Hazánk talán leglátványosabb, legromantikusabb hegyvidéki részén járunk, a lillafüredi Palotaszállót körülölelő erdőkben.
Minden van itt, ami a kikapcsolódáshoz, a természeti élményhez szükséges: csónakázótó, vízesés, erdei, tóparti, patakparti sétányok, kilátó a hegygerincen és természetesen vendéglátó helyiségek garmadával. Persze ha kicsit mélyebbre akarunk tekinteni a természeti értékekbe és a múltba, arra is kiváló a helyszín.
A vasverő hámorok és az acélgyártás történetével, a polihisztor Hermann Ottó munkásságával is megismerkedhetünk, mint ahogy a hegy belsejébe tekinthetünk a Szent István- és az Anna-barlang járataival. Míg az első a Bükk-fennsíki karsztvizek völgytalpi fakadása során keletkezett cseppkőbarlang, addig az utóbbi egy ritkaságnak számító, vízesések alatt képződő üregrendszer félig mesterséges összenyitása. Mindenesetre a helyszín úgy látványos, mint lebilincselő, mindenképp érdemes elmélyülni a hely varázsában.
„A falun belül, hol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölé tart kanyargósan a Szinyva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének. Az ember azt gondolja, hogy legalább is Helvéciában van, Helvécia valamelyik szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett a völgybe, még pedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de minthogy ebben nem fáklyákkal, hanem csak gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal tisztább, fényesebb…”
Így emlékezik vissza Petőfi Sándor a szabadságharc alatt a Bükkben, Hámorban tett kirándulásáról, ahol akkor még kevésbé a turizmus, mint inkább a vasgyártás virágzott. Ennek ellenére a Bükk ezen frekventált, stratégiai központja mindenkor nagy jelentőséggel bírt a fejlődésben.
Hámori-tó, Lillafüred
A Garadna és Szinva patakok jelentős vízenergiáját a nyersvas formálására használták, amire megalakult a főként német és szláv szakemberek alapította falu. A Garadna vize már természetesen a Szinva mésztufagátjával visszaduzzasztott halastavat alkotott, melyet Tajnak, Feltónak hívtak. A vasgyártás egyenletes vízellátására a gátat a szemben lévő hegyoldalig magasították, így létrehozva a mai Hámori-tavat, mely valóban hazánk egyik gyöngyszeme, legszebb fekvésű tava, „minthogy tükre az őt környező bércek erdejének”.
A vízellátást azonban nemcsak a felszíni vizek duzzasztásával, de a mésztufagát alatt, a két völgy találkozásánál fakadó Anna-forrással is kiegészítették. A vízfakadás hatékonyságára tárót hajtottak a forrás mellett, a hegy mélyén húzódó repedésrendszerhez. A mésztufában így egy világviszonylatban is ritka, édesvízi mészkőben szingenetikusan, azaz képződése során kialakult barlangrendszert fedeztek fel. A vízesésen folyamatosan képződő, mohák és fatörzsek alkotta évezredes műalkotást a növényeken kivált mészkéreg őrizte meg az örökkévalóságnak. A feltárt Anna-barlangban a természet alkotó kedvének remekeit láthatjuk, ami a Hámori-tó gátja mellett, a függőkertek tetején a felszínen is megcsodálható.
A következő nagy lépés ugyanis a hámorok feletti csodás természeti környezet megnyitása volt a turisták számára. Először a lillafüredi üdülőtelep alakult meg a 19. század végére, majd a két háború között felépült a Palotaszálló és a hámori függőkert, a vízeséshez és a barlanghoz vezető romantikus sétány. Ezzel párhuzamosan a környező erdőkben és hegyoldalakban is sétányokat, kilátópontokat, pihenésre alkalmas zugokat alakítottak ki, melynek egy része azóta is fennmaradt a turisták nagy örömére. A Palotaszálló létesítésével párhuzamosan termálvizet kutató fúrást is végeztek, hogy ezzel emeljék a szálló vonzerejét, de itt, a hegység közepén ez nem járt sikerrel.
Szerző Német-Bucsi Attila
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: TERMÉSZETJÁRÓ
Megjegyzés küldése