Mátrakeresztestől alig 10 percre, könnyen és gyorsan megközelíthető helyen találunk két vízesést, amelyek csapadékosabb időben páratlan látványt nyújtanak. E ritkábban látogatott természeti szépségek mellett több meglepetéssel is szolgálnak az ide tervezett túrák.
A Felső-vízesés Mátrakeresztes két vízesésének egyike. A nagy sziklafalak közé szorult patak apró lépcsője mindenképpen megtekintésre érdemes, rövid gyaloglással felkereshető attrakció a faluból indulva.
A mátrakeresztesi Felső-vízesés
A Felső-vízesés sajnos csak csapadékos időszakok vagy hóolvadás után működik igazán. A nyári melegben azonban inkább egy méretes sziklaegyüttes ez, aminek kőgörgeteges medrében éppen csak csordogál vagy csöpörög valamennyi víz.
A patak mellett haladva a völgy oldalai egyre magasabbra nőnek, míg végül - pár kanyart követően - kiszélesedik a szurdokszerű völgyalj, s szemben találjuk magunkat a kb. 6-8 méter magasságú sötét andezit sziklafallal. Közepe felé V alakban lealacsonyodik - itt van maga a vízesés. A patak hordalékával folyamatosan koptatja, rombolja a kőzetet. Ahol a víz a talajra ér, láthatjuk is a fal aljában keletkezett mélyedést: ez jelzi, hogy a vízesés a csiszoló munka következtében (felfoghatatlanul lassan) hátrál a völgy felső szakasza felé.
A helyszín szépségét az adja, hogy a hatalmas, sötét sziklákon moha zöldell, ráadásul tovább tarkítja a képet a - szerencsés esetben - lezúduló víz, vagy télen a kőzetre telepedő éles jégfogak látványa. Az apró katlan alján mindenhol faágak és kisebb-nagyobb kövek hevernek. Felmászva a kb. 2-3 méter magas sziklalépcsőn rövid szurdokot találunk. A vízesés alatt a megszelídülő, lelassuló patak lerakja legnagyobb szemű hordalékát, és kerülgetni kezdi azt, ezért a mélyre vágott völgy alján meanderezik, azaz kanyarog. A turistaösvény is ezeket a kanyarokat követi helyenként átkelve a patakon.
A vízesés bal oldalán, fölfelé tekintve egy, a környezeténél ragyásabb felszínű sziklaboltívet látunk: a Lyukas-kő apró alagútját az egykor ebből az irányból érkező patak nyitotta fel.
Mátrakeresztes közelében találjuk az Alsó-vízesést, mely gyér vízhozamánál fogva sokkal inkább geológiai látványosság, mintsem igazi vízesés.
Mátrakeresztesi Alsó-vízesés...az enyhülésnek köszönhetően
hívogatóan bővízűek a mátrai vízesések, patakok...
de nem árt a gumicsizma...
MEGKÖZELÍTÉS
Mátrakeresztes közelében találjuk az Alsó-vízesést, mely gyér vízhozamánál fogva sokkal inkább geológiai látványosság, mintsem igazi vízesés.
Maga a sziklalépcső nagyjából 2 méternyi esésre készteti a patakvizet. A sűrűn benövényesedett, fiatalos erdővel borított terület egyik falában sötét andezitsziklákat látunk, a vízesés pedig egy ívelt, ránézésre is homogén anyagú sziklaperemből áll. Ez a szikla az egykori lávaár megszilárdult maradványa, körüle és alóla a kevésbé ellenálló kőzeteket a víz eróziós munkája mosta ki, ahogyan megállás nélkül koptatta szállított hordalékával a medret.
A sziklalépcső alatt a patak - már amikor van benne víz - apró zúgókat alkot. Télen még izgalmasabb a látvány, mint nyáron: nagy hidegek idején a megfagyó vízesés fehér jégfüggönyt, jégcsapsort alkotva lóg a szikla oldalában, ráadásul lomb hiányában a napsütésből is több jut az egyébként sötét, zárt völgyaljra.
Az apró vízesésben komolyabb mennyiségű vizet, szó szerinti vízesést csak csapadékos időszakban, leginkább tavasszal (hóolvadást követően) láthatunk.
Szemben állva az apró vízeséssel a jobb oldalunkon húzódó, méretes sziklafalban találjuk a Vidróczki-barlangot. Nevét természetesen a híres betyárról kapta, aki a legendák szerint ebben az apró üregben húzta meg magát egy darabig.
fotók, Mátrai turizmus
forrás: turistamagazin.hu, termeszetjaro.hu
Megjegyzés küldése