A Széchenyi István és a Zalár József utcák között lévő kicsi, keskeny utca. Korábbi neve Casinó utcza, illetve Kaszinó utca volt. Jelenleg Dr. Sándor Imre egri orvos nevét viseli.
Dr. Sándor Imre életrajza
Sándor Imre 1887. augusztus 13-án született a jelenleg Romániában található kis Szatmár megyei településen, Irinyben. A középiskolát az egri főreáliskolában végezte, 1905-ben érettségizett. 1911-ben szerzett orvosi diplomát. 1913-ban telepedett le Egerben, ahol körorvos, majd az egri járás helyettes orvosa lett. Az I. világháborúban a fronton szolgált, főorvosi rangban szerelt le, majd visszatért Egerbe. Munkája során anyagi segítséget is nyújtott betegeinek, így a városban a „szegények orvosa”-ként emlegették.
1944 októberében a dunántúli Pusztavámoson tartózkodott a jolsvai törzs- és orvos században, mikor elérkezett hozzájuk Horthy Miklós proklamációjának és a „kiugrásnak” a híre. A proklamációt ujjongással fogadó zsidó munkaszolgálatosokból álló századot kivégezte egy közelben állomásozó SS-különítmény, melyet a németajkú helyi lakosság riasztott. Ekkor vesztette életét Dr. Sándor Imre is.
Látnivalók
Kaszinó
Az utcában két műemlék épület oldalsó szárnya található, az ún. Borbély-házé, illetve az ún. Kaszinóé. Mindkét épület a Széchenyi István utcához tartozik a házszámozás alapján, de tekintettel arra, hogy a Dr. Sándor Imre utca korábban a Kaszinóról volt elnevezve, itt fejtjük ki ennek a műemlék jellegű épületnek, illetve a benne működő Kaszinónak a történetét.
Eger talán egyik legrégibb épületének meglehetősen hányatott sorsa van. A török hódoltság idején csupán néhány apró, romos házacska állt a helyén, melyeket Somogyi Mihály hajdúkapitány vett meg 1690-ben. 1802-ben került Spetz József vállalkozó kedvű gyógyszerész birtokába, aki előbb földszintes házat épített ide, ahol patikáját működtette, illetve a telek hátsó részében cukorkagyártó üzemet építtetett.
1812-ben nagyszabású építkezésbe kezdett a tulajdonos: az egész udvart körülvette épületekkel, emelettel bővítette a házat. Ezen az emeleten lakott 1823-ban Déryné, közvetlenül a nagyterem („szála”) mellett, ahol a nagyszínpad volt. A ház terveit Povolni Ferenc, a helyi klasszicista építészet kiemelkedő alakja készítette.
1827-ben tűzvész martaléka lett az épület, de Spetz újjáépíttette, egy újabb emeletet is húzatott rá. Erre az újjászületésre utal a homlokzaton lévő „FATI PARTUS”, azaz „a végzet szülötte” felirat. 1834-ig Spetz a ház egyedüli tulajdonosa, de közben több részét bérbe adja, majd 1841-ben, amikor teljesen tönkremegy vállalkozásaiban, az épületet elárverezik.
Az 1833. január 19-én megalakult kaszinó társaság még Spetztől bérelte az épület egy részét, de az árverezés után már az új tulajdonosoktól, Rajner Károly és Frimm János egyházatyáktól. 1844-től már az egész épületet bérlik. A Kaszinó 1878. június 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatával 32 ezer forintért 16 évre szóló részletfizetéssel vásárolta meg az ingatlant.
A Kaszinó sokat költött erre a házra. 1883-ban parkettáztatta a nagytermet, 1886-ban tűzbiztonsági és kényelmi okokból a Dr. Sándor Imre (akkor még Kaszinó) utca felé ajtót vágatott, az 1890-es években szállodává alakította a második emeletet, és úgy értékesítette. 1904-ben az épületet teljesen felújították.
Az 1860-as években még olyan sár volt a környéken, hogy a Kaszinóba igyekvő bálozó leányokat dézsába állítva vitte 2-2 markos ember, de már az 1880-as évek elején a járdákat leaszfaltozták a könnyebb megközelíthetőség miatt.
Az Egri Kaszinó megalakítására törekvő mozgalom már 1831-ben megindult. A Kaszinó megalakulása és ünnepélyes megnyitása 1833. január 3-án volt. Alapító tagjai között a város és a megye társadalmán kívül ott voltak az egri kézműves-iparos réteg ismert képviselői is. Az egyesület a város társadalmi és szellemi központja lett, hangversenyeket, színielőadásokat, bálokat rendezett, adományokat gyűjtött különböző jótékony célokra. Különös figyelmet fordított könyvtárának kialakítására, könyvtárbizottság is működött a megfelelő fejlesztés érdekében. Pártoló tagja lett a Kaszinó többek között a Kisfaludy Társaságnak és az Akadémiának is.
A klasszicista homlokzatú épület a második világháború után a szakszervezetek városi szervezetének székháza lett, majd kulturális központként működött előbb Ifjúsági Ház, a közelmúltban pedig Művészetek Háza néven. Az épület épp napjainkban (2011) újul meg. Mindamellett, hogy egységesebb külsőt kap, egy olyan nemzetközi léptékű kortárs művészeti központot hoznak létre benne Kepes Nemzetközi Művészeti Központ néven, ahol többek között Kepes György hagyatéka válik bemutathatóvá állandó kiállítás formájában.
forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu
Megjegyzés küldése