Vannak különleges helyek Magyarországon, ahol a természet szépsége olyan erővel hat az emberre, hogy elfogynak a jelzők, a szavak. Ahol „nagyon másabb” a táj, ahol nem mindennapi ott lenni.
A fokozottan védett, csak nemzeti parkos vezetővel látogatható Tarjánka-szurdok a Mátrában egy ilyen hely.
Évekkel ezelőtt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság weboldalán futottam bele egy túraleírásba, amely a Tarjánka-szurdokot mutatta be. A fotók nem hagytak kétséget, hogy télen-nyáron páratlan látványra számíthat a túrázó: árnyas lombsátor, egymásra dőlt fatörzsek, 20–30 méretes, mohás sziklafalak, vadregényes, köves völgytalp nyáron is csörgedező patakkal, télen hatalmas, sziklákról lelógó jégcsapokkal. Egyébként is imádom a szurdokokat, de ez a pompás „természeti együttállás” azonnal eldöntötte: egyszer el kell jutnom ide, hogy a saját szememmel lássam.
Eddig azért nem jártam itt, mert a szurdok és környéke fokozottan védett természeti terület, és a belépés a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. Illetve csak a nemzetipark-igazgatóság által évente néhány alkalommal szervezett és vezetett túrákon látogatható. Mostanra jött össze az időpont, hogy fotós kolléganőmmel részt vegyünk az egyik nyár végi, szakvezetéses túrán.
Rejtett vadon
Már a Markaz és Domoszló között található szurdok megközelítése is kalandosra sikeredett. A Tarjánka-patak völgyébe ugyanis nem vezet jelzett turistaút. A találkozópontként megadott GPS-koordináták persze jók voltak, de a mobilos navigációs rendszerünk az országútról valamiért egy olyan útra vitt rá, amely lehet, hogy valamikor elvezetett a völgy bejáratához, de mostanra úgy benőtte az aljnövényzet, hogy kénytelenek voltunk visszafordulni. A következő leágazó viszont stimmelt, és egy meglehetősen köves, de már gépkocsival is járható úton végül megérkeztünk a találkozási pontra, ahol két nemzeti parkos munkatárs, Kozma Attila és Novák Richárd várt minket. Ők egy reggeli csoporttal már bejárták aznap a szurdokot. Gyors bemutatkozás, és néhány perc múlva ott is volt az előre bejelentkezett, 20 fős csapat, majd induláskor Magos Gábor, az igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának vezetője is csatlakozott hozzánk.
A fokozottan védett természeti terület csak engedéllyel vagy szervezetten látogatható
FOTÓ: FRANCZ ILONA
Attila és Richárd geográfusok, Gábor pedig biológus, így adva volt, hogy a túra során nemcsak megnézhetjük a szurdok természeti látnivalóit, de arról is sok érdekes információt kapunk majd, hogy miként alakult ez ki, illetve miért fontos ennek az egyedülálló élőhelynek a fokozott védelme. Az igazgatóság éppen a természetes folyamatok megóvása érdekében hirdet meg vezetett túrákat ide. Sőt, ez évtől kezdődően ősztől tavaszig, amikor az élővilág szempontjából egy kicsit nyugisabb az időszak, havonta indítanának egy-egy túrát az érdeklődőknek.
Ez már egy szakmai kompromisszum a „senki nem jöhet be” és a „korlátlanul jöjjenek az emberek” között, utóbbi pedig nyilván nem is lehet opció, mert fokozottan védett a terület
– magyarázza Gábor.
Előfordulhat, hogy a túrázók elpusztult állatok maradványaira bukkannak a völgyben
FOTÓ: FRANCZ ILONA
Induláskor mindenki megkapja a maga védősisakját, amelynek viselése kötelező a szakvezetés alatt. Ez sem véletlen, a mi érdekünkben van így. Egyrészt a tavaszi időszakban a mindennapos fagyás és olvadás következtében aprózódik a kőzet, ami kőzethullást eredményezhet a völgyben. Másrészt a helyi gazdálkodási viszonyok miatt jelentős a nagyvadlétszám. Főleg a muflonok jelentenek gondot, amelyek szeretik a sziklás peremeket, és rendszeresen tapossák a szurdokot övező meredek területet, ezzel „fellazítják” a sziklákat, ami szintén veszélyforrás lehet.
TARJÁNKA-SZURDOKA Markaz és Domoszló között húzódó, mintegy 750 méter hosszú Tarjánka-szurdok fokozottan védett természeti terület, turistaút nem vezet át rajta, és az 1985-ben védetté nyilvánított Mátrai Tájvédelmi Körzet része. Természetvédelmi- és vagyonkezelője a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI), így a szurdok látogatása a természeti értékek védelme és a balesetveszély miatt csak a BNPI által szervezett szakvezetések keretében lehetséges. A területre belépni a fenti lehetőségeken kívül csak a természetvédelmi hatóság engedélyével szabad, ennek meglétét a természetvédelmi őrszolgálat tagjai ellenőrzik. Szabálysértés esetén természetvédelmi bírságot szabnak ki. A meghirdetett szakvezetéses túrákról a nemzetipark-igazgatóság honlapján tájékozódhattok.
FOTÓ: FRANCZ ILONA
Szemes kő
A kezdeti, nem túl látványos akácos részen túljutva a Tarjánka-patak mentén közelítjük meg a szurdokot. Elhaladunk az egykori kőbánya pusztuló őrháza mellett, és a tér egyszerre kinyílik előttünk: hordónyi, púpos kőtömbök hevernek a patakágyban, kétoldalt mohával, zuzmóval benőtt sziklafalak merednek az ég felé. Majd egy különös alakú levált andezittömböt nézünk meg közelebbről, amelyet a népnyelv formájáról találóan szemes kőnek nevezett el. De hívják kenyérbombának is, mert ez tulajdonképpen egy koncentrikus belső szerkezetű, kipreparálódott vulkáni bomba, amelyet a 16 millió évvel ezelőtt működött vulkán úgy szórt ki magából, hogy az félig-meddig még képlékeny volt, majd a levegőben szilárdult meg ilyen kerekded, „kenyér” formájúra.
A túrázás sava-borsát a gyönyörű környezeten kívül leginkább az adja a Tarjánka-szurdokban, hogy minden lépésünket jól meg kell fontolni.
A levált andezit- tömböket formájuk miatt a helyiek szemes kőnek nevezik
FOTÓ: FRANCZ ILONA
Fontos, merre megyünk, hogy megtaláljuk, hol tudunk könnyebben átjutni a természet alkotta akadályokon. A bedőlt fatörzseken átmásszunk, netán átbújjunk alattuk? Hogyan egyensúlyozzunk a kövek hátán, keljünk át csúszós görgetegeken anélkül, hogy a patakba pottyannánk? Sokszor nem egyszerű, viszont roppant kalandos.
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: Tusitamagazin
Megjegyzés küldése