A megújult Ziffer Sándor Galéria ad otthont a Dobó István Vármúzeum két új, képzőművészeti kiállításának. A Fények és Árnyak a régi Egri Képtár legszebb tájképeit vonultatja fel.
Ez az állandó kiállítás az új Galéria emeletén kap helyet. A "Festői utazások" a 19. századi magyar festők itáliai akvarelljei közül válogat, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria és az Egri Képtár gyűjteményéből. Az időszaki kiállítás a Ziffer Galéria földszintjén kap helyet és szeptember 30-ig lesz látható.
FÉNYEK ÉS ÁRNYAK
Az Egri Képtár jeles darabjaiból válogatott kiállításunk most elsősorban a tájképekre, a természet és az ember kapcsolatát sokrétűen magába rejtő együttlétezésre fókuszál. Ez a műfaj az élet harmóniáját sugárzó idilltől, a napfényes derűtől, a fény szimbolikus jelentésétől a ködös, borús, esős elégiáig vagy a természet tomboló sötét erői közé vetett törékeny emberi létezés árnyékos oldalának megéléséig sokféle üzenetet zár magába.
Az európai piktúrában a természeti elemek festményekbe történő beépítése már a későgótikától a bibliai témák fontos, jelentést hordozó kelléke volt, az itáliai reneszánsz idején pedig általános, szinte kötelező volt a tájháttér. Ennek ellenére a távlat, a levegőperspektíva törvényeit felismerő önálló műfajjá csak a 17. századi németalföldön – Hollandiában, Flandriában – vált a tájképfestészetet. A vallási és a mitológiai jelenetek, a csataképek, de a portrék háttereként is jelen van a táj, hiszen a kép mondanivalóját erőteljesebb megvilágításba helyezi, hangulatát árnyalja. A 19. században az angol és francia festők kezdeményezésére divatossá váló szabadban festés hatására fénnyel teltek meg a művek, miközben egyre inkább megelégedtek a hangulat, a pillanatnyi benyomás, a látvány szépségének egyéni megközelítésű rögzítésével. Az ég és a fény felé tekintés az impresszionizmusban csúcsosodott ki.
Válogatásunkban a szimbolikus vagy a historikus múlt szellemiségét megidéző antik tájon, majd a fénnyel átitatott eszményített vagy ideális tájon át, a természet magasztos megjelenítésétől a profán vagy topografikus ábrázolásig… mindenféle üzenet fellelhető. Említést érdemel a nemzeti identitást erősítő magyarországi romantikus tájfestészet néhány kiemelkedő darabja is.
A tájképfestészet népszerűségében bizonyára szerepet játszik az is, hogy az ember kedvét leli a természetben, s manapság egyre inkább érzi a felelősségét is irányában, sőt szinte utolsó menedékként tekint rá, ahová zaklatott életét távol hagyva elvonulhat.
"FESTŐI UTAZÁSOK"
Képzőművészeti gyűjteményünk jelentős számban őrzi az Egerben is alkotó Kovács Mihály (1818–1892) festőművész munkáit, köztük azt a 16 db vízfestményt, amiket itáliai tanulmányútja alkalmával készített az 1840-es években. Ezek egyszerre lehetnek inspiráló művek a kortárs akvarellisták számára és adhatnak képet a 19. század első felében emancipálódott magyar akvarellfestészet kiemelkedő időszakáról.
Itália mindig az az ország volt, amelyre a szellemi szabadság földjeként gondoltak s ahová az európai művészek tanulni mentek, ahol a nagy mesterek közelségére vágytak és a páratlan múlt emlékeit vagy az ottaniak színes és elbűvölő hagyományait, népviseletét, szokásait tanulmányozták. Kovács Mihály Rómában, Velencében, Firenzében, Nápolyban, a környék ligetes vidékein készített tájképecskéi és viselet-ábrázolásai párhuzamba állíthatók a kortársak – id. Markó Károly, Barabás Miklós, Libay Károly Lajos – Itáliában készített vízfestményeivel, de érintkezve az egész európai művészetet befolyásoló modern felfogású angol akvarellfestészettel, itthon is megújították ezt a műfajt.
E festőművészek a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai osztályán őrzött jelentős lapjaiból 24 db vízfestmény gazdagítja kiállításunkat.
EGRI KÉPTÁR
Az Egri Képtár a Bartakovics Béla érsek által 1872-ben létrehozott egykori Líceumi Múzeumban összegyűlt, majd a Dobó István Vármúzeum által az egri érsekség letétjeként őrzött, illetve az elmúlt hatvan évben a múzeum vásárlásaival is gyarapított festménygyűjtemény. A hazai múzeumok gyűjteményei között európai kollekciója miatt foglal el jelentős helyet. Ez a nemzetközi mércével mérhető képgyűjtemény elsősorban 16–19. századi itáliai, németalföldi, francia, osztrák és német mesterek, valamint zömében 18–19. századi magyar művészek festményeit őrzi. A művek magas kvalitását jelzi, hogy a gyűjtemény jeles darabjai iránt megnőtt az érdeklődés a külföldi – Olaszország, Ausztria, Spanyolország, Hollandia, Amerikai Egyesület Államok, Németország, Franciaország… – múzeumok részéről, és az 1980-as évektől egyre több jelentős nemzetközi tematikus vagy monografikus időszaki kiállításon szerepelt egy-egy egri festmény.
forrás: egrivar.hu
Megjegyzés küldése