Kellemes körtúránkkal a Dél-Bükk leghosszabban elnyújtózó vonulatát járjuk be Felsőtárkány és Eger között.
A vár-hegyi erdőrezervátum peremén, a nemzeti park fokozottan védett területén az egyik utolsó bükki rengetegbe pillanthatunk be, míg a kilátópontokról, az Eged-hegy füves oldaláról és a Kövesdi-kilátó sziklás erdei tisztásáról a Bükk lábát, az Alföld fölé tornyosuló hátakat, valamint Palócföld hullámzó dombvidékét láthatjuk a végtelenbe nyújtózni. Tartalmas, hangulatos körtúra a Bükk utolsó, déli vonulatán, tölgyesekben, kilátópontok hátán.
Három kilátópontot érintünk hosszú, lankásan emelkedő körtúránkon. Az egyébként meredeken hullámzó tájon, a Bükk utolsó délnyugati gerincén segítségünkre van a 20. századi erdészeti vasút nyomvonala, a középkori eredetű Török út és a helyi lakosság természetes adottságokat kihasználó Zsérci útja. E három utat a meredeken emelkedő hegytömböket kerülgető erdészeti úton kötjük össze, így az egész túrán adódó közel 700 méteres szintemelkedést okosan beosztva küzdjük le.
A túra meghatározó eleme, hogy a Bükki Nemzeti Park legdélnyugatabbra kiágazó nyúlványát kerüljük, csak a Nagy-Eged tömbje körül hagyjuk el az egyébként fokozottan védett terület határát. A megkülönböztetést az Egri Érsekségi Uradalom öreg erdője, annak is a Vár-hegyet, a Köves-tetőt és a Csák-pilist borító, fajgazdag erdőrezervátumi magterülete érdemelte ki. Az évszázados, magfának meghagyott tölgy és bükk matuzsálemek mellett az elegyfajokat képviselő juhar, kőris, szil és hárs is szépen megőrződött, alapot adva az újonnan felcseperedő erdők szokszínűségének.
Túránk legtávolabbi pontján, a Nagy-Eged csúcsán a Déli-Bükk egyik legszebb kilátását élvezhetjük, a tágas Eger-parak völgyén keresztül pedig már a szomszédos Mátra és a Karancs-Medves vulkáni vidékeire is rálátunk. A legmesszebbre nyújtózó dél-bükki kiszögellés az egriek kultikus hegye, ahonnan őrbástyaként pásztázzuk a vidéket. Feltehetően megfigyelőpont lehetett a vészterhes időkben, különösen a hódoltság idején. A városból is jól látható kereszt azonban az orom spirituális vonatkozását szimbolizálja. A püspöki, majd érseki központtá emelkedett városból szent emberek vonultak vissza az Eged-hegy erdeibe. Szent Egyedtől eredeztethető a hegy neve is, aki a zarándokok és reményvesztettek védőszentje, s éltét maga is a remeteségnek szentelte. Az 1700-as években kápolna is állt itt, ahol rendszerint körmenetet és búcsú is tartottak.
Szerző Német-Bucsi Attila
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: TERMÉSZETJÁRÓ
Megjegyzés küldése