0
Hiányzó lapok Ziegler Géza III. éves egri érseki tanítóképző intézeti növendék 1881. évi diáknaptárából 4.

1881. júliusában – 140 évvel ezelőtt - fejezték be Egerben a Minoriták hídjának lebontását, amelynek az 1878. évi árvíz súlyos károkat okozott. A több mint három évig sérült és életveszélyes híd újjáépítése olyan nagy érdeklődést keltett, hogy annak elképzelt utódjáról Ziegler Géza tanuló is készített egy rajzot. Az illusztráció és más tudósítások segítségével Bartók Béla tekinti át a korabeli egri lakosság véleményét.

gardonyihid1.png

Az egri piactér (Dobó tér) melletti híd az 1878-as árvíz után

A minorita templom és rendház (Dobó tér) melletti kőhíd 290 éve (!) 1731-ben készült el Giovanni Battista Carlone tervei alapján. A leírások szerint a 7,6 m széles nyílású híd és a partfal mellvédjén 10 (!) szobor állt, a kőfaragó munkákat Steyer János végezte. Az 1878. évi nagy árvízben azonban megrongálódott és 150 év használat után 1881-ben lebontották. Csehországban viszont vannak még ma is hasonló szobrokkal díszített barokk hidak.

A vármegye vezetése már 1879 nyarán elhatározta egy vashíd építését. 1880 januárjában a megyei közgyűlés úgy határozott, hogy a minoriták hídjának helyére egy kőalapon nyugvó 12 méter széles nyílású vashidat kell építeni. Egész évben semmi előrelépés nem történt a híddal, ami 1880 decemberében már életveszélyes volt: „A járatlan ember éjszakánkint hitvány világításunk mellett úgy bele kalimpázhat a 4-5 öles mélységbe, hogy csak Pilátus vacsoráján szidhatja össze a város atyáit.” – írta az Eger című hetilap.

Szobrokkal díszített barokk híd a csehországi Žďár nad Sázavou városában

1881. február elején a városi közgyűlés végül felhatalmazta a patak szabályozásának vizsgálatával foglalkozó bizottságot, hogy a piaci vashíd felépítésére szerződést kössön 6500 forint erejéig Gregersen Guilbrand budapesti vállalkozóval. Amikor hivatalosan bejelentették, hogy szerződést kötnek egy vashíd felépítésére, az egri Füllentő lap címoldalán megjelent egy különös rajz és egy rövid írás, amely a városi vezetés nagyratörő hídépítő tervét gúnyolta ki.

gardonyihid3.jpg

Gregersen Guilbrand/ Gudbrand Gregersen (1824-1910) norvég származású magyarországi híd- és vasútépítő vállalkozó

Iklódy Győző főszerkesztőnek eleinte nem író kellett, hanem rajzoló. Ziegler Géza vállalkozó szellem volt.  „Rohan haza és megrajzolja Eger város lánchídja című, humorosnak szánt tablóját. – írta később az író fia - A téma aktuális. A piactéri híd felállítását éppen akkor tárgyalta a városi közgyűlés. Az egri városatyák aznap éjjel a város jövője felöl nyugodtan alhattak. Gőzhajók szelik az Eger patak sekélyke vizét. Villamos dübörög a hídon, kettő is. A patakhíd középen láncokon emelhető. Ziegler Géza szíve tele boldogsággal. A város is boldog. Még tán a patak is. Egyaránt örülnek. Egyik a rajznak. Másik a hídnak. Harmadik a gőzhajónak.”

A tanítóképzős diák alkotása az újság 1881. február 15-i számának 1. oldalán látható, a jobb alsó sarokban olvasható Ziegler aláírás pedig bizonyítja a rajzoló személyét. Az illusztráció művészileg kissé vázlatszerű, szemlélete pedig a 19. század végén a tudományos és technikai fejlődésbe vetett eltúlzott hitet sugározza. Ugyanakkor gúnyos címe szerint a „lánchíd” akárcsak Budapestnek, a határtalan gazdasági fejlődés lehetőségét jelenti majd a jövőben Eger számára.

gardonyihid4.png

Gárdonyi Géza rajza az egri minoriták hídjának elképzelt jövőjéről

A lap következő oldalán egy rövid és szarkasztikus (talán Gárdonyitól származó) írás megmagyarázza a rajz részleteit és további megjegyzésekkel gúnyolja ki a városi vezetés közlekedési terveit. Az angol (anglius) mérnök (mint pl. Adam Clark), az 1849-ben átadott lánchíd, az 1870-ben átadott budai sikló valamint a hajózható csatorna azt a képzetet kelti, hogy az egri képviselőtestületnek és a polgármesternek (Tavasy Antal) Budapesthez hasonló nagyszabású tervei voltak az osztrák gyárosról (Franz von Wertheim) elnevezett páncélszekrényben. Az a mondat sem nélkülözi a gúnyt, hogy már tavasszal elkészülhetett volna a híd, amelyre – állítólag –  volt elegendő pénz is. „Íme, sikerült a polgármester lelakatolt Vertheim kassájába pillantanunk, s ott őrzött s egy anglius által rajzolt jövendőbeli lánchíd, gőzsikló és hajókázható csatornát lemásolhatnunk. Ezen nagyszerű híd a minoriták hídja helyén épül,- valószínűleg, a polgármester engedelmével már a tavaszon, mert pénz van, a mennyi csak kell!”

gardonyihid5.png

A Dobó téri negyedik – ideiglenes – híd 1945 után

A gyalogos közlekedés megtiltása már abszurdumnak tűnik, a gőzsikló említése viszont a legmodernebb technikát idézi. Gárdonyi nem láthatta személyesen annak működését, mert rajzán egy kötélvasút és két munkás látható, akik csörlővel húzzák át két irányba a magas nyitott bányászcsillében ülő utasokat és az egyik hídfőnél még az indóház (vasútállomás) neve is felsejlik. A (nem felvonható) hídon viszont két fuvaros egy kétlovas szekérrel bajlódik, amely két óriási hordót szállít. Ez ad lehetőséget arra, hogy a szerző az egri borkivitel fellendülését is az új híd felépítésével kösse össze. A lengyel zsidó borkereskedők egy ideig valóban vásároltak Egerben, viszont a fuxia (fuxin) akkoriban vörös (másnéven fekete) borok hamisítására használt mérgező kátrányfesték volt. „A hídon gyalogosoknak az átkelés tiltva lesz; azért van itt a gőzsikló. S a mint láthatjuk egy lengyel zsidó, a ki fekete - fuxia nélküli - borok bevásárlására jött körünkbe, éppen áthúzatja magát, ez okból szerencsés jövőt jósolunk a viruló nagy városias Egernek.”

bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz:  https://amultnakkutja.blog.hu/
 

Megjegyzés küldése

 
Top