Bartók Béla népdalgyűjtésen (Fotó: MTI)Ha egy magyar embernek azt mondják: Kékszakállú herceg vára vagy Cantata profana, minden bizonnyal rávágja, Bartók Béla. Ma 140 éve született a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője, aki zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára is volt.
Bartók Béla (Fotó: MTI)
Bartók Béla a Temes megyei Nagyszentmiklóson született. Apja, idősebb Bartók Béla a nagyszentmiklósi városi iskola igazgatója, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott. Anyja tanítónő volt, és kiválóan zongorázott.
Három hónapos korában himlőoltással megfertőzték, ezért ötéves koráig állandó orvosi kezelésben részesült. Az anyai féltés, dédelgetés félénkké tette, elbújt az emberek elől, ha észrevette, hogy sajnálják. Betegsége miatt az átlagosnál később kezdett el járni. Kétéves elmúlt, mire beszélni kezdett. Másfél éves korában felismert egy dallamot, háromévesen fejlett ritmusérzékét bizonyította, négyéves korában egy ujjal kipötyögtette a zongorán a számára ismerős dalokat. Ötévesen kezdett zongorázni.
Később jól tanult, ám az egész család életében változást hozott, hogy édesapja fiatalon, 32 éves korában elhunyt.
Férje halálát megelőzően Bartókné Voit Paula nem tanított az iskolában, gyermekeit nevelte, és zongoraleckéket adott. Innentől a család fenntartásának gondja rá nehezedett. A szerény körülmények ellenére példamutatóan nevelte gyermekeit.
Az iskolai füzeteket esténként apja nehéz lexikonjai alá rakta, „mert csúnya a füzet, ha szamárfüles”
– vallotta be a kis zseni.
Nem véletlen, hogy a művészt mindenki pedánsnak és rendszeretőnek ismerte. A család az apa tragikus halála után bérlakásba költözött, és édesanyja tanítónői állást vállalt egy belvárosi iskolában. Bartók Béla itt fejezte be a IV. osztályt. 1889 nyarán a tanítói állásra mást neveztek ki, a zongoraórák pedig nem biztosították a család megélhetését, ezért elköltöztek Nagyszőlősre, ahol az anya ismét taníthatott.
Később Pozsonyban Bartók Béla Erkel László tanítványa lett, Chopin, Liszt művei, valamint Bach Das Wohltemperierte Klavierja is repertoárjába került. Egymásután ismerte meg a zeneirodalom klasszikusait, partitúrákat vett és játszott.
Dohnányi Ernő Bartók érkezésekor kezdte meg tanulmányait a Zeneakadémián. Ő volt az első, aki Bartók képességeihez mérhető, vagyis konkurens volt.
Bartók 1890 körül kezdte első zongoradarabjait komponálni.
1903-ban Dohnányitól zongoraórákat vett, ekkor születtek meg erős nemzeti jelleggel bíró művei, többek között a Kossuth-szimfónia. Alkotói pályája azonban akadozott.
1904 nyarán Gerlicepusztán pihent, ahol egy székely parasztlánytól véletlenül hallott először igazi magyar népzenét.
Eredetileg ugyanis azt hitte, hogy a nóta az egyedüli magyar népdal. A lány éneke nyomán jegyzett le néhány dalt.
1906-ban Kodály Zoltánnal közösen írt Magyar népdalok – énekhangra és zongorára, húsz feldolgozást magába foglaló művével új alkotói korszaka kezdődött el. Ugyanekkor kezdődött el tudósi munkája. Eleinte a magyar, majd a környező népek zenéjét is gyűjtötte, s csakhamar zenéjében is megjelentek ezek a motívumok.
1918-ig mintegy 3500 román és 3200 szlovák dallamot jegyzett le.
1909. november 16-án vette el első feleségét, Ziegler Mártát, majd 1910-ben megszületett fiuk, ifj. Bartók Béla. Zeneszerzői munkáját ekkor még a közönség és a kritikusok részéről erős elutasítás jellemezte. 1911-es operáját, A kékszakállú herceg várát nem is mutatták be.
1911-től 1920-ig Rákoshegyen élt és alkotott. Egykori lakóháza ma a Rákoshegyi Bartók Zeneháznak ad otthon.
1917. május 12-én A fából faragott királyfit, rá egy évre, 1918. május 24-én A kékszakállú herceg várát mutatták be az Operában.
1920 elején kivándorlási terveket fontolgatott, de végül a maradás mellett döntött. 1921-ben írta meg A magyar népdalról című monográfiáját. A húszas évek elejétől újra sűrűn koncertezett, negyvenedik születésnapja alkalmából a nemzetközi szaksajtó is részletesen foglalkozott vele, 1923-ban pedig Budapest egyesítésének ötvenedik évfordulójára a város darabot rendelt tőle: megszületett a Táncszvit.
Ugyanebben az évben elvált Ziegler Mártától, és újra megnősült. Felesége Pásztory Edith zongoraművész lett.
Pásztory Edith (Fotó: MTI)
Bartók III. zongoraversenyét neki írta. Egy fiúk született, Bartók Péter tavaly decemberben hunyt el.
1926 nyarától új, igen aktív alkotói korszaka következett, rendkívül sok zongoradarabja született ez idő tájt. 1932-ben a kairói arab zenei kongresszuson vett részt, ahol zenét is gyűjtött. A Mikrokozmosz tervéről ekkor beszélt először. 1934-ben megkomponálta az V. vonósnégyest. Mindeközben folyamatosan rendezte a háború előtt gyűjtött népzenei anyagait. Zenéjében mind a magyar, mind a környező népek népzenéje jelen volt, így készült el a Cantata Profana is. Ekkor zeneszerzőként már csak megrendelésre dolgozott.
1936 fontos év a pályájában, mondhatni annak csúcsa: ekkor vált véglegesen a Magyar Tudományos Akadémia tagjává.
Művészete egyre tisztult, és zenéjében egyre gyakrabban kapcsolódott egybe a klasszikusok hagyománya és a paraszti népzene. Művészetének ezt az irányát „zseniális egyszerűség”-nek nevezte el, a Divertimento a korszak összefoglalásának is tekinthető.
1939 decemberében meghalt édesanyja, akivel mindaddig nagyon szoros kapcsolatban állt, így 1940 tavaszán, amerikai hangversenykörútján végleg elhatározta, hogy hosszabb időre az Egyesült Államokba utazik. Október 8-án Ferencsik Jánossal lépett fel utoljára Budapesten, négy nappal később elutazott.
Az Egyesült Államokban telepedett le, azonban soha nem kért amerikai állampolgárságot, mindvégig magyar állampolgár maradt, mert később haza szeretett volna térni.
Anyagi helyzete folyamatos munkavégzésre kényszerítette, koncertezni csak ritkán tudott. 1941 márciusában, a Columbia Egyetemen a délszláv népzenéről tartott előadást, nem sokkal később az egyetem díszdoktorává avatta. 1943-ban a Harvard Egyetemen tartott előadás-sorozatot az új magyar zene kérdéseiről, de három alkalom után egészségi állapota összeomlott. 1942 áprilisa óta küzdött leukémiájával, kórházi kezelésének költségeit az amerikai zeneszerző egyesület fizette.
1942-ben Péter fia is kijutott az Egyesült Államokba. Bartók Béla hosszas betegeskedés után 1945. szeptember 26-án hunyt el. Temetésén, amely a hartsdale-i Ferncliff Cemeteryben zajlott, mindössze tíz ember vett részt, köztük felesége és Péter fia.
Földi maradványait 1988-ban országos médiafigyelem közepette két fia hozta haza, s helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Bartók Béla síremléke Farkasréten (Fotó: MTI)
Ifj. Bartók Béla és felesége, mellettük Bartók Péter (Fotó: MTI)
Nevét viseli számos utca, a Bartók Béla Unitárius Egyházközség Misszióház, a Merkúr egyik krátere, valamint a 4132 Bartók nevű kisbolygó.
2010-ben Rákosmente díszpolgára címet kapott. Temesi Ferenc író Bartók című, 2012-ben kiadott nagyregényében dolgozta fel a zeneszerző élettörténetét.
Nevét viseli a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium, a Békéscsabai Bartók Béla Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola és a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium.
Főbb művei:
Színpadi művek
- 1911: A kékszakállú herceg vára. Opera egy felvonásban, ősbemutatója 1918-ban.
- 1914–1916: A fából faragott királyfi. Balett, bemutatója 1917-ben.
- 1918–1919: A csodálatos mandarin. Balett, bemutatója 1926-ban.
Zenekari művek
- 1904: Rapszódia és Scherzo zongorára és zenekarra
- 1905: Első és második szvit
- 1923: Táncszvit
- 1936: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
- 1939: Divertimento vonószenekarra
- 1943: Concerto zenekarra
Versenyművek
- 1907–1908: I. hegedűverseny, ősbemutatója 1958-ban
- 1926: I. zongoraverseny
- 1930–1931: II. zongoraverseny
- 1937–1938: II., vagy „Nagy” hegedűverseny
- 1945: III. zongoraverseny
- 1945: Brácsaverseny
Kamarazene
- 1908: I. vonósnégyes
- 1917: II. vonósnégyes
- 1921: I. hegedű-zongoraszonáta
- 1922: II. hegedű-zongoraszonáta
- 1927: III. vonósnégyes
- 1928: IV. vonósnégyes
- 1928: I. rapszódia, II. rapszódia
- 1931: 44 duó két hegedűre
- 1934: V. vonósnégyes
- 1937: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
- 1938: Kontrasztok hegedűre, klarinétra és zongorára
- 1939: VI. vonósnégyes
- 1944: Szólószonáta hegedűre
Zongoraművek
- 1908: 14 bagatell
- 1908: Gyermekeknek
- 1911: Allegro Barbaro (Allegro Barbaro BB.63/Sz.49 (audio + sheet music) [Thurzó Zoltán])
- 1913: 18 könnyű darab
- 1915: Román népi táncok (Romanian Folk Dances (from Hungary) Sz. 56/BB 68 (audio + sheet music) [Thurzó Zoltán])
- 1926: Kilenc kis zongoradarab
- 1926: Szabadban
- 1926: Szonáta zongorára
- 1933: Három rondó
- 1926–1937: Mikrokozmosz
Vokális művek
- 1898: Dalok zongorakísérettel
- 1912: Négy régi magyar népdal vegyeskórusra
- 1917: Négy tót népdal vegyeskarra, zongorakísérettel
- 1930: Cantata Profana dupla kórusra, szólistákra és zenekarra
- 1935: Régi időkből háromszólamú vegyeskarra
- 1936–1937: Gyermek- és nőikarok
- 1967-1975: Rumanian Folk Music, posztumusz kiadás
Megjegyzés küldése