Gárdonyi Géza nem csak előszeretettel gyűjtötte és telepítette, valamint gondozta a különböző növényeket házának udvarán, de odaadó figyelmet szentelt tanulmányozásuknak is.
A „Természet Kalendáriuma” című, titkosírással írt művében rendre megemlékezik a kertjében megfigyeltekről – így a tamariskára vonatkozóan is többször említést tesz, innen értesülhetünk például arról, hogy mikorra esett a virágzása 1916-ban, vagy mekkora hajtásokat hozott.
Maga a 265 cm törzskerületű védett fa széltörést szenvedett, s ezt követően szakszerűen csonkolták, de még így, megdőlve és csonkán is tekintélyt parancsol méretével, és impozáns megjelenésével. Korhadt, de egyben ápolt törzsének megtámasztásában nagy szerepet játszik a közvetlen mellette álló keleti tuja, mely támasztékot biztosít számára.
Az idős, védett egyed mellett a kertben az utcafronti kerítés mellett két további, fiatalabb, de szintén pompás látványt nyújtó keleti tamariska is található. A védettségét táblával is hirdető „tamariszk”az emlékmúzem nyitvatartási idejében szabadon látogatható.
Keleti tamariska (Tamarix tetrandra)
A keleti tamariska más néven korai vagy kerti tamariska a tamariskafélék családjába tartozó cserje. Mediterrán flóraelem, Délkelet-Európában, valamint Kis- és Közép-Ázsiában honos, kultúrában mint dísznövényt 1821 óta ültetik. Tengerparti szikesek, sós mocsarak és szikeshomokos puszták pionír növénye. Alacsony termetű, görbe törzsű, kusza ágrendszerű cserje, mely idővel felkopaszodva 3–5 méteres kis fácskává is megnőhet, vesszői sötétbarnák, majdnem feketék. Kérge sötétbarna, az ágak saját súlyuk alatt gyakran lehajlanak. Élénkzöld színű, spirálisan szórt állású pikkelylevelei 2–5 mm hosszúak, tojásdad vagy lándzsás alakúak, hegyes csúcsúak. Az előző évi vessző oldalán április végén – május elején megjelenő virágfüzéreit négytagú, halványrózsaszín, 3–4 mm széles virágok alkotják. Kúposan kiemelkedő piros magháza három termőlevélből nőtt össze, a termése 5–6 mm hosszú, kopácsokkal nyíló toktermés, melyből nyáron a repítő szőrös magvak a szél által szállítva terjednek. Mélyre hatoló gyökérzetével és pikkelyleveleivel jól alkalmazkodik a forró, száraz éghajlathoz, ugyanakkor a rendszeres metszést is jól tűri, valamint sótűrő, gyorsan növő faj. Ezen tulajdonságai miatt nemcsak mint pasztell-rózsaszín virágaival és fátyolszerű lombjával díszítő kertészeti díszfát ültetik, hanem előszeretettel alkalmazzák autópályák középvonalában is, mint elválasztó sövényt. Gyökérsarjról könynyen felújul.
a cikk eredeti helye, forrás:
Megjegyzés küldése