A könnyen megmunkálható riolittufába vájt lakásokban még a 20. század közepén is éltek. A telep ma már turistalátványosság, amelyet belépővel látogathatunk, egy részében pedig alkotótelep működik.
A jól és könnyen formálható vulkáni tufa egy sajátos építészeti kultúra kialakításához járult hozzá a Bükkalján, ahol a Kárpát-medencén belül a legrégebbre nyúlik vissza a kőfaragásnak, a kőzetbe mélyített pincék és lakások készítésének kezdete. Ennek, a kő megmunkálására építő hagyománynak a leglátványosabb emlékei a kőbe vájt barlanglakások és a kissé misztikus, tisztázatlan eredetű kaptárkövek. Ez utóbbiakból szép számmal találunk ezen a környéken Egertől Miskolcig, így Noszvajon is láthatunk egyet. A település azonban sokkal inkább a barlanglakásokról ismert.
Ezeket elsőként Hermann Ottó írta le az 1900-as évek elején, majd az 1960-as, ’70-es években az Egri Vármúzeum első igazgatója, Bakó Ferenc végzett részletes kutatásokat itt. Ő a 13. századig vezeti vissza a barlanglakások eredetét, a kialakulásuk szerinte szoros összefüggésben lehetett a szőlőtermesztéssel, borászattal. Érdekes, hogy a barlanglakásokban élők társadalmi helyzete igen eltérő volt: tehetősebb, akár földdel rendelkező parasztok, kőművelő iparosok és nincstelen napszámosok egyaránt laktak a domboldalba vájt lakásokban.
Bakó Ferenc három típusba sorolta az itteni lakásokat: elsőként vannak az utca vonalával párhuzamos, két vagy háromosztatú (szoba-konyha-kamra), egy bejáratú lakások. Aztán találunk olyan házakat, amely széttagolt, egymással kapcsolatban nem lévő helyiségekből áll, és amelynek szobáiba külön-külön lehet bejutni az utcáról. És végül vannak azok a típusú barlanglakások, amelyek az utcára merőlegesen, a szikla belseje felé terjeszkednek.
A barlanglakások terei a tufa kitermelésével, annak helyén, mintegy negatív lenyomataként alakultak ki. Belülről leginkább a hagyományos parasztházakra emlékeztettek, szépen vésett formákkal, egyszerű berendezéssel. A lakások homlokzatát meszeléssel védték, számos helyen megfigyelhető a fa- vagy kőoszlopokkal alátámasztott, cseréppel fedett eresz nyoma. A módosabb családok később tornácos házakat vájtak maguknak, a megfelelő tájolásra is odafigyelve.
Szerző Lévai Zsuzsa
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: TERMÉSZETJÁRÓ
Megjegyzés küldése