Még a pandémiás időszak megszorításokkal teli hónapjaiban elhatároztam, hogy egy kicsit kutakodok a régi érsekkereti Kioszk / Sörkert / Liget, illetve mai nevén Excalibur Középkori Lovagi Étterem épületének történetében. Az első gyerekkori emlékeim még az oviból valók.
A Lenin úti - Három Farkassal szemben levő - óvodából ugyanis rendszeresen lejártunk a Népkertbe játszani. Emlékszem, a Sörkert előtt nagy matchbox-versenyeket rendeztünk a bitumenes placcon. Aztán az általános iskolás időszakból rendőrségi ügyek ugranak be, amiről a felnőttek beszéltek és az újságok írtak. Focimeccsek után - meg sokszor máskor is -előkerültek itt a bicskák. Azt is mesélték, hogy még mozifilmet is forgattak itt, majd jött a zenés-disco korszak, bezárás után megújulás, átépítés. Jóval több érdekességet találtam, mint vártam.
Kioszk (forrás: summajatirom.hu)
Az első probléma, amibe azonnal belefutottam, az építés ideje. Sok helyismereti tárgyú könyvben és az interneten is fellelhető forrás azt írja, hogy 1920-ban épült. Nos, ez nem igaz. Egészen pontosan nyomon lehet követni, hogy mikor, miért és miért éppen ott épült ez a pavilon.
Eger térkép részlete az Érseki kertekkel, 1888 (saját gyűjtemény)
Jól mutatja ez az 1888-as egri térképrészlet, hogy az Érsekkert jóval nagyobb kiterjedésű volt a mainál. Túlnyúlt az Eger-patakon, illetve a mai Park és Eger Hotel területét is magába foglalta. A Korcsolyázó tó helyére a mostani Szentmarjay Tibor Városi Stadiont képzeljük el. A Hatvani (mai Deák Ferenc) út és a tó között terült el az érseki szénáskert, a térképen 26. és 25. számmal jelölt rész pedig a mai Török-fürdő és a Strand északi részét jelöli.
Ami a legfontosabb: ekkoriban ez az egri érsekség tulajdona volt, aminek csak a középső része - a mai Érsekkert területe - volt a nyilvános Érsekkert, amit a nagyközönség külön díj megfizetése után használhatott. A következő években az egymást követő egri érsekek (Samassa József és Szmrecsányi Lajos) egyre több területet adományoztak a városnak, illetve a városi (sport)egyesületeknek az Érsekkertből. A sort a 19. század végén a teniszezők nyitották, majd a vizes sportok (fürdő, uszoda és strand) és a labdarúgók következtek.
1919 januárjában elterjedt annak a híre, hogy Szmrecsányi Lajos érsek több, a város belterületén levő érseki ingatlantól meg akar válni. Ekkor Bárány Géza, városi főmérnök sürgős előterjesztést intézett a polgármesterhez. Ebben az Érseki Magánkert (ez most a hotelek területe, illetve a mai stadion és a Deák Ferenc utca között épült házak), a nyilvános Érsekkert (ez a mai Szmrecsányi Lajos Érsekkert), valamint az Eger-patak balpartján (mai strand, Csákány utcai lakótelep) levő majorsági telkek megszerzését javasolta városfejlesztési célból. Az egri érsek 1919. február 25-én arról tájékoztatta a nagyközönséget, hogy a három érsekkerti rész közül a nyilvános Érsekkertet (vagyis a mai Érsekkert területét) „örök tulajdonul ajándékba adja Eger városának.”
Ezt követően jött a Tanácsköztársaság, ami megakasztotta, de a további terveket illetően nem akadályozta az eltervezett fejlesztéseket.
Eger térkép részlete az Érseki kertekkel, 1922 (saját gyűjtemény)
Az egri sportegyesületek közül az 1920. május 30-án megalakult MOVE Egri SE (MESE) kapta meg az érsekkerti sporttelepet. Mindezt jól láthatjuk az 1922-es újabb térképrészletünkön, ahol a dél-nyugati rész - a teniszpályákkal és a mai salakos focipályát (jelenleg parkoló) is magába foglaló területtel - jelentette akkor az egri sport bázisát.
Ugyanakkor feltűnik egy kis épület jele is a körönd közelében „Kioszk” felirattal.
Innentől pedig már viszonylag gyorsan őröltek a „hivatalok malomkerekei”. Május 27-én a városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén zöld utat kapott az építkezés, olyan kitétellel, hogy ha a részvénytársaság 20 éven belül el akarja adni a Kioszkot, akkor a városnak elővásárlási joga lesz az épületre. Három nappal később már fizetett hirdetésben keresett üzletvezetőt a részvénytársaság, június 1-én pedig az alapkövet is lerakták. A 20 méter hosszú és 13 méter széles épület kivitelezésére hat hetet szántak .
Üzletvezető kerestetik (forrás: Egri Népújság, 1922. május 30., Hungaricana)
Minden a tervek szerint alakult, hiszen július 8-án a nagyobb munkákat már be is fejezték és kitűzték az 1922. július 15-i megnyitót. Mint írták, […] „az érsekkerti kioszk ünnepélyes megnyitása f. hó 15-én és 16-án lesz. F. hó 15-én, szombaton, délután 5 órakor a kioszkban a Koszorús Dalkör hangversenyez és ugyanakkor a színtársulat több tagja is föllép. Vasárnap, f. hó 16-án a kioszk előtt a katonazenekar hangversenyez, délután pedig a Polgári Dalkör énekel. Négy órai kezdettel népmulatság lesz a földművesek számára.” (forrás: Egri Népújság, 1922. július 12., Hungaricana)
Megnyitó reklámja (forrás: Egri Népújság, 1922. július 14., Hungaricana)
Végül este/délután fél 7-re módosult a kezdés, de ennek komoly okai voltak. A megnyitó napján ugyanis újabb érdekességgel szolgált az Egri Népújság. A Kioszk-kezdeményező labdarúgók egy Egri „Old Boyok” - Színészek meccsre invitálták az érdeklődőket az érsekkerti sporttelepre. A korabeli beharangozót olvasva - szerintem - egy név sok embernek szemet szúr a „komédiások” várható összeállításában.
„Az Old boy és a színészcsapat fotball-mérkőzését nagy érdeklődés előzi meg. A színészek legjobb tizenegy emberüket állítják frontba és erősen bíznak a győzelemben. Feltűnést keltenek Nagy Pál éles lövései, Szentiványi biztos szerelései. A betegségéből felépült Latabár — ki szintén biztos góllövő — valószínűleg részt vesz a küzdelemben. […] A mérkőzés szombaton, f. hó 15-én délután 5 órakor kezdődik és kétszer 30 perces lesz. Tekintve, hogy az érsekkerti kioszk megnyitása fél 7 órakor kezdődik, a közönségnek az a része is, mely a kioszk megnyitására gyűl össze, ezt megelőzőleg részt vehet a football-matchen is. A belépődíjak a football matchre külön váltandók a sporttelep bejáratánál. A határbíráskodást Papp István polgármesteri titkár és Zahradnik József látják el.” (forrás: Hungaricana)
Bizony, a Latabár név a kis Latyit, vagyis Latabár Kálmánt takarja! Na de, hogy került ő ekkor Egerbe?
Kioszk (forrás: summajatirom.hu)
Rövid idő alatt igen népszerű lett az érsekkerti Kioszk, nemcsak a helyi, de az ide látogató vendégek körében is. Mint írták, Illés Gyula cigányzenekara, Czakó Pál színtársulatának alkalmi fellépései – többek között Latabár Kálmánnal -, a zenés, táncos estek, szombatonként kabarék és nem utolsó sorban „a kitűnő konyha, a pompás italok és az olcsóság” olyan kínálatot biztosítottak hétről hétre, hogy garantált volt az érdeklődés.
Tancsa István reklámja (forrás: Egri Népújság, 1925. május 19., Hungaricana)
Öt év után, 1927-ben a város megvette a Kioszk bérleti jogát Tancsa Istvántól, az addigi üzemeltetőtől. Később a tulajdonjog is a városra szállt. Az éttermet és cukrászdát is magába foglaló pavilonnak az eltelt évek alatt kialakult a törzsközönsége. Ebbe beletartoztak a – fogalmazzunk úgy - vehemensebb vendégek is, akik „alkalomadtán a kisebb-nagyobb súrlódásokért szúró- és vágó eszközökkel vettek elégtételt.” (a körmönfont megfogalmazás a korabeli sajtóból átvéve!) Ez szinte állandó téma lett a városi tanácsüléseken.
„A rendőr főtanácsos elismeri, hogy előfordulnak ugyan szurkálások és verekedések, azonban a rendőrség mindent elkövet azok megakadályozására. Idegenforgalmi napokon az egész rendőrlegénység szolgálatban van, azonban kevés a létszám. Szó lehetne arról, hogy ilyen alkalmakkor megerősítést kérjen az egri rendőrség, azonban ez sem zárja ki a verekedések lehetőségét” – olvasható egy 1934-es közgyűlési beszámolóban.
1940-ben arról írtak a lapok, hogy nem talált bérlőt a város, így nyáron nem nyitott ki a Kioszk. 1941-ben - jobb híján - itt helyezték el a Városi Múzeum anyagát.
A háborús károk helyreállítása után az eredeti célnak megfelelően ismét nyári vendéglátóhelyként üzemelt a most már Népkerti Sörözőnek nevezett pavilon. Hétvégén, a meccsek után, vagy éppen a zenés műsorok ideje alatt gyorsan megtelt a kerthelyiség. Bár, ahogy az 1953-as Népújság karikatúra is mutatja, nem mindig sikerült a vendégek kedvében járni.
Karikatúra (forrás: Népújság, 1953. július 26., Hungaricana)
A Heves Megyei Vendéglátóipari Vállalat kezelésében levő éttermet az 1954-es május 1-i nyitás előtt felújították, így parkosítottak, illetve új székekkel, asztalokkal látták el a kertet. Ezt az állapotot az 1956. szeptemberében, Egerben forgatott Bakaruhában című filmben mi is láthatjuk. Ugyanis a filmbeli első világháborús Kolozsvárnak Eger és többek között az akkori Népkert – beleértve a Sörkertet – szolgált díszletül. Ha valaki megnézi a filmet, akkor Bara Margit és Darvas Iván sörkerti kettősét 22:38-tól érdemes ilyen szemmel is vizsgálni.
A 60-as években Sörkert Kisvendéglőként működött a régi Kioszk, ahogy az az újabb korabeli reklámból is látszik.
Reklám (forrás: Népújság, 1960. június 1., Hungaricana)
A 70-es években csökkent a színvonal. Az ellenőri jelentés inkább 3. osztályú, mint 2. osztályú vendéglátóipari egységnek sorolta be a sörözőt.
"Az asztalokon ezerszínű térítők, az épület faláról omlik a vakolat, benn a falak hiába várnak festésre, a salétrom és a piszok némely helyen vállmagasságig ér. Kopott, rozzant, sokféle szék, rozzant lábú asztalok. Legalább ötféle, embléma nélküli tányér, a feketés kanalak és a poháralátétek mind alumíniumból. Néhány Noé korabeli fogas szerénykedik a másodosztályú helynél kötelező ruhatár helyett. A WC messziről bűzlik, az ajtókon nincs zár, mosdót, törülközőt kár is lenne keresni. A helyettes vezető véleménye: -Tudjuk, hogy tarthatatlan állapot ez, de csak a vállalat segíthet, ott pedig hiába kopogtattunk. Harmadosztályúnak is csak jóindulattal nevezhető ez a hely. Ez az ellenőrök véleménye is.” (forrás: Népújság, 1971. szeptember 5. , Hungaricana)
Az időközben a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat 121. sz. Népkerti Sörözőjeként működő vendéglátóipari egység sok mindent átélt. A 80-as évek diszkói, a betörések, a táborok mind-mind hozzátartoznak az épület történetéhez, mint ahogy az is, hogy 1988-ban az Eger SE Baráti Kör át akarta venni üzemeltetésre a régi Kioszkot. Kicsit visszatérés lett volna ez az eredeti MOVE Egri SE tervekhez… Ez végül nem valósult meg. Helyette a 90-es évek elején felgyújtott Sörözőről olvashattunk és egy idő után már nem is nyitott ki nyáron a Sörkert.
Lepusztultan és árván (forrás: Heves Megyei Hírlap, 1993. január 7., Hungaricana)
1993 júniusában a városi közgyűlés elé került a volt Sörkert ügye, ugyanis az időközben magánkézbe kerülő területen lehetővé tették az ott álló ingatlan lebontását azzal, hogy megszüntették a városképi védettségét. Két lehetőség vetődött fel: vagy bontsák le a leégett épületet és parkosítsanak a helyén, vagy hozzák helyre és maradjon az, ami volt, vagyis vendéglátóipari egység. A tulajdonos, West Finanszírozó Rt. az utóbbi mellett döntött. 1994 szeptemberében pályázati felhívást tettek közzé a Heves Megyei Hírlapban „az egri Érsekkertben megépülő, 1995. márciusban megnyitásra kerülő Szolgáltató-Idegenforgalmi Menedzser Centrum épületének FANTÁZIANÉV és EMBLÉMA kialakítására.” (forrás: Heves Megyei Hírlap, 1994. szeptember 15., Hungaricana)
A kivitelezés során pince és emeletráépítés történt, illetve a földszinti helyiségeket is átalakították, hátul bővítették. Viszont a külső jegyeket, így a középső, jellegzetes kupolás tornyot és a két szélén a körteraszt meghagyták. Hogyan is írta az újságíró 1922-ben, amikor az épület kialakítását ecsetelte?
„Amellett, hogy a kioszk szép, gyakorlati is, mert úgy hat, mint egy nagyobb épületcsoport része. Minden nagyobb, nehézség nélkül lehet méreteiben fejleszteni.”
És ez is történt 1994-95-ben. Az ebben az időben megjelent cikkekben több helyen azt írják, az épület megsemmisült. Ez nem igaz. Inkább átalakult, méghozzá előnyére. 1995. május 19-én jelent meg a hír, hogy átadták a Pápai András okleveles építészmérnök, tervező és munkatársai által megálmodott Liget Kaszinót, ami tovább viszi Márkus Béla 1922-es eredeti terveit. Az új épületben a kaszinó mellett étterem, játékterem és bár, valamint menedzsereknek kialakított klub kapott helyet.
Liget kaszinó avatása (fotó Perl Máron, Heves Megyei Hírlap, 1995. május 19., Hungaricana)
2001-től ismét változott a felállás, ami már a mai viszonyokat tükrözi. Jelenleg az Excalibur Középkori Lovagi Étterem található az épületben. A pandémia idején további fejlesztések történtek. Ha csak a külsőségeket nézzük, akkor szembeötlő a külső szigetelés és új látványelemek kihelyezése.
Excalibur, 2021 (fotó: Turay Zoltán)
A többit már bent kell tesztelni! Közben azért ne feledjük: jövőre, 2022. július 15-én, este fél 7-kor 100 éves lesz az érsekkerti vendéglátás és vele együtt a „Kioszk”. Lehet, hogy érdemes lenne akkor egy nagy bulit csapni? Ez pont egy péntek este lesz…
Könyvajánló:
Turay Zoltán
Megjegyzés küldése