Rákóczi maga ezt írta Egerről későbbi Emlékirataiban: „Eger vára régimódi erődítmény volt, a város felől öreg tornyokkal, a szőlők felől pedig igen magas, kétszarvú védművel, amelyeket a németek még a háború előtt leromboltattak. Így csak az erős falú belső vár maradt meg. (…) Középszerű ágyúim egyáltalában nem ártottak az öreg falaknak, de a szökevényektől megtudtam, hogy a bombák okozta rázkódásoktól megrepedtek a víztartók, s kezdett a víz kiszivárogni belőlük.”
Eger vára parancsnoka 1703 nyarától Henrik Mohr kapitány volt, azonban október 3-án helyébe az Udvari Haditanács a növekvő kuruc veszély miatt gróf Ferdinand von Zinzendorf alezredest nevezte ki a vár élére. Ő csak kalandos úton, a kuruc csapatok között parasztgúnyában jutott el állomáshelyére. Az őrség létszáma nem volt túl nagy, mintegy 150 német gyalogos és 200 huszár lehetett a teljes létszám.
Bercsényi Miklós 9000 fős kuruc hadserege október végén jelent meg a vár alatt, hozzájuk csatlakozott Almássy János Heves vármegyei alispán nemesi felkelő hada.
A város magyar lakossága azonnal meghódolt az ostromlóknak, de a vár szilárdan tartotta magát. Bercsényi maga nem sokáig tanyázott itt, mivel november elején Zólyomhoz vezényelték az Ocskay veresége nyomán megindult császári ellentámadás megállítására. Almássy felkelői nem voltak alkalmasak az ostromra, így blokád alá vették Egert. 1704. március 1-jén azonban Rákóczi Ferenc Miskolcról személyesen indult a vár alá, és tüzérséget is hozott magával. Április közepéig, kisebb megszakítással, itt tartózkodott, és folyamatosan lövette a falakat. A tüzérségi akció azonban felesleges pocsékolásnak bizonyult, a falakban kár alig keletkezett. Maga írta le: „semennyire se haladtam Eger ostromával”. Bercsényi Miklós a maga gúnyos és dühös természetével ezt írta Rákóczinak: „Eger! Eger! Csak nem jó nekünk EGERésznünk!” „Nagyságod EGERészése” –ként említette az egész ostromműveletet.
Áprilisban azonban Rákóczi kénytelen volt elvonulni Eger alól és az Alföld irányába indult. Attól lehetett ugyanis tartani, hogy a Dunántúlt visszafoglaló Siegbert Heister tábornagy az Alföldre is átkel. Az egri ostromsereg parancsnoka a nemrégiben a kurucokhoz csatlakozott gróf Forgách Simon tábornok lett. Ő tárgyalni kezdett Zinzendorffal, és április 16-án aláírták a megállapodást. Eszerint mindkét fél hadereje nyolc hónapon keresztül passzív marad, és ha december 17-éig nem érkezik segítség a vár felmentésére, akkor a védők átadják az erősséget. Az őrség és a várban tartózkodó lakosság pedig eldöntheti, hogy visszatér-e a császáriakhoz, vagy a kurucokhoz áll. Az előző esetben fegyveres kísérettel Budára mehetnek.
Az Udvari Haditanács 1704 áprilisában olyan híreket kapott, hogy a vár kapitulált. Csak lassan szereztek információt a valódi tényekről, de akkor is sok pontatlansággal. Készültek tervek a vár felmentésére is, de teljesen kudarcra voltak ezek ítélve.
Mivel felmentő sereg egyáltalán nem jutott el Egerhez, 1705. január 2-án Zinzendorff megnyitotta a kapukat. „A vár 1705. január 2-án került a kurucok kezére, s pénteken déli 12 órakor szép sorokban vonultak el a katonák és a polgárok, rácok, majdnem katonás rendben, lobogó zászlókkal, dobokkal, kürtökkel és 600 szekéren a családtagokkal és ingóságokkal Buda felé.” Írta egy szemtanú. Kálnál azonban a katonákat lefegyverezték, a tiszteket erős őrizettel Kassára kísérték és börtönbe zárták, a katonákat pedig erőszakkal feleskették Rákóczira. Sok gazdag, császárhű polgárt kifosztottak, úgy kergették őket vissza a városba, de a hideg éjszakát is a város mellett a szabad ég alatt kellett tölteniük.
A vár első parancsnoka Ung vármegye alispánja, Ráthy Gergely lett. Rákóczi 1705 február végén, a vereséggel végződött nagyszombati csata után érkezett ide. Később is gyakran és szívesen tartózkodott itt, a főváros nélküli kuruc állam egyik központjává vált Eger.
A címlapfotó illusztráció
forrás: Vitézlő Rend - török- és kuruckori hagyományőrzés
Megjegyzés küldése