A város észak-déli tengelyét alkotó utcát az idők során sokféle néven nevezték, a középkori útvonal északi részét Hosszú vagy Széles utcának. 1550-ben már Hosszú utca a neve.
1562-ben a Hosszú utca kapuját említik, ez a kapu a későbbi Hatvani kapu lehetett. A városkapu a középkori Hosszú utcáról kapta a nevét és annak déli végén állt. A 16. századi „via magna intermedia” elnevezés is a mai Széchenyi utcát jelentette. Az utca déli, térszerűen kiszélesedő része Piatz utca volt.
Az utcát később Nagy, illetve Fő utcának nevezték még a 19. század hetvenes éveiben is. Még korábban két külön neve volt. Az utca déli része a ciszterci templomig Püspök, majd Érsek utca volt, tovább a Ráckapuig pedig Szent Miklós vagy Rácz utca. Ez a része a mai Széchenyi utcának – Evlia Cselebi 1665-ös beszámolója szerint – pallóval fedett volt.
A Széchenyi István utca mai arculatának kialakulása
A déli térszerű részén volt 1712-ig a városháza, szemben a városházával püspöki épületek álltak. 1712-től az északi részen a Széles utcából egyre több területet építettek be, így alakult ki a püspöki palotának a mai utca vonaláig lefutó épületegyüttese. A fokozatos beépítés a mai Széchenyi utca északi részéig, a Rácz utcáig jellemző volt. A középkorban nem voltak házsorok az utca két oldalán. A nyugati oldalon a dombon álló háza kertjei értek le a mai utca vonalára, a keleti oldalon néhány épület állt. A déli oldalon a patakig rétek terültek el.
A 18. század harmincas éveiben terület- és telekrendezésre kerül sor és az utcavonalra építkeznek, új házhelyeket alakítanak ki. A telkek felső végében lévő házak csak szűk közökön keresztül lesznek megközelíthetők (pl. Zseb köz, Torok köz stb.). Meghatározó építkezések ebből a korból az utcavonal kialakulásának szempontjából: a nyugati házsor, érseki palota, Rottenstein-ház, ciszterci templom, Szt. Anna templom és ispotály, a jezsuita gimnázium.
A mai Széchenyi utcában már a középkorban is jelentős forgalom bonyolódott le az északi bányavárosok irányába. Földhányásra fektetett rőzsekötegekkel tették lehetővé a mocsaras területen a közlekedést. Az út kikövezésére a 18. század közepén került sor. Az utca járdáinak aszfalt borítása a 19. század nyolcvanas éveiben készült el.
A képeslapon a Széchenyi utca egy része látható az 1910-es évekből. A lap érdekessége a Szent Anna kápolna melletti Komáromy János prépost kanonok által létrehozott alapítvány egykori ispotálya. Az intézetben 1744-től a betegápoláson kívül idős emberek és szegények gondozását látták el. 1858 augusztusától "Alapítványi Női Kórház" néven működött. 1936-ban lebontották a Komáromy-féle épületszárnyat és helyén felépült a Szent Vince Kórház, amelyet 1950-ben államosítottak. Utóda lett az egykori 2-es kórház, ahogyan mi egriek az utóbbi évtizedekben neveztük. Ebben az intézményben az egészségügyi ellátás átszervezése következtében a gyógyítás megszűnt. Jó lenne valami hasznos funkciót találni ennek a belvárosi épületnek!
fotó, Tóth László gyűjteményéből
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: Beszélő utcanevek
Megjegyzés küldése