A kép illusztráció – A nap sugarai világítják meg a hét baba házának ajtaját a mexikói Yucatán-félszigeten lévő romvárosban, Dzibilchaltúnban. A nap egy évben csak kétszer pillantható meg az ajtóban, mégpedig a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség napján (Fotó: MTI/EPA/EFE/Lucio Blanco)
A Föld Nap körüli keringéséből adódnak a nap-éj egyenlőségek és a napfordulók. Eme jeles napok közül az őszi nap-éj egyenlőséghez érkeztünk. Nem mindig szeptember 22-re esik ez a nap, előfordul, hogy 23-ra. Idén például 22-re esik, ahogy tavaly. De miért is?
A válasz abban rejlik, hogy a tavalyi, a 2020-as év szökőév volt, és szökőévben, illetve közvetlenül utána következő évben 22-re datáljuk ezt az eseményt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindez az északi féltekére és a mi időzónánkra igaz.
Tőlünk nyugatabbra ilyenkor már 21-e este beköszönt a csillagászati ősz. Az éjszaki féltekén beköszöntő csillagászati ősszel párhuzamosan kezdődik a csillagászati tavasz a déli féltekén. Őseink ilyenkor hálát adtak a természet bőkezű ajándékaiért, a termények sokaságáért.
A nappal éppen olyan hosszú lesz, mint az éjszaka ezen a napon? Az elnevezés megtévesztő, legalábbis a „világos időszak” szempontjából. Az Egyenlítőn, amelyre ilyenkor a Nap éppen merőlegesen delel, körülbelül 12 perccel hosszabb a nappal, és ez az eltérés a pólusok felé haladva egyre inkább nő, ahol fél évig nappal van, fél évig éjszaka.
Mindez annak köszönhető, hogy a légkör hatására a Nap fényét már 5-6 perccel azelőtt is érzékeljük, mielőtt a Nap a horizont fölé emelkedne, és ugyanezt tapasztaljuk, miután eltűnik a horizont mögött, a fénytörésnek köszönhetően még világos van körülbelül 5-6 percig. Az Északi-sarkon véget ér az állandó nappal és kezdődik a féléves éjszaka, illetve a Déli-sarkon félesztendős nappal következik.
A címlapfotó illusztráció.