Eger szerepe a magyar végvári vonalban egyre inkább felértékelődik. A hódító törökök törekvése – amelyet más végvárak esetében is megfigyelhetünk –, hogy egy-egy nagyobb végvárat a „hátországuk”-tól, azaz a környező településektől, és a környező kisebb váraktól – azok elfoglalásával, vagy elpusztításával – elszigeteljenek, itt, Eger esetében is pontosan tetten érhető.
Amint a budai pasa hatalma alá vonta Hatvant és a térségét (folyamatosan az 1540-es évek második felében) a hódoltsági területet tágította és Heves vármegyében – tágabban a Mátra és Bükk hegység rengetegein át – messzebb ki kívánta tolni, mint azt az egri vár őrsége sikerrel ellenőrizhette volna.
Minden egri kapitány – először Zay Ferenc, majd később Mekcsey István – legfontosabb feladatának tekintette, hogy ezt az elszigetelő manővert megakadályozzák. 1550 folyamán a királyi Udvar elrendelte, hogy Egerbe a megerősítése végett tüzérségi eszközöket, puskákat és lőport kell szállítani és felhalmozni: már ekkor 10 kisebb-nagyobb ágyú, s legalább 600 puska érkezett volt.
Később – az események tükrében – ez a „kitüntető” gondoskodás megszolgálta az egri védelmet. Ezentúl Báthory András főkapitány – később a király erdélyi vajdája – ugyancsak igyekezett Egerbe a saját erejéből is (elsősorban Kassáról) fegyvereket és muníciót küldeni Egerbe.
Ugyancsak Eger megerősödésének és a magyar végvári vonalban elfoglalt kitűntető szerepét vélhetjük azt is, hogy Bécs (az uralkodó székhelye), Pozsony (a királyi Magyarország székhelye) és Eger között nem csupán eseti, de mondhatni állandó „posta” forgalom zajlott, amelyben az egri főtisztek rendre tájékoztatták az Udvart és az országos méltóságokat a hadi helyzetről, az ellenség készülődéséről, a vár és a védők szükségleteiről etc.
A címlapfotó illusztráció.
pazirik.hu
forrás: facebook / Vitézség tüköri; Zrínyitől Rákócziig.
Megjegyzés küldése